Csíkszentmiklós arról híres, hogy még az asszonyai is erősek, „Kósa Judit hat tatárt gittelt ki”, s a falu már akkor is létezett, az 1100-as években, amikor még a pápai tizedjegyzék se vette számba az itteni településeket. A szentmiklósi közbirtokosság felújított épületének, annak a kúriának a közvetlen közelében lakik Erőss Emil gazda, ahol a nagyapja és dédnagyapja született.

fotók: DÁVID ANNA JÚLIA

Erőss Emil kétszer is megpróbált „ingyen pénzre” pályázni, részt akart venni fiatal gazda pályázatban, de mivel negyvenéves már elmúlt akkor, 20 ponttal lemaradt, s csak rajtavesztett az egészen. Azóta csak annyit fejleszt a gazdaságán, amennyit önerőből tud, és amennyire a családja fenntartásához szüksége van.

Traktorgyárból a kicsi leány csókjáig

Géplakatosnak tanult, és akként is dolgozott egészen 1997-ig a csíkszeredai traktorgyárban, aztán 2000 után ügynökként nápolyszeletet hordott Udvarhelyre, majd erdőkitermeléssel foglalkozott a közbirtokosság munkacsoportjában, közben vissza-visszatért a gazdálkodáshoz, s végül abban állapodott meg.

Ezalatt örökké volt, tulajdonképpen 4 éves kora óta, 1971-től tehén az udvarukon. Néha megelégeli az örökös munkát, „ha nem szeretném a tejet, kiseperném az egészet”, aztán megiszik egy csuporral vacsorára, alszik rá egyet, s megbékél, kacagja el, hogy mint mindenben, a gazdálkodásban is vannak mélypontok.

A százéves szecskálót Budapestről hozta a nagyapja

Miután egyszer fahúzatás közben szinte bedőltek a traktorral egy oldalon, szólni se mertek a kabinban, nehogy a jármű elbillenjen, s lezuhanjon a mélybe, úgy döntött, ő még egyszer-kétszer meg akarja csókolni a nehezen világrajött kicsi leányát, s abbahagyja ezt a veszélyes erdőkitermelői munkát. Ismét a gazdálkodásban talált magára.

Amikor még a pityóka jobban tejelt

A 2000-es évek elején nem érte meg sok tehenet tartani, mert nem volt értéke az állatnak, a 2003-as szárazság után mind felvásárolták a környéken a legyengült marhákat a román kereskedők. A legnagyobb bajt a csíki vágóhíd megszűnése okozta, azóta fogyatkozik a Csíki-medencében az állomány, mert a kiselejtezett állatokat a gazdák kénytelenek bagóért eladni a kereskedőknek.

A cikk a Szépvízi, Kézdi, Keresztúri szövetkezetek által kiadott Tarka magazin húsvéti számában jelenik meg.

Ezért először pityóka és gabonatermesztéssel próbálkozott, ment is egy ideig, megéltek belőle, de néhány éven belül az export lenyomta az árakat, s 2010 körül már egyre jobban megérte az állattartásba fektetni a pénzt és az energiát. Akkor hagyott fel a nagy mennyiségű pityóka termeléssel, amikor 2018-ban háromszáz zsák kétszer átválogatott pityókát ettek meg a tehenei, miután a felvásárló nem jött a leszerződött áruért.

Jelenleg tizenkét hektár saját területen gazdálkodik, fele-fele arányban szántó és kaszáló, ezen kívül két hektár földet bérel a rokonságtól is. Az ezen termelt takarmány elégséges a hét tehén, egy üsző és a hófehér kanca, Csillag, meg időnként néhány sertés számára úgy, hogy nyáron a csordába járnak az állatok egészséges hegyi füvet, s mezei virágokat legelészni. Ki kell használni azt is, hogy még van pásztor, mert mostanában ügynököt hamarabb lehet kapni, mint olyant, aki a tehenek megőrzését vállalja – mondja az ízes beszédű gazda.

Így kevesebb ugyan a tejhozam, mint a kötött állatoknál, amelyek csak a pajtában laknak, s kiszolgálják őket, mint az étteremben, de jobb a minősége – tartja Emil – s az állatok is tovább bírják a strapát, mint azok, amelyeknél csak a pénzt nézik, néhány év alatt lefejik róluk, amit lehet, s azzal mehetnek is a kereskedő utánfutójába.

Már nincsenek annyira kiszolgáltatva

Az elején még a borjakkal kellett megetetni a tejet, mert a csarnok felvásárló híján megszűnt, az áttörést a Szépvízi Szövetkezet és tejgyár megalakulása jelentette. Így a csíki gazdák nincsenek annyira kiszolgáltatva, mintha csak egy nagyobb felvásárló diktálná a minél alacsonyabb árakat.

Olyan is volt a Szépvízi megalakulása előtt, hogy 30-50 banit adott a felvásárló a tejért, télen többet, nyáron kevesebbet. „Most számunkra a legjobb a környéken, mert nincs nyári és téli tejár, hanem kiszámítható jövedelme van a gazdáknak. S volt egy kis szerencsém is, mert bekerültünk ebbe a piros tarka tejkontrollos támogatásba” – teszi hozzá Erőss gazda.

Amit egyedül is meg lehet

– Ezt próbálom folytatni, amíg az egészségem engedi. A földeket a kis családom segítségével művelem. Sokat segítenek, „nekem az is nagy dolog, hogy nem kell felöltözzek s elvigyem a tejet a csarnokba, s utána megint visszavegyem a pajtabeli ruhát, hanem a feleségem s a leányom áthúzzák a kicsi szekérrel”.

A munka nehezebbjét azonban egyedül végzi a családapa. A területeket az évek során saját tőkéből beszerzett gépekkel, van az udvaron rakodó traktor, „rendpalló” készülék, trágyaszóró, s külön kertben tartja a többi szerszámot, az utánfutót, a körbálázót s társait, ami nem fér el a kis ház körüli területen. Ő rendezi a teheneket is, amiknek a javarésze, öt darab most épp borjadzó, ilyenkor éjszaka is többször ellenőrizni kell a mindenórás „kismamákat”, nehogy baj legyen. – Én úgy szeretem, hogy tavasszal szülessenek a borjak – mondja.

Az állományt lassanként, a saját üszőkből szaporította fel a mostani 7 fejősből és egy növendékből álló létszámra. Szénát, lucernát, silókukoricát, gabonaőrleményt ad nekik, a kaszálókat évente kétszer kaszálja, ebből áll az étlapjuk. Néhány malacot is sikerül időnként jól értékesíteni.

A fejlődés nem áll le

A férfi most azon dolgozik, hogy a pajtát a néhány évvel ezelőtt Ausztriában látottak szerint átalakítsa úgy, hogy többet a ganéhányással baja ne legyen, mert ez a legnehezebb munka ebben a folyamatban. A tehenek faránál egy vasráccsal fedett csatorna lesz, mutatja a frissen lebetonozott istállórészben, ahol a trágya és a vizelet lefolyik egy ülepítőbe. Ezt a csatornát vízsugárral le lehet mosni, a folyékony trágyát pedig kihordja majd a földekre.

Tavalyra tervezte az átadót, de a járvány miatt nem jött össze a dolog, idén lesz a nagy költözés, a tehenek pedig fából készült padlást kapnak a beton fölé, hogy kényelmesebben pihenjenek.

Ha valaki, aki nem ért annyira hozzá, de gazdálkodásba fogna, s tanulni akarna tőle, azt mondaná neki: a pénzért ne tegye. Ha csak a pénzt látja, azért nem éri meg, néhány éven belül ki fogja dobni az egészet.

Aki komolyan gondolja, annak viszont mindig legyen egy kis alapja félretéve, hogy a nehéz időszakokat tudja átvészelni, mert „ha csórén maradsz, nehéz a felöltözés”. Sok pénz kell, hogy el tudj indulni, annak a legkönnyebb, akinek már van egy kis családi alapja. Ez generációról generációra átöröklődve tud fokozatosan gyarapodni, fejlődni, így volt ez nálunk is a régi időkben, s így van most Ausztriában is.

– Én olyan vagyok, hogy szeretem, s figyelem a piacot: nézem, hogy mikor mit éri meg jobban csinálni, s egy kicsit arra hajlok. Amikor pityókát érte meg, azt termesztettünk, most állatot tartok.

Csak annyi állatot tartok, s annyit fejlesztek, amennyiből megélünk, és amennyit a saját erőm és egészségem enged.