Alig adták át, máris bezárták az új iskolát és óvodát Korondon

Pont a kényszervakáció előtt tartották az ünnepséget, amin annyi avatóbeszéd volt, hogy belefájdult a hátunk.

Fotó: GÁL ELŐD

Korondra érkezem pénteken, október 22-én délelőtt, ahol igazi avatómaraton kezdődik: először a központban található szakközépiskola, majd az óvoda előtt vágnak szalagot, és az ismerős arcok érkezéséből már sejthetjük, hogy

ünnepi beszédek tömkelegét fogjuk meghallgatni.

Katona Mihály polgármester, Antal Lóránt szenátor, Ladányi László Zsolt parlamenti képviselő, Borboly Csaba megyeelnök, Bíró Barna Botond megyei alelnök, és Demeter Levente Hargita megyei főtanfelügyelő – hogy csak a nagyobbakat említsük a fellépők közül, miközben azzal is számolok, meddig bírom majd a hátizsákkal, amiben a fotógépet, jegyzetfüzetet, egy felsőt, és egy palack vizet vittem magammal.

A beszédek sorát Varga Rozália magyartanárnő kezdi, és picit keserédesre fogja a szót a járványhelyzet miatti kilátástalanság miatt. „Annyi tervünk volt, versenyekre neveztünk, éreztük újra a lendületet, és most újra el kell köszönnünk egymástól” – mondja a „hitében megtépázott pedagógus”, aki 14 éve biztatja arra a diákjait, hogy merjenek különbözni, menjenek szembe azokkal a szállóigékkel, hogy „hallgatni arany”, „ne szólj szám, nem fáj fejem”, hisz csak vitával lehet szerinte kompromisszumokat kötni, ahogy el kell hagyni a járt utat is, hogy célravezetőbbet találjunk. 

„A hangom viszont egyre halkabbá válik” és elcsuklik, amikor köszönetet nyilvánít a kollégáknak, akik állták a sarat, a szülőknek, akik tanárokká vedlettek, és politikusoknak, akik nem hagyták őket magukra ebben az időszakban, és sikerült lobbizniuk annak érdekében, hogy elkészüljön az iskola.

Mégpedig 6.445.000 lejből,

amiből 285.000 lejt Korond község biztosított – ismerteti a polgármester hozzátéve, hogy a napközi felújításával együttvéve körülbelül kilenc és fél millió lejt fektettek be. A jó munkához idő kell, és mi ezt ki is használtuk – utal arra, hogy már 2008-ban elkezdődtek a fejlesztések egy tanügyminisztérium által finanszírozott pályázatból, de hiába épült és került befödésre akkor a hátsó szárny, kormányváltás miatt elapadt a finanszírozás.

Az építkezés szünetelése után tovább próbálkoztak a pénzügyi források felkutatásában, míg végül 2017-ben találtak a nemzeti helyi fejlesztési programból. A tervezés 2018 novemberében készült el, 2020 decemberében folytatták a munkát, két év és egy hónap alatt készült el a felújított, és osztálytermekkel bővített iskola. Katona szerint „ez a mai ünnepünk célja: köszönetet mondani, és örülni”, ezért meg is köszöni mindenkinek, majd elárulja, hogy a regionális operatív programon (POR) keresztül már sikeresen pályáztak a két általános iskola teljeskörű felújítására, ezt jövő tavasszal kezdhetik el.

„A jó vezetőnek az a feladata, hogy az érdekképviseleti fórumokat: szenátort, megyei képviselőt, megyei elnököt, tanácsosokat folyamatosan felkeressen és lobbizzon náluk a pénzért, hogy eleget tehessen a legfontosabb közösségi igényeknek. Nem vagyunk már kampányban, kérem, ne értsenek félre, de Katona Mihály polgármester azon polgármesterek közé tartozik, aki több évtizede elsőként sokszor idegesítően, erőszakosan citál minket, hogy Korond jól haladjon” – kezdi meg beszédét Antal Lóránt szenátor.

Szerinte a polgármester a feladatát elvégezte, most a tanárokon, tanítókon a sor, hogy megtöltsék a falakat tartalommal, és utat mutassanak a diákoknak, amik alapján fel merik vállalni vágyaikat. “Mindenki ügyvéd, közgazdász, doktor akart lenni” az elmúlt időszakban, de szerinte szükség van szakemberekre, akik büszkék arra, amit csinálnak és szeretik azt. Antal Lóránt után Fülöp Erzsébet iskolaigazgató köszöni meg mindenkinek, hogy elkészülhetett az épület.

Borboly Csaba nélkül nem is igazi avatás az avatás, nekem ő volt a személyes kedvencem, ő mondta ugyanis a legrövidebb beszédet. 

Utána Demeter Levente következett, majd avatóbeszédek után az iskola tanulói egy beszédekkel tarkított előadással mondanak köszönetet, ezt Simonfi Beáta, Makó Katalin, László Zsófia, és Varga Rozália tanították be. Az előadás után a gyerekek általuk címszavazott kartonpapírokkal aggatnak tele egy jelképes kaput, „a külső és belső világ elválasztóját”. Tisztelet, közösség, önbizalom, sokszínűség, összetartozás – áll a papírokon, és mindegyik címszó felragasztását egy-egy hozzáillő mondat kíséri a diákoktól.

Miután Lázár Levente unitárius lelkész és Pál Antal római katolikus plébános megáldja az épületet, jöhetnek a szelfik, hisz az iskola egy Instagram-kerettel is készült az eseményre. Nincs ugyan nagy keletje, de egy kis unszolás után az igazgató és az aligazgató megtörik a fotózkodni nem akarást.

Még elég jól bírja a hátam, amikor körbejárom az iskolát, s miközben az óvodához tartunk, Mátyus István aligazgatót a felújításról faggatom.

Új bútorok, új udvarrendezés, új villanyhálózat,

komplett megújulás – mondja.

Hiába épült fel a szárny korábban, nem volt pénz azt befejezni, s még ha egy-két osztályt lakhatóvá is sikerült tenni saját erőforrásból és támogatásokból, akkora volt a teremhiány, hogy váltásban jártak az osztályok, az ötödikes-hatodikos osztályok egy másik épületben tanultak. A mosdóhiányt is kiemeli az aligazgató, mint korábbi problémát, mostanra ezzel sincs gond.

Az iskolának hiába volt fizika laborja, egy osztály volt beköltöztetve, most mindenki számára használható a felújított labor, és emellett kémia, biológia és informatika szaktermeik is vannak. Utóbbiban pedig teljesen új számítógépek, igaz, más forrásból, jegyzi meg az aligazgató. Egy multimédiás teremmel is bővült az iskola, amely most képes arra, hogy váltás nélkül befogadjon mindenkit az ötödikes diákoktól a tizenkettedikesekig.

Minden osztályban vetítővászon került a táblákra, és vetítőgép hozzá. Mátyus István szerint most már ugyanolyan színvonalat tudnak hozni, mint bármelyik városi iskola, „a lehetőség adott, mi tanárokként igyekszünk megtenni, ami rajtunk áll, a többi már rajtuk múlik” – mondja. „Kicsit fürgébben, hát fiatalember vagy” – ugratja a mellénk érkező igazgató, mielőtt

megérkeznénk az óvodához.

Akár a szakközépiskolások, az ide járó gyerekek is már az új épületben kezdték meg a tanévet, tudjuk meg, mielőtt nekiugrunk az újabb beszédsorozatnak, ami már az iskolában is használt forgatókönyv szerint zajlik. Katona-beszéddel kezdődik.

Kiderül, hogy már korábban is használatba lehetett volna venni a decemberben elkészült épületet, de a berendezés váratott magára, ezért csak szeptembertől költözhettek be a gyerekek.

Az óvodaépület felújítására harmadik nekifutásra sikerült eredményesen pályázniuk. 2008-ban nem sikerült elérni a kellő pontszámokat, 2010-ben a korondi projekt csak a várólista középmezőnyébe került, míg végül 2016-ban a nemzeti vidékfejlesztési alapból elbírálták a kellő összeget, így 2017-ben aláírtak, 2018-ban el is kezdték a munkát. A beruházás összértéke 2.787.000 lej, amiből pályázati forrásból 2.575.165 lej érkezett, az önkormányzat hozzájárulása 212.000 lej – ismertette a számokat Katona. A kivitelezést a székelyudvarhelyi Viking Kft. végezte el, akinek igazgatója, Albert Csaba állítólag azt mondta Katonának egy telefonbeszélgetés során, hogy ezt a munkát kölcsönpénzből is kivitelezi, mert az ő barátságuk erre nem mehet rá, mesélte el a polgármester. Szerinte

ettől majd itthon maradnak az emberek,

kedvet csinál hozzá, mert az óvoda „a megmaradás, a megfiatalodás záloga”. Úgy gondolja, hogy csak itthon lehet teljes értékű valaki. Több nem teljes értékű, elszármazott emberrel is beszélgetett, és levonta a következtetést: nem boldogok. „Máshol sincs kolbászból a kerítés” – teszi hozzá, majd azt ígéri, hogy pályázni fognak továbbra is mindenre, ami a korondiaknak jó. Máris úgy néz ki, hogy a környezetvédelmi alapnál sikeresen pályáznak a fenyőkúti óvoda és általános iskola felújítására. „Kihasználva, hogy itt vannak a politikusaink, kérem, hogy segíjjenek, most már, most még jobban mondva, amíg a fűtő közelében állnak” – zárja beszédét, és, miután megköszön mindent mindenkinek, elmondja, vigyázni kell az épületre, mert a kisunokája is ide kell, hogy járjon. Végezetül meg gyermekcsinálásra buzdít mindenkit: „ahol van két gyerek, a harmadiknak is van helye”.

Most már kezd fájni a hátam, lassan másfél órája tartanak a két helyszínen elmondott beszédek, amikor Ladányi képviselő következik, aki egy szüretes analógiával él. „Avatáskor megnézzük, mit csináltunk az elmúlt időszakban, milyen eredménnyel végeztük azt a munkát, amit végeztünk. Ugyanez történik szüretkor is, ahhoz, hogy legyen, mit szüretelni az kell, hogy a munka jó legyen, amit elvégeztünk” – dicséri munkájukat, majd egy éles váltással elmondja azt is, hogy mennyire fontos a jó környezet. Az infókat jó helyről kell megkapni, az óvodából és az iskolából, nem máshonnan, és ez segíthet majd abban, hogy ne Bulgária mellett kullogjunk utolsóként mindenben az európai ranglétrán.

Már csak egy-két beszéd, és vége – nyugtatom magam, amikor Mátyus István veszi kezében a mikrofont, aki néhány adattal is szolgál: a régi egyszintes, négy csoportot befogadni képes épület helyett most egy háromszintes, akár nyolc csoport befogadására is képes épület áll udvarral és játszótérrel.

Ezekkel a fejlesztéssel üzenik,

hogy itthon kell keresni a boldogulást, áll be a sorba Katona Mihály mellé Bíró Barna Botond, beszédében, majd ő is dicséri kicsit a polgármestert. „Amikor mások mentek, a korondiak már visszafelé tartottak a Holdról. Ez tetten érhető abban a munkában, amit Katona Mihály polgármester és a mögötte álló csapat képvisel. Avatások avatások után” – magyarázza, hozzátéve, hogy még van feladat, Székelyföld építése nem csak egy-egy beruházás, hanem egy folyamatos munka.

A beszédek után jönnek a nagy- és középcsoportosok ünnepi műsorai, amelyet Barta Pál Annamária, Koszta Mónika, Molnos Katalin, Balázs Ella Éva, Hajdó Csilla Melinda és Ilyés Emese óvónők tanítottak be. Van itt minden: szavalat, tánc, „kicsi vagyok én, majd megnövök én”, „elvesztettem páromat, szép eladó lányomat”, és a sikeres felkészülésnek meg is van a jutalma: kürtőskalácsot kapnak a kicsik.

Pál Antal és Lázár Levente megáldják az épületet, és egy közös Miatyánkkal a Jóistennek is köszönetet mondanak, mielőtt elvágják a szalagot, hogy utána bemehessünk, és jobban szemügyre vehessük az épületet.

Ennek alsó szintjén a napközisek csoportjai vannak, a kis- és a középcsoport külön hálóba megy, a nagycsoportosoknak saját termükben vannak a szétszedhetős ágyaik, illetve a felső szinten lesz az óvoda.

„Olyan üresek voltak, hogy nagyon. Nézd meg, milyen szépen berendeztem. Azt a sarkot most csináltuk a héten – újságolja az egyik óvónő a teremről, amikor megmutatja azt a kíváncsiskodó felnőtteknek. – Dávid, kaptál kürtőst? – szól rögtön az egyik hazainduló gyerek után. Legyetek jók, vakáció után találkozunk – búcsúzik tőlük. – Estefelé aztán kiírok mindent, amit tudni kell – teszi még hozzá a szülőknek, mire én is hazafelé veszem az irányt, már a kezemben tartva a hátizsákot.

Kattints a hozzászólások megjelenítéséhez

Korábbi képriportok