Idővel minden kitartó hazugság célba ér. Ezt tudják az oroszok is, ezért stabilan folytatják. És most már Amerika is felmondja az orosz narratíva legfontosabb elemeit.
fotó: Jon Tyson | unsplash.com
Putyin most már lényegében rendszeresen megalázza Trumpot, de ez nem fog egyelőre problémát okozni Trumpnak, hiszen ahhoz el kellene ismernie, hogy tévedett, ráadásul a Putyin iránti rajongását is fel kellene adnia. Az ukránok pedig még mindig nem állnak közel az összeomláshoz, sőt.
Amint írtuk, Trump a hosszabb és brutálisab háború felé tolja Putyint, annak ellenére, hogy olyan szép fogalmakat hangoztat, mint a béke és a tűzszünet. A gyakorlat viszont mást mutat: vámokban, segítségben, üzletkötésben, szervilizmusban az oroszok javára dolgozik az új adminisztráció.
Vegyük sorra:
Oroszország nem kapott vámokat a nyakába. Először Scott Bessent pénzügyminiszter azzal védekezett, hogy a kis volumen miatt – bár a 2024-es 3,5 milliárd dollárd biztosan több, mint a kizárólag pingvinek által lakott Heard- és McDonald-szigetekkel folyatott kereskedelem. Utána Kevin Hassett magyarázkodott azzal, hogy a folyó tárgyalások miatt nem vetettek ki vámot – de ugyanez nem volt probléma Ukrajna kapcsán, amellyel ugyancsak folynak tárgyalások, és amely végső soron fontosabb fél az orosz-ukrán háborúban, mint Amerika.
Segítség: Amerika nem szavazott meg semmiféle új csomagot Trump beiktatása óta Ukrajna megsegítésére. Amikor pedig Zelenszkij felajánlotta, hogy saját pénzen vennének Patriot légvédelmi rakétákat, arra is lényegében nemmel felelt Trump („Zelenszkij folyton rakétákat akar venni”), és azzal vádolta Zelenszkijt, hogy nem kellett volna húszszor akkora ellenséggel háborút kezdeni és aztán rakétákat kérni.
2014-ben egyébként, amikor elkezdődött ez a háború, Zelenszkij még bőven az oroszországi humorista karrierjét élte, maga is orosz anyanyelvűként. Ukrajna pedig nem kezdett semmiféle háborút, akkoriban először úgynevezett szeparatistákkal harcolt (bár tudjuk, hogy azokat is az oroszok bújtották fel, és a kirobbantók is oroszok voltak, mint Sztrelkov), és amikor őket kezdte az ukrán hadsereg legyűrni, akkor megjelent az orosz hadsereg is.
De Trump és az adminisztrációja mára teljesen az orosz propaganda lózungjait mondja fel, nem különösebben meglepő ez sem.
Üzletkötésben mondjuk van egy kis csavar
Teljesen másodlagos hatásként az olajárak elkezdtek zuhanni az amerikai gazdasági instabilitás után – ez pedig kimondottan árt az oroszoknak, akik eleve a Brent ára alatt tudják csak eladni az olajukat. Oda súlyosbodott a helyzet, hogy az Ural hordónkénti ára 50 dollárra esett, ami eléggé a büdzsében tervezett 70-es ár alatt van, és jelentős kiesést fog okozni az oroszoknak, ha nyomott marad hosszabb időn át.
És végül szervilizmus: Steve Witkoff, Trump régi inglatlanos barátja, akinek 0 tapasztalata van nemzetközi kapcsolatok terén, de Irán és Oroszország ügyeivel mégis ő foglalkozik, pár napja úgy találkozott a nemzetközileg körözött háborús bűnös Putyinnal, hogy amint meglátta, a szívére tette a kezét, majd követte Putyint kissé lehajtott fejjel és hűséges kutyaként a terembe.
Érdemes megnézni a videót, rövid. Amikor az adminisztráció így áll az oroszokhoz, akkor Putyin hülye lenne engedni bármilyen nyomásnak és bármiféle békét vagy tűzszünetet kötni.
Úgyhogy az eddigi, civilek ellen irányuló orosz bombázások a Trump-tárgyalások óta csak erősödtek, és virágvasárnap meg is koronázták egy, Szumi központját ért találattal, ahol a templomból hazatérőket érte az első csapás, majd még egy, a segítségükre igyekvők elpusztítására.
Nem csak itt volt támadás, Kijivet is bombázták, de Szumiban egyszerre 35 ember halt meg és 110 feletti a sebesültek száma.
Trump pedig csak annyit volt képes reagálni, hogy „Azt mondták, hogy hibát követtek el”. Ami majdnem az orosz álláspont, bár ők továbbmentek, a városközpontra is ráfogták, hogy katonai célpont.
Majd hétfőn megismételték a civilek elleni támadást, ami lényegében Trump megalázása, hiszen ezzel mutatják, hogy semmiféle tévedés nincs, program szerint halad a mészárlás.
Csak ezt Trump nem fogja elismerni
A legtöbb, amire Putyinnal szemben képes, az az, hogy mond valami halvány kiritkát, majd azonnal enyhíti is, nehogy megsértse Putyint. Valós akció nincs, de ez a tánc úgy nagyjából kéthetente ismétlődik.
Az Egyesült Államokat egyre kevésbé fogja komolyan venni mindegyik fél (meg a világ) – látható, hogy az időhúzás kiválóan működik, végtelen türelmük van, főleg az oroszok irányába.
A vámokból látható az is, hogy ha Trump bármit követelne, egyetlen dolgot kell tenni: szilárdan megállás, esetleg válaszcsapás – bár még az sem kötelező –, és a türelem. Trump magától meg fogja változtatni a feltételeket, mert nem bír várni. Ha pedig továbbra is megtagadja, hogy az ukránoknak fegyvert adjon, azzal igazából elveszíti az egyetlen indokot, amiért bárki is hallgat rá ebben a háborúban.
A vámok pusztán újból figyelmeztetik az amerikaiakkal szövetséges országokat arra, hogy Amerikában nem lehet megbízni, főleg nem akkor, ha a túlélés a tét.
Április harmadikán Christopher Cavoli tábornok Szenátus előtt tett tanúvallomásából kiderült, hogy valójában nagyon hasznosak voltak az amerikai fegyverek. Amerika sokáig azzal indokolta a támogatás halasztását, hogy úgysem lenne sok hasznuk – és ez még Biden alatt. Ebből a vallomásból viszont az is kiderül, hogy az ukránok egész jól állnak, az emberhiányt is sikerült elég jól kezelni, az orosz gazdaság viszont egyre torzabb.
Phillips O’Brien, a skóciai St Andrews Egyetem stratégiai tanulmányok professzora jegyzi meg, hogy bár az amerikaiak nagyon jól tudnak csatát nyerni, de a háborút inkább elveszíteni sikerül – és ez teljességgel visszaköszön abban, ahogy az ukránokat korlátozták és próbálták menedzselni. Akik, ne feledjük, 2022-ben már 8 éves tapasztalattal rendelkeztek abban, hogy az oroszok hogyan harcolnak és hogy kell megállítani őket. Így hát nem csoda, hogy
Ukrajna akkor járt jól, amikor nem követte az amerikai javaslatokat.
Olyankor viszont persze az amerikai szakértők megtöltötték a médiát azzal, hogy most már tényleg összeomlik az ukrán front, ebből van egy éves gyűjtése is O’Briennek. December 26-án például már a Magyar Hírlap (is) az ukránok számára elveszettként kezelte Pokrovszkot, közben viszont nem csak megtartani tudták, de kisebb, sikeres ellentámadások is történnek Pokrovszk körül.
Szergej Szumlenni szépen összefoglalta, mi az orosz forgatókönyv – lényegében ugyanaz, mint mindig, amikor nehézségbe ütközik a fronton.
Először is azt mondja, hogy tárgyalásokra készül, amivel korlátozza az ellenfelét. Ezután feltekeri a pszichológiai hadviselést azzal, hogy civileket gyilkol minden eszközzel, amivel eléri őket (jelen esetben a távolság miatt ez főleg rakéta, drón), és közben azt mondja, hogy ezek katonai célpontok. A lakosság tudja ugyan, hogy ez nem igaz, de a hosszú távú cél, hogy a lakosságban azt az érzést keltse, hogy a saját katonaságuk miatt szenved.
Idővel minden kitartó hazugság célba ér
Ezt nagyon jól tudják az oroszok, ezért stabilan folytatják. Tegyük hozzá, a külföldi közvélemény sokkal fogékonyabb erre, hiszen nem ismeri a részleteket, és bár ez nem elsődleges cél, de nagyon hasznos eszköz. Ami most új, az az, hogy Amerika is felmondja az orosz narratíva legfontosabb elemeit.
Tehát tisztán látható Trump beavatkozásának hatása, amint Rácz András fogalmaz: „Ilyen támadások nem történnének, ha Oroszország valóban tűzszünetre törekedne”. Oroszország a győzelemre törekszik, és bár a fronton nehézségekbe ütközik, Trump új reményt jelent számára.
Csakhogy továbbra sem Amerika az egyetlen szereplő, az ukránok hadiipara fényévekre van ma attól, ami 2022-ben volt – például évi 2,5 millió tüzérségi lövedéket, 5 millió FPV drónt és 3.000 darab 1.000 km-es hatáskörű rakétát fog gyártani.
Európa is mostanra kezdi érteni, hogy Amerika többé nem fogja megvédeni, és újra be kell izzítani a gyárakat. Jobb az oroszokat Ukrajnában megállítani, mint Észtországban.
Az uh.ro külsős szerzőinek szövegeit Pál Edit Éva szerkeszti.
