Balog Zsuzsa azok közé az emberek közé tartozik, akiket irigyelni lehet a munkájukért.
Fotók: Dávid Anna Júlia
Pontosabban azért a lelkesedésért, amivel a dolgozik. Zsuzsa otthon tanulta meg a szakmát gyereknevelés mellett, ma abból él, amit szeret. Elmagyarázta nekünk, hogy mire jó egy rajztábla, mi fán terem a reklámgrafika, és miért érdemes áldozni egy jól kidolgozott arculatra.
Pontosan mivel foglalkozol, és honnan ered ez a szerelem?
Reklámgrafikával foglalkozom, de mostanában egyre jobban érdekel a webdizájn is. A középiskolát a művészetiben végeztem, a Pallóban, és ott már grafikára szakosodtam, de utána kézrajzból nem voltam olyan kiemelkedő, hogy el merjek menni Kolozsvárra egyetemre, úgyhogy elengedtem ezt a történetet, és elvégeztem a földrajz-turisztikát.
Mivel a testvérem is reklámgrafikus volt, láttam, hogy mivel dolgozik, mit tanul, és mindig érdekelt. Elkezdtem én is próbálkozni, letöltöttem a programot, néztem oktatóvideókat, és autodidakta módon kezdtem tanulni már az egyetemi évek alatt, de akkor nem volt még elég időm.
Utána hazakerültem gyereknevelésre – van két gyerekem, hat évet voltam otthon – és mellettük, amíg nevelgettem őket, tanulgattam ezt a szakmát.
Mennyire volt nehéz egyedül elindulni, megtanulni használni a programokat?
Hát, igazából türelemből kell rengeteg. A neten minden szakmát meg lehet már tanulni, nehéznek nem mondanám, csak nagyon sok időt kell rá szentelni, böngészni, tutorialozni. Vannak nagyon jó online tanfolyamok is. Így utólag visszagondolva azt mondom, nem volt nagyon nehéz, mert nagyon élveztem. Megvettem minden könyvet, írtam, jegyzeteltem.
Az idő és energiabefektetésen kívül még mire volt szükséged? Mennyire volt fontos, hogy speciális eszközöket vásárolj?
Amire nagy szükségem volt, ez a rajztábla, nagyon hozzám is nőtt, már hat éve használom. Olyan, mintha egy ceruzával a lapra rajzolnál, de a képernyőn jelenik meg.
Egy jó számítógépbe is érdemes befektetni, mert a tervezőprogramokhoz kell a nagy kapacitás. Számít, hogy jó eszközeim legyenek, de helyettem nem fognak tervezni.
És hogy lett munka a hobbiból?
Először elkezdtem dolgozni az úgynevezett stock-oldalakra, ezek arról szólnak, hogy készítesz egy brosúrát, vagy arculati elemet, feltöltöd, és onnan meg tudják vásárolni azok, akiknek épp szükségük van rá, reklámcégek vagy más vállalkozások.
Ezzel tanultam is, láttam, hogy a nagyok hogy csinálják, miből van több eladás, mi a trend. Utána próbálkoztam azokon az internetes oldalakon, ahol különböző projektekre lehet jelentkezni saját munkával. A megrendelő kiírja a feltételeket és követelményeket, az árat, amit ajánl érte és a dizájnerek jelentkeznek rá az ötleteikkel. Ezekből tanultam a legtöbbet, mert ott láttam a konkurencia munkáit, de ez a világ annyira nem jött be, a tervezők egymáson áttaposva küzdenek a megrendelőért, feljelentik egymást stb. Tanulásnak jó volt, de idővel abbahagytam. Aztán itthonról is érkeztek felkérések, a barátaim, ismerőseim köréből, akik tudták, hogy mivel foglalkozom.
Arra gondoltam, hogy ha már ennyi évet eltöltöttem vele, mégis jó lenne megélni belőle, mert nagyon szeretem. Azt tetszik benne, hogy a fejedben megszületik az ötlet, és a végén lesz belőle egy végeredmény, ami eljut a nyomdáig. Aztán végigmész az utcán és látod, hogy az a te kezed munkája, vagy a te ötleted, és felkelti az emberek figyelmét.
Ahogy lejárt a gyereknevelés, a barátaimmal béreltünk egy irodát, ők fotózással foglalkoztak, én stockoztam tovább, közben kezdtek jönni a megrendelések, onnan indult el a folyamat.
Azóta itt, az inkubátorházban dolgozol, hogy kerültél ide?
Elkezdtem dolgozni egy telefontokokat gyártó cégnek, ami együttműködik az IT-céggel, ahol most vagyunk. Amikor hallottam, hogy ők ideköltöznek az inkubátorházba, eldöntöttem, hogy én is ide akarok kerülni, mert sok a fiatal, jobban lehet alakítani a kapcsolatokat.
Ebben a szakmában freelancerként nehéz megélni. Ha külföldre dolgozol, és sikerül elkapni egy szálat, akkor jó, de itthon még eléggé idegenkednek az emberek, hogy miért kell ennyi pénzt kifizetni egy arculatért.
Én jelenleg félig-meddig vagyok csak szabadúszó, a Webgurus-nak is dolgozom, de külső munkát is vállalok.
Például miket?
Ami a városban talán ismertebb, az a Gardrób Outlet arculata, ami az én munkám, de azt meg kell említenem, hogy ott a belső tér kialakítása Bíró Lóri munkája, én csak a logót, a reklámtáblát, a címkéket, a promóciós anyagokat terveztem.
Amit még meg tudok mutatni, ezek a brandbook-ok, amiket általában nagyobb cégek kérnek. Ezt például a Kangoo Jumps Romania számára készítettük az OptiBoost-tal közösen.
Ez úgymond egy arculati törvénykönyv. Ez a cég minden nagyobb városban nyit franchise rendszerben egy stúdiót, ezeknek az arculata mind egységes kell, hogy legyen. Meg kell határozni, hogy nézzen ki a logó, milyen színkódjai vannak, hol használhatják, mekkora lehet, hogy néznek ki a névjegykártyák. Ha ezekre nem figyelünk oda, elveszíti a jellegét az arculat.
Hogy épül fel, milyen elemekből rakod össze egy cég arculatát?
Úgy szokott kezdődni, hogy a kliens elmondja, hogy mit szeretne üzenni, ki a célközönség, mi az a színvilág, amit előnyben részesít. Vannak azok a kliensek, akiknek fogalmuk sincs ezekről, csak szeretnék, hogy szép legyen. Én leírom ezeket a támpontokat, és ezek alapján legelőször a logó készül el, mert az határozza meg az egész arculatot.
Logótervekből általában három változat készül, amiből a kliens kiválaszt egyet, és azon addig dolgozunk, formáljuk, amíg mindkettőnknek megfelel. Számít nekem is, hogy mihez adom a nevemet. Ha ez megszületett, akkor arra épülve következik a többi elem, a teljes arculat, ami ugyanazt a vonalat, stílust követi. Ez egy folyamatos munka, a klienssel végig kell tartani a kapcsolatot. A Gardrób Outlet esetében például a belső tervezővel is egyeztetni kellett, hogy színekben, stílusban és hangulatban összefüggjenek ezek az elemek.
A megrendelők igényei nyilván a saját ízlésüktől is függnek, mennyire nehéz ennek megfelelni?
Vannak nehezebb esetek, akinek hiába mondod, hogy valami nem jó, nem hasznos, vagy régimódi. Például a betűtípusok terén is vannak trendek. Hiába szép az a betű, ha a ’90-es éveket sugallja. Van olyan típusú kliens, akivel nehéz ezt megértetni. Meg kell kapni az egyensúlyt aközött, hogy ő elégedett legyen, de én is büszke legyek a munkámra. Viszont úgy látom, hogy az internetnek köszönhetően kezdték az emberek látni, hogy mi a szép, mi a trendi. És sokan teljesen megbíznak bennem.
Mennyi időt vesz fel egy arculat megtervezése?
Ha rugalmas a kliens, azonnal válaszol és véleményt formál, akkor akár 3-4 hét alatt fel lehet építeni. Attól is függ, mennyire találom el az ízlését, mennyire tudunk egymásra hangolódni. Lehet, hogy számomra szép, de ő teljesen mást képzelt el.
Mik most a trendek? Mi számít követendőnek?
Most jó ideje nagyon trendi a minimál, a minél letisztultabb, egyszerűbb formák. Nem kell túlbonyolítani, túlrajzolni, maximum egy-két színt és minél szolidabb betűtípust kell használni.
A divatban általában vannak nagy visszatérések egy-egy stílushoz, a te szakmádban is így van?
Abba én személy szerint nem látok bele, hogy mi fogja ezt a minimál-divatot követni, de nem hiszem, hogy visszakanyarodnánk a nagyon szájbarágó, színes, részletgazdag dizájnhoz.
Ami egyszerűbb, az könnyen kezelhető. Amikor elkészítek egy logót, azon is előre el kell gondolkodni, hogy ha az adott cégnek utólag lesz egy webshopja, akkor hogyan lehet alkalmazni majd azon a felületen. Jól kell kinéznie fehér-feketében is, közvetítse az üzenetet, de ne bonyolítsuk túl.
Van olyan, hogy elfogynak az ötleteid?
Igen. Vagy megakad a folyamat. Volt már olyan, hogy kiadták a feladatot, és annyira nem tudtam azonosulni a témával, hogy egy egyszerű banneren rágódtam egy hétig. Van, hogy egyszerűen nem jön az inspiráció. Minél jobban rágörcsölök, annál rosszabb. Ilyenkor általában az segít, ha pihentetem egy kicsit. És az internet.
Órákat tudok eltölteni olyan oldalakon, mint a Behance, vagy a Pinterest, ahová rengeteg minden van feltöltve, logók, betűtípusok, grafikusok munkái. Nekem ez kikapcsolódás, a színeket, párosításokat figyelni, az ötletes brandek kialakítását, a megoldásokat. A munkához kell a kreativitás, de az inspiráció, az ötletgyűjtés is nagyon fontos.
Miért fontos egy cégnek, hogy legyen egy kidolgozott arculata?
Azért fontos, hogy megjegyezhető legyen. Ha szép, diszkrét, rövid a neve, olyan a hangzása, hogy bemászik a füledbe, akkor az emberek könnyebben megjegyzik, jobban terjed a híre, kellemes ránézni, igényességet sugall, minőséget. Erre való például a logó, hogy tudd azonosítani. Én igyekszem olyant tervezni, hogy akár felirat nélkül is érvényesüljön. Ha ránézel az emblémára, tudd, hogy hova tartozik.
Hogy oldod meg, hogy a munkáid le legyenek egysíkúak, hasonlóak, de mégis rajtuk legyen a kézjegyed?
Szünetet kell tartani két projekt között, kicsit mással foglalkozni. Főleg, ha jól sikerült a tervezés, tetszett is, akkor beragad, és utána nehéz elrugaszkodni, elfelejteni és egészen különbözőt kitalálni. De általában teljesen más témájú munkák jönnek és más kliens.
Melyik az a munkád, amelyikre a legbüszkébb vagy?
Ami a szívemhez nőtt, az a Gardrób, mert közel van, és Lórinak köszönhetően nagyon összhangba került az arculat a belső tervekkel.
Otthon mennyire keveredik a dizájner és az anyuka szerep? A gyerekeknek szoktál kifestőst rajzolni?
Igen, szoktunk rajzolni otthon, de azt nem publikáljuk. Amíg otthon voltam, a gyerekeim mindig azt mondták, hogy anya konyhás, mert ott láttak sokat tevékenykedni. Azóta már tudják, hogy anya rajzol, és ez a munkája. Egyébként a lányom talán még ügyesebb rajzos lesz, mint én, nagyon jó érzéke van a színekhez. Amúgy a családban ez nem újdonság, a testvérem is reklámgrafikus volt, most már kicsit pályát váltott, de gyönyörűen rajzol. A férje szintén grafikus.
A családi eseményeken kielemzitek egymás munkáját?
Igen, ők a kritikusaim. Ők azok, akiknek szinte minden munkámat továbbküldöm, mielőtt a kliensnek megmutatnám. Nagyon adok a véleményükre, mert sokkal tapasztaltabbak, mint én.
A testvérem nem finomkodik, ő megmondja, ha valami nem jó. Ha valamire azt mondja, hogy oké, vagy esetleg küld egy lájkot, akkor tudom, hogy az küldhető a kliensnek, de ő annál jobban nem fogja dicsérni. És ez bőven elég, tudom, hogy akkor az a terv vállalható.
Mi a legnagyobb szakmai vágyad, amit szeretnél megvalósítani?
Valójában rövidtávú terveim vannak, például az, hogy a kliens elégedetten távozzon. A legnagyobb vágyam még nem tudom, mi, de a legnagyobb félelmem biztos, hogy az, hogy egyszer valaki azt mondja, hogy ez nem tetszett, vagy nincs megelégedve.
Nyilván motivál a munka anyagi vonzata is, de azt hiszem, azért tudom ezt a munkát ilyen lendülettel és szeretettel csinálni, mert nem ez az elsődleges. Az adja a legnagyobb sikerélményt, amikor a kliensek többször is elmondják, hogy tetszik nekik a végeredmény, és érzik a hatását.
Milyen szemmel nézed végig a városban a kirakatokat, reklámtáblákat, arculati elemeket? Érzékenyebb vagy a látványra, mint egy átlagember?
Igen, ezek felkeltik a figyelmemet. Nagyon örülök, amikor látom, hogy kezd kialakulni az igény az ilyesmire, megnyílik egy új üzlet, és meg van adva annak a módja, vagy a régi cégek változtatnak, rebrandingelik magukat, adnak arra, hogy újítsanak. És van olyan is, amin csodálkozom: mit keres ez még itt. Nem mondhatni, hogy folyton ezt figyelem, de vonz, szívesebben megyek olyan helyre, ami igényesebb. És ha meglátok valami szépet, azt lefényképezem magamnak.
Említetted, hogy most már a webdizájn is érdekel. A tanulás sosem áll meg?
Ahogy bekerültem ide, az IT-sok közé, kezdtem jobban belelátni a munkájukba, és nagyon érdekesnek tűnik. Mi, grafikusok megtervezzük, hogy hogyan nézzen ki az oldal, de ők adnak életet neki. Ezért most próbálok beletanulni ebbe is, és ez a közeg kiváló erre, úgy érzem, sokat tudok itt fejlődni.
