Kánikula volt, amikor a gyermek kezében egy nagy bőrönddel, egy hálózsákkal és hóna alatt egy izolírral megindult. Csöpögött róla az izzadság, míg elcaplatott nehéz csomagjaival a találkozási helyre, ahonnan egy barátja édesapja elfuvarozta negyedmagával a Marosvásárhely melletti tisztásra, a Vibe fesztiválra. Az út kellemes volt, csak néha-néha nyilalt a gyermekbe a félsz, hogy vajon kirabolják-e a sátort, vajon megverik-e, ha becsiccsentve nekiszédül valakinek?
Kiszállt az autóból, nyelt egyet, hogy bátorságot gyűjtsön, majd kisebb útvesztés után – ami minden első fesztiválozóval illő, ha megtörténik, legalábbis reméli – a bejáratnál találta magát. Itt már nem kurázsit, hanem a buletinjét kereste, hadd büszkélkedhessen a felnőtt karszalaggal. Az önkéntes unottan pislogva elvette és becsippantotta jegyét. – Kiskorú, ugye? – kérdezte. A gyermek vihogott egyet, hogy elnyomja a csípős megaláztatást, majd tudtára adta, hogy 2003 óta bizony eltelt már 18 év. Az önkéntes elcsodálkozott, rájött, hogy ő is akkor született, bocsánatot kért, majd a gyermek kezére aggatta a lila és fehér karszalagot, melyből az első az érettséget bizonyította, az utóbbi pedig azt, hogy neki bizony van helye a kempingben.
fotók: a Vibe Facebook-oldala
A gyermek mindenféle biztonsági ellenőrzéstől fél. A repülőtereken is reszketve várja, míg átvilágítják csomagját. Attól fél, hogy találnak valamit, ami nincsen ott, például 6 tonna kokaint. Éppen ezért nem a legjobb szájízzel gondolt arra, hogy hamarosan biztonsági őrök fognak belekukkantani cuccaiba. Az sem segített a helyzeten, hogy indulás előtt rá kellett feküdnie a bőröndjére, hogy elhúzza a cipzárt, francnak hiányzott, hogy mindent újra be kelljen szuszakolnia. Belenéztek a csomagjába, de szerencsére csak ide-oda tologatták a benne lévő holmikat.
Megkönnyebbülve várta barátait a fesztivál területén abban reménykedve, hogy náluk sem találnak nem létező, illegális dolgokat. A poggyászoktól és a hangzavartól terhelve besántikáltak a kempingbe, ahol jött a következő tortúra: felállítani a sátort!
A gyermekről azt kell tudni, hogy eléggé kétbalkezes, még szerencse, hogy a sátortársa ismerte már, hogyan kell felállítani azokat a trükkös, négy beszúrt szeg által stabilizált, nappal kemence, éjjel pedig jégverem kreálmányokat. Éppen sikerélménye lett volna, amikor koppant, hogy a körülöttük álló sok-sok sátor mind normális színű, csak nekik virító rózsaszín és zöld. A cimborája nyugtatta, hogy legalább részegen könnyebben megtalálják a sátort, de a gyermek feldúlt elméjében nem járt más, csak az, hogy emiatt fognak bemenni részeg idegenek, akik arra lesznek kíváncsiak, vajon ki jött ilyen sátorral. Még az időjárás sem mosolygott: néha erős szél süvített, néha pedig a napszúrás fenyegette.
Egy darabig nyugtatta magát a Maros partján ízesített sörrel és harapnivalóval, míg egy önkéntes ismerőse körbevezette a fesztiválon. Nem volt túl nagy kavalkád, kellemesen lehetett keringőzni a nézelődő emberek között, csak éppen eléggé hangzavar volt ahhoz, hogy irritáló legyen. Volt, ki az asztaloknál evett, volt, ki a napernyők alatt iszogatott, dohányzott vagy csak egy babzsákban fetrengett, voltak sorban állók és csak céltalanul lófrálók is, mint ők.
Elhaladtak a Blackbox és Kerengő bulihelyek, a büféstandok, a Cashpointok és az szomszédságukban lévő sörsátrak mellett, megnézték a Dokk színpadot, a Mol Mainstage nagyszínpadot, bekukkintottak az Aréna bulisátorba, szemlét tartottak a mező közepén található, napernyőkkel és sátortetővel védett, babzsákokkal teli, vizipipázásra, iszogatásra és táncolásra alkalmas szociális téren, közben pedig a szemük sarkából a VIP részleget figyelték, és elmélkedtek, vajon kik azok a menők, akik táncot lejthettek ott.
A gyermek „kicsit” tisztaságmániás, ezért fájdalmas volt lenéznie a cipőire, hiszen azok már ekkor porosak voltak.
Visszajövök én egyszer még – gondolt a gyermek a később kezdődő Bagossy Brothers Company koncertre, miközben egy kis kapun áthaladva átkeltek egy fából összetákolt hídon, mely a fesztivál másik részéhez juttatta őket.
Itt volt a Koli, ahová a gyermek soha nem ment be, hiszen olykor jobban szeret lustálkodni, mint okulni, a Fashion Corner, ahol minden délutánját jeges kávét és koktélokat iszogatva, a Fashion Corner Talks beszélgetéseket hallgatva töltötte el, a strand, ahová szívesen jártak felfrissülni a fesztiválozók, illetve a Csemetezug, ami nagyon tetszett neki, hiszen így bebiztosíthatta magát, hogy ha túl felnőttes a fesztivál, akkor lesz, ahol bábelőadást vagy gyermekfilmet nézzen.
Ismerkedtek is, volt, kivel újra és volt, kivel először vagy még mindig. Még a strand kajáldájába is elléptek, megmutatta neki társa, hogy itt olcsóbban hozzá lehet jutni a kínálathoz.
Eltelt az idő, kellett menni kántálni a koncertre. A gyermek egyszerre dülöngélt, tapsolt és ujjongott a telefonján világító tömeggel, elkápráztatta, hogy ennyien egységesen és békésen, csillogó szemekkel figyelték az előadókat. Talán még a könnye is kicsordult.
Egy baj volt: pont rosszkor látogatta meg az illemhelyet, ezért lemaradt a Királynéról és nem is tudta táncba hívni Ildit, de nem baj, mert hideg volt a víz, égetett a nap, és nem látott ennél kerekebb feneket, hiszen Manuel és Bruno x Spacc koncerteken is volt a másik színpadnál.
Az esti bulin nagy tömeg és meleg volt, viszont néhány srác levette pólóját és forgatta a levegőben, ami nem ütötte a légkondi színvonalát, de tudtukon kívül is hűsítették a népet. A konfetti, a gőzgép és a gin tonic egyre jobban feloldotta a gyermeket, szinte automatikusan ugrált minden számra, még át is ölelte néhány ismerősét, hogy együtt táncolhassanak. Nem ez volt a gyermek első bulija, ezért tudta, hogyan kell úgy énekelni egy olyan dalt, amiről azt sem tudja, milyen nyelven van, hogy ne látszódjon száján a halandzsa, legalábbis ne túlságosan.
Eljött a lefekvés ideje, a kempingbe lépéskor telefonjukkal világító önkéntesek várták, lesték, hogy rajta van-e a fehér karszalag. Bemászott a sátorba, ahol minden csupa víz volt. Ez harmat? Ki öntött ki és mit? Idegen járt a sátorban? – monologizált, de túl fáradt volt ahhoz, hogy utánajárjon, ezért megkereste azt a pozíciót, melyben pont két kő között feküdt, hogy egyik se nyomja a hátát. Nem csak emiatt nem szerette a sátorélményt, hanem azért is, mert reggel tíz és este nyolc között csak kapkodva tudott bármit elvenni a sátorból, pár másodperc leforgása alatt úgy érezte, környékezi a hőguta. Nehézkesen ment az alvás, főleg, hogy megvendégeltek sátrukban egy önkéntest is, kinek három óra harminckor már csengett az ébresztője, hogy mennie kell dolgozni négyre. Utána a többi kempingező mulatóst énekelt, majd egy Andi nevezetű lánynak kezdtek hangosan kiabálni, hogy keljen fel, mert menni kell. Nem tudta, ki az az Andi, nem tudta, hova kell mennie, csak annyit, hogy nem tud miatta aludni.
A fesztivál második napját a gyermek több mint 41 ezer lépésből rendezte le, legalábbis a telefonja szerint, a lábai ekkor már fájni kezdtek, lehet, nem kellett volna elsétálni a központba fürdőnadrágot venni a pajtijának. A nap fénypontja volt, mikor ismerősei megengedték, hogy felmehessen zuhanyozni a lakásba, ahol meg vannak szállva, ez igazi megváltás volt, hiszen a gyermek nem volt hajlandó használni a fesztiváli zuhanyzókat. Úgy érezte, mocskosabban jönne ki, mint ahogy bement.
A mindennapi Fashion Corneres pihenés közben elbeszélgetett egy árussal, ki elmesélte, kollégája véletlenül egy vásárlást kétszer vezetett be a kasszagépbe. El is gondolkodtatta, hogy mi van, ha az eladók egy összeget rosszul ütnek be akarattal vagy véletlenül.
Mikor visszatért a fesztivál fő részére, jó korán érkezett Dzsúdlóra, hogy az első sorokban tudja majd üvölteni, hogy te kutya, ez nem rap! A művész nem megsértődött, mikor valaki megdobta egy pólóval, hanem röhögött egyet, majd beletörölte izzadságát.
Aznap este sem járt le Aréna nélkül, Burak Yeter volt ott, aki got the club going up, on a tuesday.
A Blackboxban is volt hacacáré, az instabil padlótól egy pohár sör háromnak tűnt, a folyamatos tuc-tuc pedig azzal is felvetette a ritmust, kinek nincs érzéke hozzá. Itt egészen reggel hatig ment a buli, de volt, aki még utána sem akarta abbahagyni.
Reggel 10-kor arra kelt, hogy a pokolba került bűneiért, de rájött: csak a nap perzseli a sátort. Ellépett felhörpölni egy kávét egy, a fesztivál területén kívül lévő kávézóba, hogy gyűjtsön energiát a nap további részére.
Lehet, nem kéne annyi mindent a fesztiválon megvenni, ha a közelben vannak boltok – morfondírozott, mikor ráeszmélt, kezdett fogyni a pénze. Ehette volna a nem romlandó ételét, amit magával hozott, de eszébe jutott, hogy az első nap óta a kajásdobozban hagyott egy megnyitott májpástétomot. Meg sem merte nézni, milyen állapotok uralkodhatnak a dobozban, főleg, hogy két napja a hatszáz fokos sátorban van.
Szokásos helyén volt megtalálható, egy Tequila Vibes koktélt iszogatva. Végighallgatta, ahogy Csalár Bence influencert és Abodi Dóra divattervezőt faggatják a Fashion Corner Talks-on. Az utóbbi „kilóra megvette a gyermeket”, amikor szóba került, hogy olyan hírességeknek tervezett már ruhát, mint Lady Gaga és Kylie Jenner.
Ha italt akart venni, általában a kempingben található sörsátorra esett választása, ahol csak 1-2 ember rendelését kellett megvárni, viszont, mikor leszállt az éj, itt is gyűltek az inni vágyók. Utolsó este pont itt érte meglepetés, mikor karszalagján kívül a személyijére is kíváncsiak voltak, hiszen kiskorúak nagykorúaknak való karszalaggal lófráltak. Érdekes, hiszen egy kicsivel azelőtt azt is hallotta, hogy mivel elfogytak a jegyek, van olyan felnőtt, kinek kiskorúaknak valót adtak. Ha elfogyott, hát elfogyott, csak melyik?
Várta a Fast Car-t Jonas Blue partiján, be is pattant, de a kuplungot túl hamar engedte ki, ezért lefulladt a járgány, a gyermek pedig elment aludni.
A negyedik napon már túlélő üzemmódba váltott. Az eddig folyamatos dehidratáció és éhség mellé erős lábfájdalmak is társultak. Mondhatni, kipurcant a gyermek. Pedig nem is bulizott olyan sokáig egyik nap sem. De ez az első fesztiválja, megbocsátjuk neki.
Viccesnek tartotta, hogy akárhányszor ment vissza a fesztivál területére, mindig összepisloghatott a biztonságiakkal: ti is unjátok a folyamatos ellenőrzést? – tette fel a kérdést magában, mire saját fejükben igennel válaszoltak a munkájukat már ímmel-ámmal végző őrök.
Elment Blahalouisiana koncertre, ahol életében először látta, ahogy egy tömeg kézről kézre ad egy énekest. Nem érdekelte sem Majka, sem Curtis, ByeAlexszel és a Sleppel sem kivételezett, elment aludni, már várva, hogy hátával ne a köveket, hanem az otthoni ágyát nyomja.
