Futunk hát! Szeptember 30-án reggel, jó kedvvel, lazán, sokan, boldogan. Tudjátok, ahogy megszoktuk.
Három év. Még leírni is fájó, hogy mennyi ideig néztük sóvárogva a korábbi Tömegfutások pólóit, jártunk le edzeni a pályára vagy valahova a városba, hogy „na, idén akkor biztosan” – de nem, nem lehetett.
Néha egy jelentéktelen világjárvány, máskor meg a bürokrácia sajátos útvesztői nem engedték, hogy rendesen bekössük azt a futócipőt és együtt, sokan fussunk, szaladjunk, és örüljünk annak, hogy mennyien vagyunk a rajtnál és futva, kocogva, sétálva vagy éppen bicegve hogyan érünk vissza szépen sorban a célvonalhoz.
De az igaz barátságokban az a szép, hogy hosszú idő után is éppen onnan lehet folytatni, ahol abbahagytuk, mintha közben nem három év, hanem három perc telt volna el.
És idén szeptember 30-án pontosan erre készülünk:
ünnepeljük meg tizenkettedszerre is ezt a szép, hosszú barátságot, ami idén tizenötéves. És folytassuk ott, ahol abbahagytuk: a II. Rákóczi Ferenc utcában, a Digital 3 (vagy Stúdió Mozi, vagy Székelyföldi Filharmónia – kinek, hogy tetszik) előtti téren.
Mi nemcsak abban hiszünk, hogy sokan leszünk, de abban is, hogy éppen olyan mosolygósan és élettel telve vágunk neki a 4.2 kilométernek, ahogyan azt a korábbi tizenegy alkalommal is tettük.
Abban is hiszünk, hogy megint rengeteg gyerek lesz, akik mindig jó példaként mutatják, hogy nemcsak szobában, gépek előtt ülve lehet boldog gyereknek lenni. És megint sok felnőtt lesz, akik felnéznek a gyerekre. És megint sok idősebb lesz, akik megmutatják, hogy továbbra is van bennük kakaó. És megint sok csapat, baráti társaság és munkahelyi csoport lesz, akik néha egymásra licitálva igyekeznek áthaladni a célvonalon.
Hiszünk benne, hogy megint jó lesz
az a szeptember végi reggel és délelőtt. Hogy tizenkettedjére is pont olyan vagány végigfutni a városon, mint első alkalommal 2009 nyarán.
Akkor most futunk?
