Atyavilág, beköltöztem a Református Diákotthonba!

Déjà vu érzéssel húzom magam után a piros bőröndömet a II. Rákóczi Ferenc utcán. Már hallom a fülemben a csukódó bejárati ajtó hangját, érzem az orromban az előtér illatát. Régi ismerősként köszönt a Református Diákotthon Alapítvány (RDA) épületéről a bagoly: beköltözöm diákéveim egyik színterére. 

A diáknapos felvonulás lendületével érkezem meg a bentlakáshoz, ahol 9-11. osztályban laktam, azóta volt egy vezetőségváltás és egy világjárvány, ami – mint az előző bentlakásokban kiderült – változást hozott a közösségek életébe. Belépve az ajtón mosolyogva fogad és hellyel kínál az irodavezető és egyben az igazgató felesége, Juhász Réka, valamint Görice Gitta nevelőnő. Tekintve, hogy délután ötkor érkezem, a diákok már szilenciumon vannak. Amíg a két tanulóidő közötti szünet elkezdődik, beszélgetni kezdtünk, arról, hogy

mi változott a „rendszerváltás” óta.

Az intézmény fennálásától, 1991-től a 2018-as év végéig Dobai László református lelkipásztor volt a bentlakás igazgatója, aki erősen szigorú, keresztényi nevelést biztosított a bentlakóknak. A merev szabályzatot kamaszként szabadságunk korlátozásának éltük meg, mégis volt a közös „tűrésnek” egy közösségépítő ereje, aminek hála olyan barátságokra tettünk szert, amelyek az iskola elvégzése után is megmaradtak. 2019 januárjától azonban az intézmény élére Juhász Ábel református lelkipásztor lépett, aki hamar saját elveihez kezdte igazítani az intézmény rendszerét.

Az otthontagság intézménye 

hasonlít egy diáktanácshoz, a felvételhez megadott számú zsoltárokat kell elénekelni vagy bibliai történeteket kell felmondani az igazgatónak. Aki otthontaggá válik, szavazati jogot kap a diákság életét befolyásoló kérdésekben, részt vesz különböző bentlakásos rendezvények szervezésében, és számára a bentlakás havi költsége is alacsonyabb.

– A régi rendszerből megmaradtak és fontos részeit képzik a diákok mindennapjainak a közös étkezések, esti áhítatok, kötelező hétvégék, csendesnapok, ünnepnapokra szervezett előadások. A közös étkezések az ebédre és a vacsorára értendők, ebédelni 14 és 15 óra között csak hatosával lehet, 15 és 15:30 között négyesével, 15:30 és 16 között pedig már egyedül is – mondja Juhász Réka. Hozzáteszi, ők már puhítottak a régi szabályon, ha valakinek vissza kell sietnie például az iskolába, szól a nevelőknek, és ehet egyedül is.

A vacsora mindig 19 órától kezdődik és az étkezés előtti székely asztali áldás nyitja meg, majd az evés utáni szintén székely ima zárja be. Miután a gyerekek elpakolnak, az igazgató esti áhítata következik, ami fontos részét képzi a keresztényi nevelésnek: minden diáknak kötelező részt vennie az alkalmak több mint felén. 

A kötelező programok hátsó szándéka

A cikk az előfizetőink számára folytatódik!

Ne maradj le a végéről! Már havi 15 lejért elolvashatod a cikkeink legjavát. Fektess be te is a szabadságba!