De vajon melyik oldalán? És hova állítanának mellszobrot a szenátornak?

fotó: Pál Edit Éva

„Már előző életemben sem szerettem az egyéni munkát, mindig csapatban gondolkodtam” – kezdte egy transzcendens vallomással a hétfői sajtótájékoztatót Antal Lóránt szenátor, aki az RMDSZ-tisztújítás meglepetésjelöltje volt január végén, és most sikerült bemutatnia a csapatát.

Ki kell nyitni a kapuit a szervezetnek, be kell engedni minden gondolkodni és tenni tudó és akaró embert. Az önkormányzati munkába is vissza kell hozni a valódi érdekképviseletet: utcákat, városrészeket, körzeteket képviseljenek, hangoztatta. 

 – A mellettem álló emberek között is van olyan talpraesett személy, aki képes lenne arra, hogy akár Székelyudvarhely polgármesteri szerepét betöltse – teremtett aztán a nyitogatással egy kis közéleti huzatot a fejekben a szenátor, hogy érezzük már a 2024-es választások előszelét.

De kik álltak mellette? Nagy Csaba vállalkozó, Antal Csilla óvodaigazgató, Fazakas Szabolcs – a Székelyföldi Legendárium ötletgazdája és működtetője, Ferencz Csaba – a Hargita Gyöngye Rali főszervezője, Szakács-Paál István – az inkubátorház igazgatója, Raffai László vállalkozó, Nagy György – vállalkozó, az UKKSZ elnöke, Takács János – akiről csak annyit tudunk, hogy a Seroussi modellje volt és a Néppárt listáján szerepelt korábban, illetve György István, az udvarhelyi asztalitenisz lelke és Aszalos László álltak mellette. Közülük Nagy Csaba, Antal Csilla és Raffai László a városi RMDSZ választmányába is jelentkeztek, nevük rajta lesz február 27-én a szavazócédulán.

– Ez a tisztújító választás arról szól, hogy kik legyenek, akik újraszervezik a városi RMDSZ-szervezetet, új víziókat fogalmaznak meg, elindítják a várost a fejlődés útján. Túl sok idő telt el már Székelyudvarhelyen azzal, hogy a dolgok rossz irányba haladtak – fogalmazott Lóci, becenevén szenátor úr, majd átadta a mikrofont kollégáinak.

Nagy Csaba, Antal Csilla, Fazakas Szabolcs, Ferencz Csaba

Antal Csilla, a Ficánka óvoda igazgatója elsőként elmondta, hogy régóta együtt dolgoznak a szenátorral, aki rendszeresen támogatja az óvoda programjait, kezdeményezéseit, nem volt kérdés, hogy vállalja-e, amikor felkérte Lóci, hogy kezdjenek együtt gondolkodni. Bátor emberekre van szükség szerinte, akik nem csak a fotelben, hanem a közösségi munkában is bátrak.

Nem mi álltunk az RMDSZ mellé, hanem az RMDSZ állt mellénk

Fazakas Szabolcs, a Legendárium ötletgazdája tisztázta: nem, nem állt be az RMDSZ-be, de látott egy képet a Facebookon a teljes megújulást hirdető másik csapatról, amelyen többnyire olyan emberek vannak, akik már szerepeltek a közéletben és „nem sok mindent tettek le az asztalra”. Antal Lóránt viszont sokat segített a Szejkén, „más után is takarított”. Már csak azért is kiállt mellette, mert nemrég, az Orbán Balázs ünnepségen csúfolódtak vele, „alelnök úrnak” nevezték, megelégelte a csúfolódást, az acsarkodást, szerinte ez nem viszi a várost előbbre.

Ezért csatlakozott „külsősként” György István is, a székelyudvarhelyi asztalitenisz klub vezetője: utazásaik során azt látták, hogy Udvarhely egyre inkább lemarad, ami a politikai széthúzásnak és annak köszönhető, hogy a kicsivel is megelégedés mentalitása működik a városvezetésben. „Aki a kicsivel is megelégszik, az nem tud nagy dolgokat végrehajtani. (…) Nem mi álltunk be az RMDSZ mellé, hanem az RMDSZ állt mellénk, ahogy még mások is” – utalt arra, hogy a megyei tanácstól kapott támogatást a folyton a megélhetésért harcoló és olyan eredményeket elérő asztalitenisz klub, hogy „sokszor még magunk is meglepődtünk”. Ferencz Csaba (Egérke) is egy színvonalas vezetésben és városban reménykedik, ehhez szívesen adja a segítségét.

Mire vállalkoznak és miért?

Szakács-Paál Istvánnak (Szinusz) szintén régi barátja a szenátor, együtt jártak az Egyesült Államokban, elhozta a KKV-minisztert az inkubátorházba és mindig felveszi a telefont, ha hívja. A Harghita Business Center igazgatójának nagy álmai vannak, amelyekért hajlandó lenne akár kompromisszumot is kötni: önkormányzati képviselői vagy polgármesterjelölt szerepet vállalni, válaszolta az uh.ro kérdésére. „Jól érzem itt magam, jó a társaság, a hangulat, de nem titok, hogy szeretném, ha ez az inkubátorház jóval nagyobb lenne. Szeretném, ha egy város a városban projektet végre tudnánk itt hajtani és azt mondhatnánk, hogy ez Románia legnagyobb vállalkozásfejlesztő központja, ahol alumnik, start up-ok és kezdő vállalkozók is vannak, óriási konferenciatér van. Úgyhogy engem ez hajt és meggyőződésem, hogy együtt el tudjuk érni, minden más: tanácsos-, polgármesterjelöltség csak lóg a levegőben”.

Szintén meglepetésvendég Nagy György, az Udvarhelyi Kis- és Közepes Válallkozások Szövetségének elnöke, aki korábban inkább más pártok körül legyeskedett. „Tűrhetetlen, hogy van egy ilyen nagy szervezet, mint az RMDSZ és Udvarhelyt ne tudja képviselni senki – a választott politikusokon kívül – országos viszonylatban. Udvarhely sokkal többet érdemel. Udvarhelynek előre kell menni és nem hátra” – mondta, jobb híján egy másik választás szlogenjét idézve. Csedő szerint ez lesz a címe az anyagnak, de azért se. 

Meghökkentő nevek feltételekkel

Nagy György és Szinusz azzal a feltétellel mennek bele Antal támogatásába a tisztújításon, ha az RMDSZ a 2024-es választások előtt mindenki számára nyitott, állóurnás előválasztást tart, ahol a város eldöntheti, hogy ki legyen a szervezet polgármester- és önkormányzati képviselőjelöltje. „Sokan úgy tűnik, hogy nem voltunk RMDSZ tagok, vagy nem is leszünk, ez már a jövő zenéje, de ha ide kiálltunk, szavazatunkkal is meg kell tisztelnünk a társaságot” – fejtette ki Nagy György, hogy a szavazás erejéig beállna az RMDSZ-be.

Antal Lóránt hozzátette, nem feltétel, hogy csak RMDSZ-tagok vehessenek részt a közösségépítésben. A mostani tisztújításhoz feltétel a belépés, de semmiféle kötelezettséggel nem jár a dokumentum aláírása a továbbiakban. 

Antal Lóránt mellett Raffai László, Nagy György, Takács János, György István

Szinusz szerint, ahogy a vállalkozások életében, az RMDSZ-szervezetben is kell két „láthatatlan év”, amíg a háttérmunkák lezajlanak, megtörténik a piackutatás, a befektetés, ami ez esetben azt jelenti, hogy közösség, háttérország épül. Ő azt szeretné, ha addigra annyi új, akár „meghökkentő nevet” sikerülne bevonzani, hogy nekik már ne kelljen itt állniuk. Lehet, hogy Lóci nem fog örülni neki, de őt nem igazán érdekli, hogy mi van az RMDSZ-szel, „engem a város hajt”, és azt gondolja, hogy egy erős RMDSZ-es szervezet a záloga annak, hogy Udvarhelyre Bukarestből vagy Budapestről pénzek jöjjenek.

Aztán Lóci tisztázta, hogy a politika a közügyekről szól. Ha a játszótér használhatatlan a negyedünkben és tenni szeretnénk valamit, az már politika, csak rossz a híre. El kell menni a Bethlen negyedbe és a többibe, hogy megkérdezzék, mire van szükségük az embereknek és kit tartanak hitelesnek a megvalósítására, de már ott tart az udvarhelyi közélet, hogy nem mennek el az emberek az ilyen találkozókra se. Valahogy meg kell győzni, hogy bekapcsolódjanak, kommunikáljanak. „A legnagyobb kihívás, hogy az emberek túltegyék magukat azon, hogy egy RMDSZ-tagságot aláírjanak” – hangzott el ez a sokatmondó kijelentés a tisztújítás kapcsán. 

De miért csak most? 

Ha az udvarhelyi városlakó szemszögéből nézzük ezt a történetet, akkor azt látjuk, hogy ez a szervezet nem most halt klinikai halált, hanem legalább 2016 óta, amikor lefejezték, és már akkor is voltak körzetek benne, tehát az az elképzelés, hogy egy-egy önkormányzati képviselő egy-egy körzetet képviseljen nem teljesen új ötlet. A szenátor 2016-ban is a tűzközelben volt, 2018 óta szenátorként, az elmúlt években miért nem vállalt részt az újraszervezésben, és mik a konkrét tervek, amelyek garantálják, hogy meg is fog valósulni az újraélesztés, amennyiben megnyerik a választást? Mert mindkét RMDSZ-es csapat és Jakab Áron Csaba is újításról, nyitásról beszél sok-sok oldalnyi szövegen keresztül, de konkrét tervekről, elképzelésekről senki sem. 

Lóci szerint  a történelmet el kell fogadni, a jövőt építeni. Már 2016 előtt sem működött a szervezet (legalább volt irodája, irodavezetője és egy ajtaja, amit az előválasztás előtt be lehetett zárni – szerk.) – utalt arra, hogy ne vájkáljunk a múltban. Most az a feladat, hogy meggyőzzék az embereket arról, hogy elmenjenek szavazni, és aláírják a belépési nyilatkozatot. „Február 27. és 2024. az utolsó vonat Udvarhely számára, ami pont azt az utat indítja el, hogy tenni akaró, tenni képes embereket megbízzon a polgármesteri, önkormányzati képviselői feladattal″. És ha találnak ilyen embereket, akkor majd közösen kitalálják, hogy mi legyen.

Visszalépés-e ez egy szenátornak, és mi az érdek benne?

Az, hogy szenátorként indul a helyi szervezeti választáson, az egyszerű városlakó szempontjából nézve két dolgot jelenthet: vagy nagyon nagy a baj, és a szenátor úr meg kell hogy mentsen minket Udvarhelyen; ha pedig kevésbé jóhiszemű, akkor azt, hogy a szenátor úrnak érdekében áll, hogy ne engedje ki a dolgokat a kezéből. Miért volt fontos a számára, hogy most jelöltesse magát és miért utolsónak indult? – kérdeztük. Előbb azt felelte, hogy az utolsóként indulásnak nincs relevanciája, aztán elárulta, hogy azért jelöltette magát végül, mert úgy látta, hogy nem lesz valódi verseny, egyesek csak mímelik azt, jelöltetik magukat és sorra visszalépnek egyikük javára. Viszont, ha beszáll, akkor beindul egy igazi verseny. Számára ez nem visszalépés, hanem „azon keresztül, hogy szenátor vagyok, ez plusz lehetőségeket is is jelenthet a városi szervezet működése szempontjából”.

– „Azt tudom magamról, hogy azokban a szervezetben, ahol munkát vállaltam, még akkor is, ha előítéletekkel közeledtek felém, be tudtam bizonyítani, hogy képes vagyok csapatot építeni és a kitűzött célokat eredményre vinni. Én azt gondolom, előnyére válhat a városi szervezetnek, ha szenátorként leszek a városi RMDSZ megválasztott elnöke” – magyarázta Antal Lóránt.

A versenytársakról azt mondta, a választást valaki meg fogja nyerni, és 28-án is fel fog kelni a nap, azután is együtt kell tudni működni, bárki is nyerjen. Ezt Miklós Zoltánnal abszolút meg tudná tenni, viszont,  “én azt a Miklós Zoltánt szeretné megismerni és személyesen beszélni vele, akit a közéletből ismertem meg és nem azt a Miklós Zoltánt, akit egyesek kampánymódba tettek.” 

Mi ez a ködösítés? Ki mímel és miért? Kik tették kampány módba Miklós Zoltánt?

Pont az uh.ro segített abban, hogy megértsük ezt. Amikor különböző nyilatkozatok megjelentek a sajtóban, akkor nem értettem, mi történik. De amikor világossá vált, hogy a jelenlegi polgármester volt kampányfőnöke áll a dolgokban, összeértek a szálak, és megértettem bizonyos jelenségeket. Nincs ködösítés, én értem, hogy nagyon sokan sok amerikai filmet megnéztek, és úgy gondolták, hogy akkor itt most nem tudom, miket ki kéne próbálni, viszont én úgy gondolom, hogy a verseny jót tesz és függetlenül a választás eredményétől, a nap végén arra kell koncentrálnunk, hogy a közösség és a szervezet nyerjen ebből. Abban hiszek, ha a jelöltek leteszik a jelöltséget, akkor vigyék végig, éljenek a reflektorfény lehetőségével, és a reflektorfényben arról beszéljenek: miért tették le a jelölést és hogyan képzelik, hogy végigvigyék ezt a kampányt – válaszolta Lóci. 

Végül Szinusztól tudtuk meg, hogy nem zárkózik el a polgármesterjelöltség ötletétől, és azt, hogy az inkubátorházat akarja növelni (lásd fennebb), ehhez kapcsolódva Lóci még szerénytelenkedett egyet, hogy ő találta ki 2007-8-ban, hogy a szennyezett földterületek kezelését finanszírozó keretből még lehet lehívni pénzeket, miután a helybéli politikusok nem, de ő és Borboly megértették az idők szavát. „Ezt úgy értelmezném, hogy már fiatal koromban is volt képességem arra, hogy meglássam a víziót, a lehetőséget. Nincs képem se az inkubátorházban, kisvideót se készítettem, elhozom bekeretezve azt az emailezést. Vannak olyan arcok ebben a beszélgetésben, akik akkor úgy gondolták, hogy nem lenne jó egy ilyen inkubátorház, és még azért itt vannak közöttünk”. Hát ezért írja a nevét ötletgazdaként a falon, tudhattuk meg.

Ha megvalósul a bővülés, még egy mellszobrot is el tudnék itt képzelni – életedben – ugratta Szinusz.