Van egy új üzlet Székelyudvarhelyen, a Függetlenség sugárúton, ahol főleg a hagyományos ízeket keresik. Ide járnak a nyugdíjasok, de a gyerekek is a játszótérről.

Akik a környéken játszanak, biztosan betérnek egy színes, cukormázas muffinra, esetleg egy csupakakaós rumgolyóra. Van például egy kislány, aki minden nap kap egy muffint: ő maga, vagy a tatája hűségesen érkeznek a napi sütiért. Egyszer a forgalomban megkésett szállítóautó előtt érkeztek a délutáni finomságért. Már éppen szomorúan fordultak ki az üzletből, mire a szállítóautó bekanyarodott, a kislány felkiáltott „Yes!”, és aznap sem maradt el a nyammogás.

Aztán vannak gyerekek, akik csapatban érkeznek, közösen válogatnak. Reggelire leginkább a különböző kiflikből, szendvicsekből, sós perecekből, de délután már a sütemények a kelendőbbek.

Reform, vekni vagy a hagyomány?

Erika és Inci, a két pultos hölgy mosolyogva várják a kenyérboltba betérőket. A Tábor negyedi üzletet leginkább a nyugdíjasok és a gyermekek látogatják. Míg az idősebbek a házias ízeket keresik – krémest, képviselőfánkot, dobost, mézes és almás süteményt – addig a kicsik a színes, csokis és vaníliás muffinokért élnek-halnak.

Érdekes, hogy míg a város más részein keresettek a könnyedebb veknik, a különböző reformkenyerek, itt ragaszkodnak a pityókás kovászos házi kenyérhez, mesélik.

Közben vásárlók érkeznek, képviselőfánkot vásárolnak, dicsérik a házias süteményeket.

A kis helyet az eladók lelkesedése és mosolya tölti meg élettel.

A nénik és bácsik nem csak a kenyeret szeretik. Szeretnek időzni is, elbeszélgetni, így Inci már néhány nap után tudta, hogy kinek a pirosabbat, kinek a sápadtabbat szelje a pult mögött.

A cikk megjelenését a Vidéki Pékség támogatta.

Üzleteiket itt keresd:

• II. Rákóczi Ferenc utca, 12 szám
• Kisköved utca, 10/2 szám
• Függetlenség utca, 9/4 szám

Megtudják a híreket, sőt tippeket is kapnak, hogyan lehetne jobban értékesíteni a portékát.

Ide olyan vásárlók jönnek, akiket érdekel a termék, megkérdezik, miből van, hol készül.

Időnként nagyon bizalmatlanok, nem igazán hiszik el, hogy a rozsliszt igazi, és nem kakaóval festett: ilyenkor kell egy kis biztatás, hogy próbálják ki, és az eladók szerint mindig elégedetten térnek vissza.

Reggel héttől este nyolcig nyitva vannak és kártyával is lehet fizetni, kivéve az ebédjegyest – ezt is megtudtuk, hiszen az újonnan betérők vallatják az eladókat

Mit szólnak a Tábor negyediek az újdonsághoz?

Bár az igények a hagyományok felé hajlanak, azért vannak itt reform finomságok is! Például az új, rozsos-búzacsírás pizzatekercs.

Ez egy sonkás gombás paradicsomszószos tekercs, a benne lévő búzacsíra nagyon jó hatással van az immunrendszer működésére. A rozs természetes rostforrás, ami az emésztést segíti, és ebben a barna pizzatekercsben találhatunk lenmagot és napraforgómagot is. Na, hogy ízlett?

Zsófia és Laura

„Hmmm, finom!” – hangzik az egyöntetű vélemény. Kicsit puhatolózunk, vajon, mit majszolnak a iskolában.

Kiderült, hogy a finom szendvicseket az édesanyák készítik otthon, de van, hogy egy jó kifli vagy a sulibüfé is sorra kerül.

András bácsi

„Hát ne haragudjanak, nincs nálam pénz”– ijesztettük meg András bácsit. Hát annyi baj legyen, ezt nem kellett kifizetni, így nagy volt az öröm: „Jaj, hát ezt el kell mondjam a feleségemnek, hogy engem milyen szerencse ért ma. Köszönöm szépen! Haza is viszem a feleségemnek.”

Kiderült, András bácsiék is tízóraiznak otthon. “Kenyeret, paradicsomot, mindenféle zöldségeket. Szalonnát is szeretnék, de azt már nekem nem nagyon szabad. A feleségem szokott sütni is mindenfélét, nekem a palacsinta az életem, ha töltve van, se baj!”

Istvánka

Éppen az iskolából sietett haza, amikor kiszúrt bennünket a kosárral, kíváncsi léptekkel érkezett a finomságok felé.

Elmondta, péksütiket és szendvicset is szokott tízóraizni, kedvencei az efféle pizzás tekercsek, meg a mákos és diós.

Magdolnák

A jókedélyű hölgyek hamar levettek minket a lábunkról, de őket is a finomság. Érdeklődtek, miből van, hol készül, majd megállapították: „Jaj, hát az akkor egészséges, mert hát a rozsliszt az nagyon egészséges! Hmm, de finom! Nagyon finom, és könnyebb a gyomornak is!” Aztán megtudtuk, hogy egyikük mindig rozsos pityókás kenyeret vásárol. „Amióta itt megnyílt az üzlet, én nagyon máshova nem is megyek. Itt lakom a közelben, s ahogy otthon vagyok, jövök át, nem kell öltözködni.”

Otthon tetszenek sütni? „Jaj, nem, egyáltalán! Unjuk. Azt már javasoltuk bent a hölgynek is, hogy amikor a sütemények másnaposak, adják ide fél áron, vagy amennyire csak le tudják árazni, mert mi, nyugdíjasok örülnénk neki! Nagy híre lesz itt! Most már nem nagyon süt senki. Én például a Bukarestit nagyon szeretem. Úgy néha néha összeülünk este, s ilyenkor jól fog!”

„Ez a rozsos nagyon finom! Nagyon szépen köszönjük!”

Boglárka

Az utolsó tekercset az üzlettel szemben várakozó lány kapta.

Szerényen megjegyezte: „Nagyon nagyon jó! Az erdei gyümölcsös bukta és a sajtos kifli a kedvenceim, ez a kettő az, ami akármikor jöhet. De szoktunk vásárolni zsemlét szendvicsnek. De a legjobb az erdei gyümölcsös bukta!”