Ma tették nyilvánossá egy 15 éve megfogalmazott ötlet honlapját. Az Azopan Photoarchive egy romániai digitalizált fotó-archívum, amely jelenleg 1900-tól kezdődően jegyzett 6752 képet tartalmaz – főleg Erdélyből.
Utcarészlet Székelyudvarhelyről, 1908
Az oldal készítői – miközben az Azopan-on dolgoztak – tavaly januárban elindították a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoportot, főleg gyűjtő szándékkal. Az archívummal kapcsolatban Furó Lóránd-Félix, Fülöp Lóránd és Szőcs Edgár a magyarországi Fortepan oldalból ihletődtek logisztikai és névadási szempontból is. Azopannak hívták azt a fekete-fehér filmet, amit az Azomureș gyártott a kilencvenes években, ahogy Fortepannak a magyarországi megfelelőjét. A Fortepan oldaláról átirányították és ezentúl is át fogják az összes olyan képet, amiknek az adatai között helyszínként Románia szerepel.
Márton Áron tér, háttérben a Szent Miklós templom, 1940
Annak ellenére, hogy még főleg inkább erdélyi képeket tartalmaz, az archívum alapvetően a teljes országból fogad fotókat. Arra a kérdésre, hogy miért szerepel a „Válassz országot”-menüpontban több kelet-európai ország, azt válaszolta Edgár, hogy mert érkezett romániai fotóstól, vagy romániai családról készült kép az NSZK-ban, NDK-ban, Szovjetunióban vagy bárhonnan, ahová éppen nyaralni, kirándulni, háborúzni mentek régen az emberek.
Művelődési ház, 1978
A régi fotókkal kapcsolatban mindenkit elfog egy nosztalgia-érzés, olyan, mint az időutazás, és akármit ábrázoljon is a kép, az az érzésünk, hogy valami intim, titkos eseménynek lettünk hirtelen szemtanúi – mintha szabályokat szegnénk, izgalmat és enyhe bűntudatot érzünk. Meghajlítjuk az idő tengelyét. Végülis tényleg átverjük a rendszert azzal, hogy valami olyant látunk, amit a fotográfián kívül semmilyen más valódi, fizikai lehetőségünk nem lenne látni – mert nem voltunk ott, nem is éltünk.
Küküllő Hotel, 1983
Edgár szerint az embereket a téma, a kor és az a bizonyos nosztalgia-faktor miatt izgatják a régi képek. „Amikor a gyerekünk kicsit volt, a feleségem megjegyezte, hogy túl sok felvételt készítek róla, de most, hogy eltelt ennyi idő: milyen jó, hogy vannak azok a felvételek és újra lehet nézni.” És annak ellenére, hogy régen nem csak így kattintgattunk szabadon, mint ma, annak ellenére, hogy a fotografálás egy sokkal megrendezettebb, átgondoltabb esemény volt, azt mondja, azért lehetnek érdekesek mégis ezek az archívumok vagy régi képek egyáltalán, mert betekinthetünk egy olyan korszakba, ami már – ilyen egyszerűen – nincs.
Cérnagyár, 1984
A Fortepan-on szereplő képeket már láttam fotó-dokumentum, de művészeti (kötetborító, illusztráció) rendeltetésre is használva, mert alapvetően úgy tűnik mintha mindenféle típusú képet feltöltenének. És én, amúgy pont azokat a fotókat szeretem, amik valamilyen fotótechnikai hiba vagy bemozdulás eredményei – az úgynevezett hibás fotókat. Edgár elmondása szerint csak olyan képeket töltenek fel az Azopan-ra, amik fotográfiai szempontból hibátlanok és a nagyközönséget – a tapasztalatai alapján – a helyszíni fotók, a városfotók, az eseményekről- és a híres emberekről készült fotók érdeklik a legjobban.
Korház, 1978
Amúgy bárki küldhet be képeket, nagyon örülnek mindenféle családi albumoknak, fotóművészek, privát gyűjtők gyűjteményeiknek. Azt mondja pont ma kereste meg egy udvarhelyi gyűjtő. Egyszer pedig az apukája talált a vasárnapi piacon egy filmgyűjteményt. Az archívumban szereplő fotóknak feltűntetik a szerzőiket, a helyszínt, az évszámot és esetleg az eseményt vagy személy, amit vagy akit megörökít, a forrást és címszavakat, illetve a képeket – akárcsak a Fortepan-ról – ingyen lehet letölteni. Edgár egyébként nyolc éves kora óta szenvedélyes fotós, és az idejéből annyit áldoz az archívumra, amennyit csak tehet. Ha bárkinek van felajánlani-valója, akkor itt keresse meg az Azopan-t.