Amikor először választottunk polgármestert

De milyen volt, amikor először választhattunk polgármestert? Időutazás a főszereplőkkel.
Fotó: archív/GÁL ELŐD

Az 1989-es rendszerváltással az is együtt járt, hogy a közösségek, települések maguk választhatták meg a vezetőiket. Nem volt ez másképp Székelyudvarhelyen sem, ahol először 1992 telén választhattak a város lakói.

Az akkori zavaros rendszerben nagyon nehéz volt az eligazodás, manapság már kuriózumszámba megy az, hogy milyen módon kampányoltak az akkori jelöltek. A két főszereplő, Dr. Ferenczy Ferencz és akkori ellenjelöltje, Dr. Kinda László segítségével elevenítettük fel a 24 évvel ezelőtt történteket.

Ferenczy: belekerültem a „szemétládába”

Dr. Ferenczy Ferencz tősgyökeres székelyudvarhelyi, nagybátyja vezette a híres Ferenczy-féle vendéglőt a mai Petőfi Sándor utcában. Állatorvosként dolgozott, a Hargita Megyei Szaporodásbiológiai és Állatnemesítő Központ udvarhelyi kirendeltségét vezette – a december 22-i nap reggelén Csíkszeredában volt, délben érkezett vissza Székelyudvarhelyre, de látva a városházán a rongálást, inkább hazament.

– Éreztem, hogy valami sántít a dologban, nem tudtam annyira lelkesedni. Bátyám akkor még Marosvásárhelyen élt, nagyon lelkesedett az egészért, nagyon sokszor beszéltünk akkor telefonon. Aztán a későbbi, márciusi események hatására Magyarországra költöztek – emlékszik vissza Ferenczy.

1990. január 3-án jelent meg a Ion Iliescu ideiglenes államelnök által aláírt rendelet, amivel létrehozták a városi községi polgármesteri hivatalokat.

– Ezt követően jelentek meg Udvarhelyen felhívások falragaszokon, az akkor megjelent Hídfő, illetve Szabadság újságokban, illetve a lakótelepeken a videóhálózatokon is bejátszották. Közzétették magyar nyelven a dekrétumot arról, hogy polgármester kerestetik és a hivatal kapujában elhelyeztek egy nagy urnát, amibe javaslatokat gyűjtöttek. Akkoriban azt mondtam, hogy én is belekerültem abba a „szemétlátába”, amibe összesen 53 udvarhelyi lakó neve gyűlt össze.

Sajátos helyzet volt, nem hallottam, hogy máshol hasonló lett volna. Az akkori Nemzetmentési Front helyi elnöke, Kolumbán Gábor és kollégái összesítették a javaslatokat és mindenkivel szóba álltak. Engem is hívtak Major Sándor bankigazgatón keresztül, az elején engem nagyon meglepett a felkérés a város vezetésére, mert valahogy úgy éreztem, hogy ez a kalap nekem túl nagy, egy várost vezetni nem egyszerű egyik napról a másikra.

Akkoriban nagyon nagy volt az anarchia, törvénytelenség, fejetlenség volt, olyan címen, hogy demokrácia van, mindenki azt csinált, amit akart – mesélte el Ferenczy doktor.

Az utolsó meghallgatásra már ketten maradtak Sófalvi Lászlóval, de arra a későbbi RMDSz-es tisztségviselő nem ment el, a jelenlevők pedig egyhangúlag úgy döntöttek, hogy Ferenczy lesz a városvezető, aki még akkor azt sem tudta, hogy mennyi ideig lesz polgármester.

Politikai manőverek huszonnégy évvel ezelőtt

Végül két év lett belőle. 1990. május 20-án voltak az első parlamenti választások, majd ezt követően stabilizálódott a helyzet annyira (habár közben bányászjárások, kormányváltások is voltak), hogy 1992 februárjára írták ki az első helyhatósági választásokat. 1990 első hónapjaitól tehát Ferenczy lett a polgármester, alpolgármesternek az azóta elhunyt Laczkovics Albertet választották, a jegyző pedig az a Bodnár László lett, aki a mai napig a polgármesteri hivatal jegyzője.

A város vezetőségébe az említett három személy mellett egy négytagú állandó bizottság is beletartozott: az építkezési, a kereskedelmi vállalat, valamint a készruhagyár és a pénzügyi hivatal részéről egy-egy személy kapott helyet a testületben, az önkormányzatot tulajdonképpen ez a hét személy jelentette körülbelül két évig.

1992 februárjára írták ki a helyhatósági választásokat, Ferenczyt 1991 karácsonyán keresték meg az RMDSZ helyi vezetői, hogy elbeszélgessenek a választásokról – ők felkérték volna, hogy a szövetség színiben legyen jelölt.

„Nem voltam politikus alkat, nem gyúródtam és a polgármesterséget sem számítottam hosszú távra, a szakmámhoz hű maradtam. Azt mondtam akkor nekik, hogy aki az RMDSZ színeiben indul, az kilencven százalékban biztos lehet abban, hogy polgármester lesz – ezt mondtam akkor nekik, s ez egyfajta elszólásnak bizonyult.” – mondja Ferenczy, aki januárban azonban kénytelen volt meglepődni. A január 7-i madéfalvi ünnepségen az ebédnél ment oda Verestóy Attila szenátor Ferenczyhez elköszönni és akkor mondta, hogy holnap lesz egy előválasztás Udvarhelyen, de úgyis ő lesz az RMDSZ-jelölt.

– Miről beszélsz, Attila? – kérdeztem, mire: „Sófalvi nem mondta neked?” „Nem mondott semmit. Azzal hazajöttem, de felhívott két barátom is telefonon és mondták, hogy vigyázzak, mert más az RMDSZ-jelölt és jó volna nekifognom aláírást gyűjteni, mert 8-án este van az előválasztás és 9-én reggel le kell tenni a dossziékat. Ami lesz, az lesz” – így emlékszik vissza az idős állatorvos.

Másnap az ifjúsági házban bárki szavazhatott az előválasztáson.

– Le voltak téve a szavazólapok, egyesek több marokkal is vehettek belőle – ennek ellenére Kinda Laci csak egy szavazattal nyerte ezt az „előválasztást”, ő lett az RMDSZ jelöltje. Ferenczy éppen a teremből jött ki, amikor mellé ért Lőrincz György író, aki azt mondta neki emlékei szerint, hogy „megmondtam-e neked, hogy ez lesz?”

Ferenczy elfogadta a döntést, hiszen ideje nem volt már összeszedni a 250 aláírást (annyi kellett akkor a jelöltséghez), ám kiderült, hogy közben Lőrincz és egy másik ismerőse, néhai Jakab Árpád összegyűjtötték a szükséges aláírásokat. „Ne izgasd magad, mert mi összeszedtük!” – mondta Lőrincz György neki, Ferenczy pedig másnap leadta az aláírásokat, így lett független polgármesterjelölt.

Verestóyval mentek Homoródra borvízért

Akkoriban kampány nem nagyon tudott lenni, Ferenczy egy A4-es, színes lapra nyomtatott szöveggel kampányolt – ebből állt a kampánya, ezeket néhány üzlet kirakatába kiragaszthatta.

Az akkori újságokat bújva ráakadtunk egy olyan olvasói levélre, amiben egy illető azt kifogásolta, hogy az akkori udvarhelyi egyházi vezetők Ferenczyre való szavazásra buzdítottak – erre most rákérdeztünk.

Ferenczy doktor a következőket mondta:

–Az egyházi vezetőkkel mindvégig jó viszonyban voltam. Jött egy körlevél az érsekségtől, amiben felkérték őket, hogy kell támogatni a választást – nem azt írták, hogy az RMDSZ-es jelöltet vagy a másikat, hanem arra hívták fel mindenki figyelmét, hogy belátása szerint szavazzon. Aztán, hogy Kovács Sándor főesperes a nevemet megemlítette, lehetséges, nem zárom ki. Már akkor nagyon szennyes volt az a kampány, amit az RMDSZ képviselői folytattak – válaszolta Ferenczy, aki az első fordulót február 9-én megnyerte, az első két jelölt, ő és Kinda dr. jutottak a másodikba. A kettő között is történt egy érdekes sztori.

–A két választás közötti vasárnapon felhívott Verestóy, kérdezte, hogy mit csinálunk, mondom, készülünk Homoródra borvízért. Tényleg arra készültünk. Azt mondja, én is jövök veletek. Együtt ki is mentünk, mindenféléről beszéltünk, de éppen a kampányról nem.

Megtöltöttük az üvegeket, akkor még nem voltak nagyon műanyag palackok, jövünk hazafele, amikor azt kérdi tőlem, hogy „Mond meg, te Ferenczy Feri, mitől vagy olyan biztos magadban?”. Mondom: „miről beszélsz, Attila?”, mire azt mondja, hogy „a választásokról semmit sem beszélsz, azt hiszed, megnyerted?”, aztán elmondtam neki, mint az akkori sajtósoknak is, hogy né, idefigyelj, Attila, nekem nem életcél a polgármesterség, engem felkértek, én becsülettel végeztem, most tiszta heccből csinálom, mert felkértetek, aztán meg kiszúrtatok velem, mert mégis mást tesztek oda. Ha sikerül, jó, ha nem, akkor megyek vissza állatorvosnak, ennyi volt a beszélgetés.

Sikerült.

Kinda: Nagyon kezdetleges kampány volt

Dr. Kinda László fogorvosként és kézilabdaedzőként vált ismertté Székelyudvarhelyen – ő volt az az ember, aki december 22-én délelőtt lyukas trikolórt tűzött a piros Dacia személygépkocsijára és három kört tett a városháza előtt. Erről videofelvétel is létezik, az udvarhelyiek ezt követően gyűltek össze a főtérre.

Amikor az eseményeket követően megalakult a Nemzetmentési Front, Kindát is beválasztották, illetve a helyi RMDSZ alelnöke lett. Az 1992-es választásokat megelőzően a szövetség több személlyel is beszélgetett, keresték a megfelelő jelöltet – Kinda szerint Ferenczyt is felkérték, de a fogorvos visszaemlékezése szerint elutasította őket, nem akart polgármester lenni. „Olyan kicsi a fizetés, hogy nem éri meg” – mondta.

A polgármester- és önkormányzati képviselő jelöltek akkori, nyomtatott listáját tartja Kinda doktor a kezében, miközben beszélgetünk.

Az RMDSZ-előválasztáson január 8-án délután mégis megjelent Ferenczy és jelentkezett a megmérettetésre – meséli Kinda. A végén volt egy szavazás, minimális volt a különbség, harmadik Sófalvi László lett, a negyedik Dr. Mózes Gyula fogorvos. Ezek után Ferenczy elindult függetlenként, zajlott az élet. Nagyon kezdetleges dolog volt az akkori kampány, én még azt sem tudtam, hogy kik vannak benne a kampánybizottságban, a stábban. Megjelent egy szórólap a fényképemmel, a lapon volt egy szemeteskuka is, s az volt ráírva, hogy „Ezt akarjuk megszüntetni!” – ez pedig nagyon kétértelmű volt, de ilyen volt a kampánystáb.

Az volt az ötletem, hogy beszélgessünk az egyház helyi vezetőivel arról, hogy szerintük milyen kell lennie egy polgármesternek, találkozzunk az emberekkel a körzetekben. Annyira kezdetleges volt minden, hogy az emberek saját belátásuk szerint szavazni, választani sem tudtak – a régi beidegződés szerint megszokták, hogy azt kell megszavazni, akit megmondanak nekik mások, mint azelőtt – teszi hozzá.

„Úgyis az lesz a polgármester, aki kell, hogy legyen!”

Kinda szerint a választások előtt Jakubinyi György püspök írt egy körlevelet, amiben azt írta: a papok hívják fel a figyelmet, hogy mindenki menjen el szavazni, de mindenki a saját meggyőződése, lelkiismerete szerint szavazzon. „Erre Udvarhelyen megjelent ennek az ellentéte, mert név szerint kihirdették, hogy Ferenczyre kell szavazni.

Később a főesperessel kimentek kétszer is Svájcba, ahol a szelektív szemétgyűjtésről szereztek tapasztalatokat. Az első forduló után, amikor megtudtam, hogy kihirdették a Ferenczy nevét a templomban, a harmadik jelöltet, néhai Petres Gyulát meghívtam a szálloda alá a fehér terembe beszélgetni.

Azt mondtam neki, hogy a katolikusok annyian vannak Udvarhelyen, hogy ezek után nincs, amit ott keressek a választásokon és megbeszélem az RMDSz-esekkel, hogy lemondok a javára. Azonban Gyuszi bácsi abban volt biztos, hogy ő fog nyerni, nincs szüksége a támogatásomra, meg volt győződve, hogy ő lesz a polgármester. Aztán ő lett a harmadik, azzal be is fejezte a közéleti szereplést, néhány évvel később elhunyt”.

Kinda László visszaemlékezése szerint kampánycsendben történt a templomi beszéd, de a kampánystáb „nem vette észre” – a második forduló előtt le akart mondani, mert biztos volt a vereségében. „Verestóynak is volt akkor egy nagy mondata, kijelentette, hogy ilyen nincs, hogy az RMDSZ jelöltje lemond. Hiába mondtam, hogy nincs értelme.

Az előválasztások előtt is volt egy nagy Verestóy-mondat, akkor azzal buzdított mindenkit, hogy jelentkezzetek jelöltnek minél többen, s aztán úgyis az lesz a polgármester, aki kell, hogy legyen!” – emlékszik vissza a most 74 éves Kinda László, aki teljesen tisztában volt azzal, hogy veszíteni fog a második fordulóban.

„Láttam, hogy hány óra!” – mosolyodik el az egykori jelöltlistával a kezében. „Nekem csak az fájt, hogy az akkori kapcsolataimat, határon belül és Bulgáriától Magyarországon, Szlovákián keresztül Lengyelországig nem tudtam értékesíteni a városom javára”. Mint viccesen megjegyzi, az akkori választások után közszájon járt a székely bácsi vigasztaló mondata: „Haggyon békit, doktor úr, ennyi marhának kell egy állatorvos!”

Ami az összehasonlítást illeti az egykori és mostani választásokkal, Kindának erről is megvan a véleménye:

– Akkoriban még korai volt bízni az emberekben, a szavazópolgároknak nem volt saját véleményük. Mindig az élenjárók kellett intézkedjenek, közbenjárjanak, reklámot csináljanak. Kik voltak ezek? A vállalkozók.

Azok a vállalkozók, akiknek vállalatánál sok ember dolgozott és a főnök megmondta, hogy erre vagy arra fogsz szavazni. És ez ma is ugyanígy működik, mert még mindig nem érett meg a polgár arra, hogy legyen saját véleménye, erkölcsileg nincs alapja arra, hogy kire szavazzon, erről szól a nóta! Nagyon szubjektív, kis dolgokon múlnak a nagy dolgok. A régi jó mondat még mindig érvényes: oszd meg és uralkodj. Beszélünk az egységről, közben, akik ezt mondják, nincsenek egységben a másik féllel.

A második forduló, és ami utána jött

A választások második fordulója február 23-án, vasárnap volt: Ferenczy győzött, nem fért kétség a sikeréhez, az önkormányzatba viszont a független Dombi Dezső kivételével csak RMDSZ-es tanácsosok jutottak. Ne feledjük, akkoriban még más jelentős magyar párt nem volt a politikai palettán, azok (MPP, EMNP) csak 2000 után évekkel jelentek meg.

„Különben majdnem megszokott, csendes vasárnap volt Székelyudvarhelyen. Bár a választási irodák már reggel 6-kor nyitottak, az első szavazók a templomozás előtt kezdtek érkezni, egy újabb hullám a templomozás után jött” – írja a vasárnapi, második fordulóról a Hargita Népe február 25-én, kedden, akkoriban ez az újság keddtől szombatig jelent meg. „Hogy miként fog tudni dolgozni az RMDSZ jelöltje ellen győző Ferenczy doktor, a majdnem egyszínű – RMDSZ– tanáccsal, nem tudni. Azt azonban reméljük, hogy mindenképpen a város javát kívánják szolgálni” – írta az akkori Hargita Népében az udvarhelyi helyzetről Bálint András csíkszeredai újságíró, főleg ő foglalkozott az udvarhelyi hírekkel.

Bálint a kilencvenes évek közepén elhunyt, de újságírói díjat neveztek el róla, amit az utóbbi években több székelyudvarhelyi, médiában dolgozó kolléga, Fábián Kornélia, Száva Enikő, Szabó Attila is megkapott.

Ferenczy Ferenc polgármesterrel a március 5-i lapszámban jelent meg az első interjú. A beiktatást követően az RMDSZ-többségű tanács alpolgármestert választott, ezt a tisztséget egy fiatal mérnök, bizonyos Bunta Levente kapta, 1996-ig ő látta el az alpolgármesteri teendőket.

A négy év alatt több olyan dolog is történt, amit utólag Ferenczy nyakába varrtak ellenfelei, illetve a közvélemény egy része: ilyen volt a csereháti épület, valamint a kerekerdői laktanya. 1995-ben az akkori tanácsban mindenki igennel szavazott arra a határozatra, amiben negyvenkilenc évre odaadták a kongregációnak a későbbi csereháti iskola területét. Ferenczy erre így emlékszik:

– Az egész balhét polgármesterként én vittem el, a következő kampányban úgy volt betáplálva, hogy én voltam a hibás, pedig én csak a végrehajtó voltam. Egyöntetűen mindenki igennek szavazott, s amikor jött a kampány, ellenem fordították, hogy én hoztam ide az apácákat, s ugyanígy jártam a kerekerdői laktanyával. Mai napig megvannak a jegyzőkönyvek, a levelek, amiben a megyei katonai parancsnoknak azt írtam, hogy nem tudjuk átadni a területet és mégis úgy volt beállítva, hogy én hoztam ide a katonaságot.

1996 májusában, az újabb helyhatósági választásokkor Ferenczy lett az RMDSZ-jelöltje (a négy éves polgármesteri ciklus alatt felajánlották neki a városi RMDSZ tisztségét és azt elfogadta) a következő helyhatósági választásokon – az akkori kampány is hasonlóan piszkos volt a mostanihoz, csak mások voltak a módszerek, s az RMDSZ helyi emberei akkor is kétfelé húztak, mint mostanában: voltak, akik egyértelműen nem Ferenczyt támogatták, ugyanis megjelent egy másik jelölt.

Majdnem a leadási határidőig úgy volt, hogy nem lesz a polgármesternek ellenjelöltje, de akkor jött be a képbe egy mindössze 27 éves fiatalember, a Máltai Szeretetszolgálat helyi vezetője, az Udvarhelyszéki RMDSZ alelnöke, bizonyos Szász Jenő. A fiatalember jelentős médiahátszéllel (Ati BETA televízió, Udvarhelyi Híradó) és több tehetős vállalkozó támogatásával bírt akkoriban – a húsz évvel ezelőtti választásokat ő nyerte. De ez már egy más, esetenként máig tartó történet.

1996 után Ferenczy visszatért a szakmájába, továbbra is szakállatorvosként dolgozott az előző munkahelyén, majd felkérésre több tejfeldolgozóban is szakmai tanácsadó lett az utóbbi években Farkaslakán, Székelykeresztúron és Csíkszépvízen.

Kinda megyei tanácsos volt 1992 őszétől 2000-ig, a közéletben 2005-ig, közben fogorvosként és televíziós műsorvezetőként is dolgozott, de volt a megyei Egészségbiztosítási Pénztár alelnöke és az UTV igazgatója is.

Az 1992 évi, legelső helyhatósági választások két főszereplője, ma is ismeri egymást: leggyakrabban a kézilabdameccseken találkoznak a sportcsarnokban, sőt majdnem egymás mellett is ülnek. „Na, közel kerültünk egymáshoz, Ferike!” – jegyezte meg visszaemlékezése szerint Kinda, amikor egy meccsen egykori ellenfele a közelében foglalt helyet.

Ha több mint húsz évvel ezelőtt nem is nagyon szívlelték egymást, ma már nem haragszanak egymásra. Békés nyugdíjasokként, régi idők tanújaként élik mindennapjaikat, de nem közömbösek a város közéletét illetően.

Az 1992 évi helyhatósági választások eredményei:

A szavazásra jogosultak száma: 19 733

Első forduló, 1992. február 9.

Dr. Ferenczy Ferencz 9757 (49,4%)

Dr. Kinda László 6235 (31,59%)

Petres Gyula 3317 (16,8%)

Részvétel: 71,66%

Érvénytelen szavazatok száma: 424

Második forduló, 1992. február 23.

Dr. Ferenczy Ferencz 9454 szavazat

Dr. Kinda László 5619 szavazat

Részvétel: 56,35%

(Az adatok a Hargita Népe újságból származnak)