Közel tízmillió eurónyi értéket fektetnek be Székelyudvarhelyen. A nemlátók is kapnak belőle.
fotók: Szabó Apor, a látványterveket a 4ZET építészeti iroda bocsátotta rendelkezésünkre
A belvárosi templom és Patkó saroképülete után a Baczkamadarasi Kis Gergely kollégium körül fog – ismét – újítani a református egyház. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és Tőkés Zsolt, a kollégium igazgatója számoltak be erről csütörtökön tartott sajtótájékoztatójukon, Gálfi Árpád polgármester pedig megköszönte a beruházást.
Aki mostanában járt a Kossuth Lajos utcában, az láthatta, hogy egy épület eltűnt az egykori Fényes vendéglő mellerti szakaszon, és az így megnyílt udvaron kamionok jönnek-mennek, a Baróti Szabó Dávid utcáig kialakítottak egy mini szerpentint. Ha nem sietünk, mire ez a cikk megjelenik, fel is épül a ház, úgy zajlik a szerkesztőség szomszédságában a munka.
Mint kiderült, az építtetők a református kollégium bővítését tűzték ki célul a megvásárolt telkekkel és épületekkel. A nyilvánosság tájékoztatására ezzel kapcsolatban azért volt szükség, mert „az építkezés akkora volumenű, hogy nem lehet nem észrevenni” – fejtette ki Kató Béla, és mire megemelkedett a szemöldökünk, enyhítésképp hozzátette: zavarja a közlekedést, a szomszédokat. Másként nemigen beszélnek, inkább dolgoznak az egyház berkeiben, bár az igehirdetés lenne az elsődleges feladatuk, magyarázza.
Gálfi Árpád, Kató Béla, Tőkés Zsolt
Amellett, hogy székely anyaváros, Székelyudvarhelynek van még egy fontos megkülönböztető jegye: iskolaváros, folytatja az egyházfő. „Amit be akarunk fektetni ebben a városban, az mind-mind az oktatással kapcsolatos, a városnak ebben akarnak segíteni, nem gazdasági alapon történik mindez” – hangsúlyozta Kató Béla, hogy semmi hátsó szándék nincs.
De ki feltételezte?
A Patkó sarkán
A főtér képét meghatározó, nemrég még elég romos állapotú saroképület új funkciót kap. Erről még régen voltak egyeztetések a korábbi polgármesterrel, hogy öregotthon legyen belőle, de ez meghiúsult. Ezúttal is hasonló szerepet szánnak neki, az idős- és beteggondozással foglalkozó Keresztyén Diakóniai Alapítvány működik majd benne szerződéses alapon, ezen kívül az egyházmegyei hivatal, tanárlakások és irodahelyiségek kapnak helyet az épületkomplexumban – számolt be a püspök.
A kifordított ház
A Márton Áron tér 6. szám alatti épület múltjáról és jövőbeli rendeltetéséről itt írtunk bővebben.
Ha minden jól megy, még az idén átadhatják az épületet. Igyekeznek megőrizni a lehető leginkább eredeti állapotban, bár „van egy nagy küzdelem ma a régi és az új között”, rengeteg szemetet elhordtak a padlásról, fejti ki Kató Béla. Máshonnan tudjuk, de az egyik ajtót tévedésből befalazták, a régészeti ásatásokkal is talán icipicit hadilábon álltak, de szerencsére a városban ritkaságnak számító fakockákból készült kapualj-padozatot meghagyják.
Gyárban tanulnak a nemlátók
Az Erdélyi Magyar Nemlátók Egyesületének képviselői, Buttu Arnold és Máthé Zsolt az első sorban ülnek a sajtótájékoztatón. „Ezelőtt két évvel a nemlátók egyesülete megkeresett egy romániai magyar iskola megalapításával” – tudjuk meg, miért. A nyár végén megvásárolta az egyház az IKOS készruhagyár két ingatlanját, a vendégházat és a Küküllő partján található földszintes épületet. Az egyikben lesz a találkozóhelynek alkalmas központ, ahol a továbbképzés megtörténhet, a másikban az iskola osztálytermei.
Hotelbe költöznek a diákok
A Kossuth és a Baróti Szabó Dávid utcák közötti részen koncesszióba vettek a várostól egy telket, megvásároltak kettőt és egy épületet. Kezdetben csak a telkeket akarták, oda képzelték el a diákotthonnak, sportpályának, napköziotthonnak és elemi iskolának helyet adó épületeket. Aztán eladóvá vált az Európa Hotel, és úgy döntöttek, inkább megveszik azt diákotthonnak, csütörtökön meg is kötötték az előszerződést, a tömbházlakásokat pedig, melyekben Dobai László tiszteletes létrehozta a bentlakást a ’90-es években, talán eladnák.
Zajlanak a munkálatok a lebontott ház udvarán. Jobbra az Európa Hotel udvara
Azt még nem lehet tudni, hogy hány diák elszállásolására alkalmas a szálloda, tudnak-e bővíteni a jelenleg 57 fős létszámon, ezek a részletek felújítás során derülhetnek ki. Amíg az új várhatóan jövő tanév elejére elkészül, a régiben élhetnek továbbra is a diákok – mondja el Juhász Ábel igazgató.
Ez a pálya, gyerekek!
Így, hogy készen kapták a diákotthonnak az épületet, végül csak egy komplexum épül a Benedek Elek elemi tagozatának háta mögött, a Baróti Szabó Dávid és a Kossuth utcák által közrefogott telkeken. Az épületben lesz a jelenleginél 2-3-szor nagyobb tornaterem a tetején szabadtéri sportpályával, átköltözik a Bethlen Gábor utcából a Napsugár napközi három református csoportja és az elemi osztályok.
A Baróti Szabó Dávid, a főtér és a Kossuth Lajos utca között pedig gyalogos átjárók, sikátorok lesznek, illetve előadások tartására is alkalmas közösségi területek, mondták el a sajtótájékoztató utáni terepszemlénken a 4ZET építésziroda tervezői, Várday Zsolt és Kinga.
A vízvezeték miatt kissé a Baróti Szabó Dávid utca burkolata is átalakul, mondja Várday Zsolt, miközben alaposan a lábunk elé nézünk, hogy ne botoljunk meg az egyre girbegurbább kockaköveken. Az utca területe egyébként a katolikus egyház tulajdona a tervezők szerint.
Kaméleon a domboldalban
A Baróti Szabó Dávid utcából, a magánházsor melletti üres telek felől nézünk le az építkezésre először. Ide már sikerült egy hatalmas gödröt „építeni”, ide fogják bevájni tulajdonképpen az épületet úgy, hogy annak nagy része a föld alatt legyen. Az egyik bejárat is erről az oldalról lesz, az utca szintjétől körülbelül 1,5–2 méterrel lennébb található ún. fogadóplatformról. Itt parkolóhelyeket is kialakítanak majd egy 5 méter széles részen, hogy az óvodások szüleinek legyen hol megállniuk az autóval, míg a gyereket átöltöztetik.
A Kossuth Lajos és a Baróti Szabó Dávid utcák között lesz egy udvartér, amely a gyalogosok édenje lesz, amennyiben nem zárják le a járókelők elől, mint a Kipi-Kopi óvoda játszóterét.
A Baróti Szabó Dávid utcai bejárat látképe, alul az amfiteátrumszerű lépcsők, sportpálya a sportcsarnok tetején
A felső utcából egy 10 méter széles amfiteátrumszerű lépcsőn le lehet menni a Kossuthba, és itt üldögélő helyeket is létrehoznak, mondják a tervezők.
– Fontos szempont volt, hogy az impozáns, szecessziós stílusú műemlék gimnáziumot ne takarják ki, hanem egy kicsit kaméleonszerű épület legyen, amely háttérbe vonul és alakul a tájba, illetve a funkciók szerint – állítja Várday Kinga.
– Egy olyan sík vágja el az építményt, amely a domboldallal párhuzamos, s nem hozunk létre újabb tetőket a városképben, hanem a Szejke felől nézve ez az épület belesimul a tájba, sőt, nagyon szeretnénk, úgy is terveztük, hogy megbírja: az épület tetejére zöld tetőt – teszi hozzá Várday Zsolt és egymást kiegészítve, időnként egymás szavába vágva mutatják be a helyszínen a terveket.
A medence már megvan, a forrást a talajvíz és a magyar kormány biztosítja. Látkép a munkálatokról a Baróti Szabó Dávid utca felettről.
Elmondják, hogy a derékig földbe süllyesztett épületből a Baróti Szabó Dávid utcában két szint lesz látható csak, hogy az itt levő házak magasságához alkalmazkodjanak, a másik oldalon se látszik sokkal több, pedig ez egy 3.100 négyzetméterre épített, hatalmas épület lesz. Az útvonalak kitalálása okozott a tervezésben nehézséget: hogy az egynégyesek ne találkozzanak az ovisokkal, az ovisoknak legyen meg külön a törvény által követelt bejárat és a kijárat, és a három funkció egy épületben tudjon működni egymás zavarása nélkül.
A standard alaprajzok csődöt mondanak amiatt, hogy túlságosan térben van összerakva az egész – mondja Várday Zsolt, amikor próbáljuk az összes térlátásunkat segítségül hívva összeegyeztetni a valóságot a látványtervekkel. „Kicsit csiki-csuki módon kapcsolódnak egymással a terek, nem szintenként. Az egyik belelóg a másikba, különböző magasságokon – lépcsők, lift köti össze őket” – folytatja Kinga.
A labirintus leveszi a terhet a forgalomról
Legalábbis ezt állítják a tervezők és az építtetők. Egyrészt a gyalogos forgalomra helyezték a hangsúlyt, „a teljes terület olyan lesz, mint egy polip, egy labirintus, amelyben mindenkinek meg lesz a maga jól elkülönített világa”, másrészt, ha jól értettük, összesen olyan 50 körüli új parkolóhelyet is létrehoznak a központban, harmadrészt, a gyermekek száma nem változik, csak az életterük lesz nagyobb, viszont három helyszínen lehet pá és puszival vagy anélkül elválni tőlük az oktatás idejére. S a szűk Bethlen utca is tehermentesül azáltal, hogy a Napsugárból átköltöznek ide.
Miért kellett bontani?
A Kossuth utcai épület nem műemlék, azonban műemlék zónában van. Mivel az építkezési terület nagyon nehezen megközelíthető, és rengeteg, mintegy ezer teherautónyi földet ki kell hordani, le kellett bontani egy kis házat az utcafronton. A házat „visszaépítik”, azaz felhúznak az utcakép megőrzése érdekében egy, az előzőhöz hasonló magasságú ingatlant, mely azért, legalábbis a látványtervek alapján nem hazudja azt magáról, hogy korabeli építmény, viszont a jelenlegi tűzvédelmi előírásoknak megfelel: befér a tűzoltóautó a magasabbra emelt kapu alatt – derült ki az eseményen.
A jobboldali panón látható, hogyan alakul át a Kossuth utca a beavatkozás nyomán
Az építkezés ideje 36 hónap, de remélik, hogy hamarabb befejezik. A kivitelezést végző vállalkozó, az Install-all kft. nagy kapacitással rendelkezik, rohamosan halad a munka, ebben segít, hogy nem kell közbeszerzést kiírni, mint egy állami intézmény esetében, hanem azzal dolgozhatnak, akivel akarnak és tudnak, hangzik el a sajtótájékoztatót követő informális beszélgetésen.
A munkát akadályozzák apróságok, mint például az, hogy forrást találtak az ásás során, „talán inkább uszodát kellene” – viccel a püspök. A beruházást köszöntő és köszönő Gálfinak is beszól finoman egy anekdotikus dicsérettel. Elmesélte, hogy amikor az illyefalvi központot átadták, az akkori helyi polgármester őszintén elmondta: „ezt az építkezést mi semmivel nem segítettük, de nem es akadályoztuk”. Ez is fontos, ugyanis maga a tervezési-engedélyeztetési fázis több időt vett igénybe, – bár így is viszonylag gyors volt –, mint az építkezés.
Mibe fáj és hogy jön ide a magyar kampány?
Az azonban nem tűnik annyira viccesnek a főtisztelendőnek, amikor az egyik újságíró kolléga megkérdezi, mennyibe kerül mindez. Perceken keresztül magyarázza, hogy a megvásárolt ingatlanok esetében nincs felhatalmazásuk az eladó részéről arra, hogy az értékét elárulják, és különben is ez csak azokat érdekli, akik nem a magyar jövővel tartanak, és a zajló választási hercehurcában fel akarják használni ezt az információt. Pedig erre valószínűleg azok is kíváncsiak, akik nem ebből a pro-kontra magyar kormány és Fidesz dichotómiából közelítik meg a dolgokat, hanem épp azt szeretnék tudni, hogy mennyi értékkel fejlődik a város. Vagy, ha a dichotómiánál maradunk, azok, akiket érdekel, mennyit ér az udvarhelyi magyar megmaradás az anyaországnak.
Végül Ballai Zoltán, az egyház tanácsosa vezet ki ebből, a váratlanul megosztásra kifutó paradigmából, amelyben vannak jó magyarok és rossz magyarok, jó olvasók, rossz olvasók. Elárulja, hogy összesen 9,5-10 millió eurót fektetnek be Udvarhelyen, ebben benne van minden építkezés, felújítás, telek- és épületvásárlás ára, viszont azt még nem tudják, hogy ebből mennyi a saját forrás és mennyi a magyar állami támogatás.
A püspök végül magától elmondja, hogy 2017-18-as években odaítélt magyar állami pályázatokon nyert összegekről van szó.
Tőkés Zsolt, a kollégium igazgatója is megérkezik erre, és már csak egy kávét kér, miután elmondja, hogy a kollégium 17. századi alapítása óta Kis Gergely, Bethlen János és Gönczi Lajos igazgatók is a köz érdekében cselekedtek, és ez elég nagy elvárást rótt rá, de igyekszik az elvárásoknak megfelelni. Megnyugtatta a más felekezetűeket, hogy ez a beruházás nem csak a református egyháztagokat, hanem az egész várost szolgálja a hagyományokhoz híven.
Árnyék a Pedára és a létére?
Attól tartanak a szülők és a tanárok, hogy a Peda gyakorlóiskolájának épületére árnyékot fog vetni a szomszéd iskola, érkezik az újságírói kérdés. Várday Zsolt próbálja megnyugtatni a Benedek Elek iskola képviselőit: a két épület közt meglesz az előírt 10 méter távolság, az észak-nyugati tájolású, nála jóval alacsonyabb épület pedig csak esetleg délután veszi el a napot a gyakorlóiskolától, amikor már nincs tanítás.
Itt lesz a tízméter távolság a gyakorlóiskola (balra) és az új épület között, illetve valahol itt kaphat helyet a színpad is.
A pedások sportolási lehetőségeit is korlátozhatja az új épületkomplexum, merül fel ismét az aggodalom, Zörgő Noémi, a városháza szóvivője elmondja, a területet azzal a feltétellel adta koncesszióba a város az egyház számára, hogy az épülő sportpályákat a két intézmény közösen használja. Tőkés Zsolttól pedig megtudjuk, hogy úgy tervezik, az új, nagy sportpályán egyszerre akár két testnevelés órát is megtarthatnak, azt a Peda és a Refi középiskolásai használnák, a régi, Szigethy Béla tornaterem pedig a kisdiákoké marad.
Kató Béla kedvesen utal arra, hogy itt lenne az ideje az intézmények egyesítésének: Miért ne lennénk normálisak egyszer? – tesz ajánlatot. Mire érkezik a válasz az újságírótól, akinek történetesen pont ott tanít a felesége: éppen a normalitást szeretnék a Peda oktatói is, csak ők úgy, hogy ne legyen egyesülés.
Végső soron az egykori tanítóképző is húzhat hasznot az építkezésekből, bár évek óta látványosan szorul a hurok körülötte, nem csak térben, hanem időben, a jövőbeli perspektíváiban is.
