Az udvarhelyszéki RMDSZ nem bízza rád, hogy mit gondolj a családról és a házasságról. Inkább megmondják a tutit, hogy ne kelljen gondolkozz.

PÁL EDIT ÉVA fotója

Határozott igen az udvarhelyszéki RMDSZ válasza az október 6-7-én esedékes referendumon való részvételre és a felvetett kérdésre egyaránt. Az elnökség által elfogadott álláspontot Bíró Barna Botond elnök tolmácsolta hétfőn a széki szervezet sajtótájékoztatóján, alig néhány nappal a Szövetségi Állandó Tanács részben eltérő döntése után. Ennek értelmében a Szövetség vezetősége ugyan részvételre buzdít, de nem befolyásolja szavazóit, hanem mindenki saját belátása szerint dönthet.

Más is igennel szavaz

A sajtótájékoztató során Bíró Barna Botond többször is hangsúlyozta: nem valami ellen, nem a melegek ellen, hanem a hagyományos keresztény értékrend mellett teszi le a voksát. Elmondása szerint az RMDSZ mindig is arra buzdította szavazóit, hogy éljenek demokratikus jogukkal, vegyenek részt minden választáson és népszavazáson.

„Nem árulok zsákbamacskát, előre borítékolható, hogy az igenek lesznek túlsúlyban, ezt bizonyítják a felmérések is” – magyarázta az udvarhelyszéki elnök.

Ezer éve is így volt

Bíró Barna Botond azt is belátja, hogy nem teljesen egészséges, ahogy összemossák a házasság fogalmát a családdal, hiszen sokféle családmodell ismeretes, de úgy gondolja, hogy az alkotmány szerepe az aktuális társadalmi (jelen esetben: hagyományos keresztény) kereteket tükrözni, valamint egyfajta ideális modellt népszerűsíteni, amely egyben a természetes népszaporulat lehetőségét is magában hordozza.

„Sokféle vélemény és nyilatkozat elhangzott, de leszögezném, hogy az alkotmánymódosítás nem hoz se többet, se kevesebbet a romániai jogrendben, de ha már kiírták, akkor az a feladatunk, hogy megerősítsük a keresztény társadalmi modellt, amely köré szerveződünk és amely megtartott minket is az elmúlt ezer évben” – taglalta a széki elnök.

A Google is ezt dobja

Kérdésünkre, hogy a keresztény értékrenddel mégis hogyan összeegyeztethető mások kirekesztése, jelen esetben a hagyományostól eltérő modellek a család fogalmából, valamint a meleg párok a házasság intézményéből való kizárása, ráadásul bármilyen alternatíva nélkül, azt a “megnyugtató” választ kaptuk, hogy az új alkotmány semmivel sem lenne kirekesztőbb, mint amennyire eddig, és nem tesz egyebet, mint hogy leszögezi a társadalmi normalitást.

„Teljesen magától értetődik, hogy ha rákeresünk a család fogalmára, például a Google milyen képeket dob ki. Magam is ilyen családból származom, ebben hiszek” – fejtette ki meggyőződését Bíró Barna Botond, aki úgy gondolja, hogy az egyszülős családokkal sem ildomos kontrázni, hiszen ezek is hagyományos módon indultak.

Nem is a melegekről szól

Meglátása szerint a homoszexuális párkapcsolatok jogi vonatkozása is más tál tészta, és különben sem az alkotmány szintjén kellene rendezni a nem hagyományos viszonyokat, hanem a törvénykönyvekben, ahogyan sikerült az élettársakra is kiterjeszteni a családon belüli erőszak fogalmát. (Szóval ha verik egymást, csak akkor számítanak családnak?)

Elhangzott az is, hogy hasznos volna az élettársi kapcsolatot leválasztani a házasság intézményéről és külön szabályozni, ahogyan például Magyarországon is tették. Szerinte is óriási probléma, hogy ha nem veszünk tudomást a többségtől eltérő emberekről, de szemmel láthatóan a kormány nem akar ezzel foglalkozni. Ilyen rövid idő alatt nem lehet átfogó közvitát folytatni, de nem is ez a célja a referendumnak. Innen ismét nem világos, hogy akkor mire is jó a referendum: közvitát nem generál, a társadalmat megosztja, sok pénzbe kerül és csak a jelenlegi állapotot erősíti meg.

Oszd meg és uralkodj!

Közben maga is belátja, hogy megosztó kezdeményezésről van szó, és szerinte úgy kellene túlélni ezt az egészet, hogy a Bukarestben keletkezett politikai törésvonalból ne csináljunk országosat és az erdélyi magyar közösségen belül is ússzuk meg sértődések és támadások nélkül.

De vajon nem épp a megosztást erősíti, ha egyértelműen valami mellett vagy ellen buzdít szavazásra? – tettük fel magunkban a kérdést, hogy ne szakítsuk megint félbe.

De mire jó ez az egész?

Többször is felmerült viszont az a kérdés, hogy ha lényegében semmi sem változik, akkor mi haszna és miért vegyenek részt (többek közt) az udvarhelyiek ezen a referendumon.

Bíró Barna Botond egyrészt jónak tartja, hogy nyíltan beszélhetünk erről a – régebb tabunak számító – témáról, ugyanakkor a romániai társadalomban eljött az ideje, hogy megerősítsék a hagyományos keresztény álláspontot, miközben a Nyugat láthatóan álértékekre épít és rossz úton halad. Hiába kérdeztük, nem tudtuk meg, hogy konkrétan mit ért ez alatt.

A Nyugat ne szóljon be

Felvetettük azt is, hogy Románia ebben a kérdésben miért úszik szemben az árral, nyitás helyett miért zárkózik el még jobban egy valós társadalmi igény megoldásának a lehetőségétől is? Válaszában arra tért ki, hogy tudomása szerint az EU-ban jelenleg tizenöt tagországban engedélyezett a melegházasság, de nem tud olyan nemzetközi döntést Romániára nézve, amely erre kötelezné az országot és különben is “a szexualitás magánügy, nem is kellene szabályozni”.

Emlékeztettük az elnököt, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága nem is olyan rég arra kötelezte az országot, hogy a külföldön kötött melegházasságot érvényesnek ismerjék el itthon és a hagyományos házastársaknak megfelelő jogokkal ruházzák fel a feleket (pl. letelepedéshez vagy állampolgársághoz való jog). Nos, meglátása szerint még a befogadó nyugati társadalmakban is kevesen élnek a lehetőséggel, kevesen vállalják fel a homoszexualitást. Vagyis, nem kell bevezetni, pontosabban a lehetőségét is korlátozni, ha máshol sem működik, állítólag.

A jó kisebbség keresztény

Végül, rákérdeztünk: nem gondolja visszásnak, ha más (jelen esetben szexuális) kisebbségi kérdésben elutasítók vagyunk, miközben megértést és engedményeket várunk a többségtől, ha magunkról van szó? Bíró Barna Botond már csak ismételni tudja önmagát: szerinte nem a melegek ellen szól ez az egész, különben is veszélyes és helytelen megközelítés párhuzamot vonni a szexuális és a nemzeti kisebbségek között, már csak azért is, mert közösségünk a hagyományos keresztény értékrend szerint épül fel és még nem áll készen erre a kérdésre. Márpedig mi másra épülne a sokat emlegetett kereszténység, ha nem épp az elfogadásra? – merül fel az utolsó gondolat bennünk.

Minden bizonnyal sokáig vitázhattunk volna, de szemlátomást így is szélmalomharc lett az eredménye, szóval inkább pontot teszünk a végére.

Mindenesetre a döntést mi rád bízzuk. Nem buzdítunk, nem is beszélünk le, tégy legjobb belátásod szerint.