Botta Norbert biztos abban, hogy a gazdálkodásban van jövő. Csak nem otthon, a kertben kell csinálni. És nem elég a sokéves tapasztalat.
fotók: DÁVID Anna Júlia
Még csak 22 éves, de máris egy húsmarha farm vezetője annak minden szépségével és nehézségével együtt. Közben hétvégén a SZÉK-re jár vidékfejlesztési agrármérnök szakra, hogy ne csak azt tudja, hogy mit kell tennie egy sikeres gazdának, hanem azt is, hogy miért kell azt tennie. Botta Norberttel, a szemtelenül fiatal és nagyon céltudatos csíkszentmártoni gazdával beszélgettünk.
Amikor gyerekként nem volt kedvem tanulni, akkor édesanyám azzal fenyegetett, hogy vesz egy darab földet, aztán gazdálkodhatok. Te ezzel szemben beiratkoztál egy olyan egyetemre, ahol gazdálkodni tanítanak. Miért érezted úgy, hogy neked erre szükséged van?
Kilencedikes koromban kezdtem el egyre határozottabban azt érezni, hogy az állattenyésztés és növénytermesztés az, ami igazán érdekel, és amivel hosszú távon szeretnék foglalkozni. Az is fontos volt, hogy mindezt szakemberként csináljam.
Persze, fontos a tapasztalat is, de nem szeretnék mindent a saját bőrömön megtapasztalni, mert az nagyon hosszú idő lenne, és sokba is kerül. Ezért is iratkoztam be erre az egyetemre. Egyrészt, hogy legyen egy diplomám, másrészt meg azért a tudásért, ami a diploma mögött van. Szakemberként, profi szinten szeretnék gazdálkodni.
Ezen a szinten mit jelent szakembernek lenni?
Például tudni, hogy egy növény miért nem úgy fejlődik, ahogy kéne. Egyáltalán tudni azt, hogy hogyan kéne fejlődnie. Tudni azt, hogy mi miért történik, minek mi az oka.
Egy olyan gazda, aki csak sok éves tapasztalattal rendelkezik, az többnyire csak azt tudja, hogy mi után mit érdemes vetni, vagy hogy mikor mit érdemes adni az állatoknak, de azt nem mindig tudja, hogy miért kell azt adni, annak pontosan milyen hatása van az állatra. És az sem mellékes, hogy sok-sok évbe telik, hogy egy gazda megtapasztalja azt, amit én, ha jól haladok, akkor már huszonöt éves koromra tudni fogok.
Hasonló motivációból vállaltam el a húsmarha farm vezetését is. Itt azontúl, hogy a papírmunkába és a támogatási rendszerbe is beletanulhatok, építkezünk is. De van, amikor traktorra kell ülni, és van amikor a fejést is meg kell oldani, ha egyik vagy másik alkalmazott valamilyen okból kiesik.
A cikk megjelenését a SZÉK támogatta.
Ha szeretnél többet megtudni a SZÉK-en induló szakokról, akkor nézz körül itt.
Így lehetőségem van egy olyan farmot vezetni és szerezni közben tapasztalatokat, amilyent én csak tíz vagy húsz év múlva fogok tudni saját erőből felépíteni.
Ha fel is építeném, akkor sem tudnám még, hogy mivel jár egy ekkora farm menedzselése.
Az sem mellékes, hogy egyrészt rengeteg szakmai kapcsolatot tudok kiépíteni, másrészt közelről látom, hogy az egész rendszer hogy épül fel és hogyan működik.
Egy teljesen más képet tudok így kialakítani a gazdálkodásról, mint az, aki mindig csak szenved vele, mert túl kicsibe és szaktudás nélkül csinálja. Mert én teljesen biztos vagyok abban, hogy a gazdálkodásban van jövő, csak nem otthon a kertben kell csinálni. Nem tíz állattal kell foglalkozni, hanem százzal. Ezt nem azért mondom, mert a szomszéd hallotta valakitől és nekem is elmesélte, hanem mert ezt nap mint nap tapasztalom.
Persze, látni kell a munkát is, a felelősséget is, a rizikót is. Ezt a részét nehezebb az iskola padjából összeszedni. Ezért is érzem magam nagyon szerencsésnek, hogy ennyi idős koromban egy ekkora farmot vezethetek.
És hogyan mertél ennyire fiatalon az egyetem mellett belevágni egy ekkora farm vezetésébe?
Már gyerekkorom óta szeretem ezt csinálni. A szó szoros értelemben a gazdálkodásba születtem bele, hiszen amikor megszülettem akkor is pont pityókát szedett a család. Édesapám krumpli termesztéssel foglalkozott, amikor születtem, akkor épp hatvan ember dolgozott a földeken a családunknak.
A szüleimnek is köszönhetem, hogy ennyi idősen bele mertem ebbe vágni, mert sosem tiltottak meg nekem semmit. Ha bármilyen ötletem volt a gazdálkodáson belül, azt mindig kipróbálhattam. Volt ami bevált, és volt ami nem, de mindegyikből tanultam.
Édesapám akkor is segített kivitelezni az ötleteimet, amikor tudta, hogy nem fog működni azért, hogy legyen róla saját tapasztalatom. Nem dörgölte az orrom alá, hogy látod én előre megmondtam. Nagyon sok hálával tartozom ezért neki.
Kiskorom óta szerettem a mezőt, az állatokat, a traktorokat. Tatám mellett is sündörögtem az udvaron, érdekelt, hogy mit hogyan csinál. Amikor már nagyobbacska lettem, akkor az alkalmazottaknak mentem az idegeire, mert folyamatosan kérdezgettem őket. Azt is mondták, hogy nekik már az is szabadság, ha nem megyek velük a mezőre, mert olyankor legalább csendben tudnak dolgozni.
Most már túl vagy az első éven és a vizsgák is sikeresen lejártak. Mennyivel lettél „szakemberebb”? Mi az, amit máris hasznosítani tudsz?
Az agrártermelés természettudományi alapjai az a tantárgy, amit, bár már sikeresen levizsgáztam belőle, mégis ahogy időm engedi, előveszem és belelapozok, mert rengeteg használható és kamatoztatható tudást tartalmaz. Egy hatalmas információhalmaz, amit jó frissen tartani, jó használni. Amikor fellapozom, akkor úgy érzem, már egy év alatt is elég sok szaktudás került a birtokomba.
Neked a szaktudás biztonságérzetet ad? Vagy miért ennyire fontos?
Igen. Mert a mai világban a gazdálkodás egy olyan irányba változott, hogy aki nem csinálja szakszerűen, az ráfizet. Vagy ha nem is fizet rá, akkor is csak kínlódik.
Régebb egy gazda öt tehénnel el tudta tartani a családját, ma minimum tizenöt tehén kell ahhoz, hogy egy család tisztességesen meg tudjon élni belőle. De a tizenöt tehénnek már sokkal több takarmány kell, mint az ötnek, így a kiadások és a munka mennyisége is megnőtt. Ha nem haladsz a korral, nem ismerkedsz meg az új technikákkal, új gépekkel, akkor nem tudsz öt tehénről tizenötig fejlődni. És a tizenöt is csak az alap. Abból még nem gazdagodtál meg, csak tisztességesen megélsz.
Ha nincs meg a tudásod, akkor a gépeidet sem tudod megfelelően kihasználni, a földeket nagyon gyorsan kiszipolyozhatod, az állatok is pillanatok alatt „leromolhatnak”.
A szaktudás például azt is jelenti, hogy én tudom, hogy az árpa után mit kell tenni a földbe, és azt is tudom, hogy a kukoricának mennyi a táptalaj igénye.
A pályázatoknál is számít, bár ott nem annyira a szaktudás, hanem az azt igazoló diploma. A diploma olyan lehetőségeket nyit meg, amit egy egyszerű gazdálkodó, legyen bár sok-sok év tapasztalata, nem fog tudni elérni.
De említhetném azt is, hogy a változó éghajlat olyan gabonák és olyan növények termesztését is lehetővé teszi, amiről a hagyományos székelyföldi gazdálkodásban felnövekvőknek nincsen tapasztalatuk. Ott végképp nem fogják tudni, hogy mit és hogyan csináljanak, mert azt nagyapa nem tudta nekik megmutatni.
Amit tanulunk, azt én otthon megpróbálom gyakorlatba ültetni. Folyamatosan kísérletezem, hogy ne csak az elméleti, hanem a konkrét, úgymond tapasztalati tudásom is meglegyen.
A szaktudásra visszatérve, az sem mellékes, hogy az agrártársadalomban egy másik hierarchia szinten vagy, ha van egy diplomád. Ez nem azt jelenti, hogy én a traktorba úgy fogok beülni, hogy közben lobogtatom a mérnöki diplomámat, mert attól a traktor nem fog meghatódni. De ha elmegyek egy terület mellett, ránézek egy növényre, és látom a rozsdát a levelén, ahhor tudom, hogy az mi, hogy jó-e vagy sem, és ha nem jó, akkor mivel kell kezelni, vagy mivel lehetett volna megelőzni.
Ha pár fiatal gazdálkodó megkérdezné, hogy miért érdemes beiratkozni erre az egyetemre, akkor mit mondanál nekik?
Azt, hogy valószínű olyan dolgokat fognak megtanulni, amiről eddig azt sem tudták, hogy jó lenne, ha tudnának róla.
A gazdálkodásban sok mindent azért csinálunk, mert az idősebbektől azt láttuk, hogy úgy kell. De ritkán kérdeztük meg, hogy miért csináljuk úgy, ahogy csináljuk.
Vagy elmondanám, hogy az, hogy három évig egymás után ugyanabban a földben szép krumplitermés lett, még nem jelenti, hogy a negyedik és ötödik évben is az lesz. És ha tanulnának arról, hogy mennyire kiszipolyozza a földeket a monokultúra, akkor azzal is tisztában lennének, hogy miért nem.
Azt is elmondanám, hogy a pályázatoknál mekkora előnyt jelent egy agrármérnöki diploma. Mert azt egyébként mindenki látja, hogy ebben a rendszerben pályázatok nélkül elég nehéz boldogulni. A diploma olyan kapukat tud kinyitni, amelyek egy egyszerű gazda előtt most be vannak zárva. És diploma nélkül nem is fogja tudni kinyitni.
Persze a diploma is csak egy eszköz. Egy a sok közül, ami szükséges ahhoz, hogy egy gazda sikeres legyen és jólétet tudjon biztosítani magának és a családjának. De az egyetem elvégzése után is folyamatosan tanulni kell, folyamatosan érdeklődni kell az új dolgok iránt, ahhoz, hogy tudd tartani a világgal a lépést. Mert másképp könnyen lemaradsz.
De a diploma mindenképp szükséges ahhoz, hogy egy jövedelmező gazdaságot tudjál vezetni. És a SZÉK-ben pontosan az a jó, hogy idősebbek munka mellett hétvégén is el tudják végezni. Szóval, ha valaki úgy érzi, hogy szüksége van erre a tudásra, és szüksége van az azt igazoló diplomára, akkor bármikor beiratkozhat.
Persze a tanulást és a vizsgákat nem lehet megúszni, de egy kicsi ambícióval és józan paraszti ésszel ez a szak bárki számára elvégezhető, akit ez a világ tényleg érdekel.
