Fotók: HODGYAI-LŐRINCZ ESZTER
A mai anyukák nagyon bizonytalanok: elbizonytalanítja őket a nehezen megszűrhető sok információ, a kéretlen tanácsok, és a magány – állítja Hadnagy Ágnes hordozási tanácsadó, gyógytornász, önkéntes szoptatási segítő, a Családok hete elnevezésű rendezvény egyik szervezője.
Az Udvarhelyszéki Anyák által szervezett Séta a szoptatásért elnevezésű rendezvénye idén lett 10 éves. Ennek a kerek évfordulónak az apropóján, az egynapos rendezvényt még 5 napos délutáni programsorozattal bővítették és Családok hete névre keresztelték. A szervezők igyekeztek megmozgatni az udvarhelyi, és környékbeli családokat, elhívtak szakembereket, akikkel személyesen lehetett beszélgetni, tanácsot kérni, megismerni őket, hogy a későbbiekben is bátran merjenek hozzájuk fordulni.
Szerinte ezeknek az anyukáknak nagyon fontos, hogy azt érezzék, van mögöttük egy közösség, vannak szakemberek, akinek a segítségét lehet kérni sok helyzetben, nem kell mindent egyedül megoldaniuk, ezért rendezték meg idén Kadicsfalván, az Artera Alapítvány székhelyén Családok Hete című találkozót. A helyszínen délelőttönként Hadnagy Ágnes, Moraru Norbert és Tamás Edit által szervezett egészségmegőrző és természetismereti gyerektábor zajlott. Délutánonként pedig nyitott, mindenki számára elérhető programokat, beszélgetéseket szervezett az Udvarhelyszéki Anyák egyesülete.
Anya, nem vagy egyedül!
Hétfőn hordozós pikniken vettek részt a családok, ahol a nagyobb gyerekekkel Szabó Miklós Zsuzsanna kézműveskedett. A meglepően sok érdeklődő között szép számban voltak apukák is.
„Az új apák felismerik azt, hogy igenis nagy szerepük van, ami nem merül ki abban, hogy pelenkáznak. Bekapcsolódnak az érzelmi kötődésbe, csupasz bőrükre teszik a kisbabát pár naposan, és rájönnek hogy ez mekkora élmény. A héten megfigyeltem, hogy teljes családok eljöttek a beszélgetésekre, az apák aktívak, nem csak ülnek, és elvannak a sarokban, hanem meghallgatják az előadásokat, kérdeznek, a gyerekekkel játszanak. Ez nagyon klassz dolog, és új, hogy az édesapák ennyire nyitnak, és nem csak a fagyit fizetik a gyereknek. Ez egy nagyon jó irány, hogy ilyen tapasztalattal távoztak, – hogy igen, nekem férfiként ott volt helyem, nem csak az ajtót támasztottam – és eljönnek legközelebb is” – mondja Ágnes.
Második nap a Babaváró – család születik tanfolyam tevékenységeibe pillanthattak be az érdeklődök. Az első tanfolyam két éve ért véget, és azokat a családokat, akik azon részt vettek, most elhívták egy közös beszélgetésre. A programról ezt mondja a szervező:
„A babaváró workshopot elvégző családokkal mi egy közösséget szeretnék formálni, hogy érezzék azt, hogy ők egy olyan kis halmazba tartoznak, akik könnyebben elérnek minket. Ezen a workshopon adunk egy információ csomagot, és ezután sokkal könnyebb nekik segíteni, ha elakadnak valamiben. Bíznak is bennünk, és nyitnak felénk. Ez nem azt jelenti, hogy más elől elzárjuk ezeket az információkat, csak így nekünk könnyebb, hogy nagyjából egy rugóra jár már az agyunk.
A családok számára pedig megnyugvás, hogy megismerik, milyen lehetőségek adottak számukra, és milyen szakemberek elérhetőek. Mindenki csak a szülésre készül, és születés után magukra maradnak a családok. Ilyen egyszerű kérdések is gondot okoznak, hogy a köldökcsonkot hogy ápoljuk, vagy, hogy milyen hőmérséklete legyen a fürdővíznek. Ennek a workshopnak az a célja, hogy válaszokat adjon ezekre, és a további kérdésekkel pedig tudják, kihez fordulhatnak”.
A szerdai nap lúdtalp tornával kezdődött, majd a bokasüllyedésről, lábboltozati problémákról beszélgettek a résztvevők, itt személyes tanácsadást is kérhettek a szülők konkrét problémákra a helyszínen.
A lúdtalp és a bokasüllyedés
népbetegség, de nem az új kornak a betegsége. Ha megnézzük a nagyszülőket, vagy megkérdezzük a felmenőket, elmondják, hogy nekik is bütykös volt a lábuk, a lúdtalp, bokasüllyedés sem volt ritka. Amit a mostani szülők tehetnek, hogy hagyják a gyerekeket minél többet természetesen mozogni, nem kell őket túlszabályozni. Ha ő azt érzi hogy az ág tetején kell ugrálnia, annak megvan a miértje, nyilván nem tudatosan, de ilyenkor épp erősíti azt, amit ő érez, hogy erősödnie kell. Fontos a lábujjhegyen járás, mezítlábon járás homokban, fűben, vagy télen akár otthon kialakítani olyan szabálytalan felületeket, amelyeken járhat a gyerek.
A másik fontos dolog a megfelelő cipő vásárlása. Ami a sarokcsontot megtámasztja, az már jó. A cipő mindig új legyen, mert a használt cipőben ott van egy másik gyerek „lábnyomata”, amely egyedi, és nem jó, ha ugyanazt a cipőt más is használja utána. Az a fontos, hogy amelyiket a legtöbbet hordja, az a cipő új legyen. Amelyet csak alkalmanként vesz fel, az lehet használt, vagy örökölt darab. Csütörtökön Kisfaludi Antónia adott gyakorlati tanácsokat
a modern mosható pelenka használatáról.
Hasznos információk ezek kismamáknak, akik most készülnek a pelenkázásra, és időben beszerezhetik a csomagokat. Nekem már kevésbé volt kellemes, mert jó nagy lelkiismeret furdalásom lett, hogy nem adtam egy esélyt nekik (főleg miután szemügyre vettem az Antónia előtt sorakozó szép, színes darabokat), és utánaszámoltam mennyi pénzt költöttünk eldobható pelenkákra. Antónia elmondta, hogy nagy előnye, főleg ha az ember több gyereket tervez, hogy anyagilag sokkal gazdaságosabb, mert egy pelenka, ha vigyázunk rá, és megfelelően tisztítjuk, több gyereket is ki tud szolgálni. Ezenkívül nem szennyezzük vele a környezetet, rengeteg szemetet spórolunk meg, és a mosható pelenka jobban is szellőzik, mint az eldobható társai, ami a kánikulában nem mellékes szempont.
„…és ami még fontos, hogy cukik, változatosak a minták. Mikor az embernek van egy ilyen fáradt napja, egész éjjel ébredezett a gyermek, s reggel tisztába kell tenni, előkerül egy cuki unikornisos pelenka, és máris jobb lesz a kedve” – teszi hozzá Antónia mosolyogva. Sokan ott akadnak el, hogy nem tudják milyen típust vásároljanak. Vannak zsebes, csónakos , külső-belső, gyapjú és „all in one” pelenkák. Érdemes vásárlás előtt tájékozódni, és eldönteni, melyik a legmegfelelőbb. Vannak mosható pelenka csoportok, ahol az anyukák készségesen segítik egymást, eligazítanak. Fontos tudni, hogy ezek már sokkal praktikusabbak, mint a régi mosható pelenkák. Könnyen felcsatolhatók, levehetők és moshatók. Nem is kell feltétlenül naponta mosni őket, beáztatva bevárják egymást.
Mi lesz, ha nem kell már a pelenka?
A szobatisztaságról Deé Ágnes, pszichológus, családterapeuta mondta el, hogy nem várhatjuk el el a 2-3 évesnél kisebb gyerektől. Nem hiába hangoztatták, hogy a nagyszülőket is lehet hívni a beszélgetésre, mert ők általában nagyon büszkék, hogy már 1 évesen szobatiszta volt a gyerekük.
Hiába kezdjük el a szobatisztaságot az egyévesre ráerőltetni, 2-3 éves kor előtt a gyerek pszichéje nem alkalmas még rá, hogy képes legyen erre önszántából. Márpedig a szobatisztaságnak az a lényege, hogy önszántából akarja. Minden addigi fejlődési szintjét úgy éri el, hogy az elsődleges gondozók képessé teszik őt arra: megetetik, felöltöztetik. A szobatisztaság az első olyan mérföldkő, amit ő egyedül határoz el. Kétéves korban jön rá arra, hogy ő a szüleitől különálló lényként létezik, és gondolkodik, lesz önálló akarata. A székletnek és a vizeletnek az elengedése, és visszatartása az első, amit ő egyedül tud kontrollálni, az ő saját döntése. Úgy kell segíteni a szobatisztaságra való hajlamot, szándékot, hogy közben ne akadályozzuk a gyerek önállósodásra való törekvését.
Ha türelmesen kivárjuk, eljön az az időszak, amikor elkezdi jelezni, hogy bepisilt, vagy bekakált, onnan már el lehet kezdeni megmutatni neki, hogy van bili, vécé, bilizős könyveket olvasni, mesélni neki róla, elmagyarázni. Fontos, hogy a bilit ne hordozzuk utána, a helye a fürdőben van. Bilizés közben ne adjunk a gyerek kezébe semmit, és ne jutalmazzuk tárgyakkal sem, mert könnyen csapdába ejtjük magunkat. Ha már kiszámítható a gyerek, lehet kitalálni jutalmazási formákat, például matricákat, vagy egyéb apróságot kaphatnak. Ha pedig hallani sem akar róla, akkor el kell engedni egy kis időre, mert még nem kész erre.
A zárónapon, Pénteken Brebán Noémi gyógytornásszal, LoveYourBelly oktatóval beszélgettek a szülők. Az első kérdés, hogy
milyen legyen az iskolatáska?
A gyógytornász szerint lényeges szempont, hogy a hát méretének megfelelő táskát vegyünk: a vállánál kell legyen a felső része, és csípőtájékon az alsó része, és a táska nem lehet szélesebb, mint a gyerek háta. A pántja legyen vastag, párnázott és állítható. A következő kérdés, hogy
hogyan üljön helyesen az íróasztalnál?
Ne lógjon a levegőben a lába, ha nem ér le teljesen, akkor valamilyen támasztékot kell tenni a talpa alá, magyarázta Brebán Noémi. A széknek a felülete olyan kell legyen, hogy teljesen alátámassza a combot, és a térdhajlatot ne vágja. Fontos, hogy a széknek a háta támassza a hátat, és a gerinc homorulatát. Az íróasztal legyen olyan magas, hogy mikor a kezét felteszi, a könyöke és az alkarja 90 fokot zárjon be. Amikor már gyakori a számítógépezés, akkor azt kell figyelembe venni, hogy a monitornak a magassága szemmagasságban legyen, elkerülve a képernyő előtt görnyedést.
A beszélgetés végén LoveYourBelly bemutatót tartott Noémi a jelenlévő anyukáknak. A hasizom-erősítő tanfolyam célja, hogy a szétnyílt hasizmot regenerálja. Sokan nem is tudnak róla, hogy szétnyílt hasizmuk van, pedig rengeteg anyukát érint. Nem csak az előre csúcsosodó has, hanem az állandó derékfájdalom okozója is lehet. Akit érdekel, bátorították, hogy nézzen után a módszernek, jelentkezzen a következő tanfolyamra.
Utolsó programként Kinda Emese tartott gyerektáncházat. Szép befejezése volt a hétnek, a táncoló gyerekek hangos kacagásával távoztam. Eredetileg a 10 éves évforduló tiszteletére szervezték a programsorozatot, de látva a sikerét, és az igényt a családok részéről, Ágnes szerint kár lenne nem megszervezni ezt jövőre is. Főleg, hogy friss, segítségre szoruló anyukák folyamatosan „születnek”, és jó, ha tudnak róla, hogy itt Udvarhelyen nincsenek egyedül.
