Nem is tudom, sírjak vagy nevessek azon, amit sokan a Facebook-on szólásszabadság jelszó alatt művelnek. Folyamatosan osztják az észt, kiosztanak mindent és mindenkit, csuklóból, percek alatt. Csak semmi érvelés, helyesírásból egyes, s az etikett vajon mi? Csak úgy hemzseg az internet az ítélkezésektől, beszólásoktól, övön aluli rúgásoktól, amikkel az a baj, hogy véletlenül sem vezetnek egymás megértéséhez vagy a vita általi fejlődéshez. Viszont annál több sértettséghez, morgolódáshoz, akár egymás kizárásához.

Szép mozi, szokták erre mondani, mi már csak a popcorn-t várjuk. Mint a való világban, ahol egymást szettelik az emberek, a néző pedig kényelmesen hátradőlhet, és élvezheti a műsort. Egészen addig, amíg valaki jól ki nem veri a biztosítékot, hogy már a képernyő is vibrálni kezd tőle. Csakhogy az ingerküszöb is elszállt rendesen, elég sokat megbír már a virtuális papír.

A legnagyobb természetességgel elküldik egymást melegebb éghajlatra, cigányoznak, buziznak, kommunistáznak, fasisztáznak, mocskosoláhoznak, hülyetáposoznak. Mindenféle feszélyezettség nélkül, a lehető legőszintébb, legközvetlenebb módon. Mintha a kocsmában lennének, de lehet, hogy onnan is kitennék őket, ha elég hangosan csinálnák. Pedig az állam is megmondta: csak óvatosan a köpködéssel az interneten, mert nyilvános helynek számít. De hát tojnak ők magasról az államra, főleg, ha román. Igazi székely-magyar emberek, na.

Kitűnik közülük az a fajta,

amelynek még hűséges követői is akadnak, akik egyik oldalról a másikra, egyik csoportból a másikra követik a vezért, s bátorító kommentekkel meg lájkokkal halmozzák el őt. Még szép, hogy dagad a mája tőle! S ha ennyien mellette, mögötte állnak, akkor kizárt, hogy ne lenne igaza. Pláne, ha oszlopos tagja egy civil szervezetnek, ami úgy tűnik, tesz is valamit a közösségért, és a magáról kialakított, megmentő és megmondó szerepkörben megerősíti.

Hősünk egyenesen közszereplőként viselkedik, de csak addig, amíg a megmondás jogáról van szó. Felhatalmazva érzi magát, hogy nem csak az utcán, ha nem az interneten is rendet teremtsen, és felvegye a harcot a „közellenséggel”, avagy a neki nem tetszőkkel. Igazából mindene adott hozzá: ideje van, okostelefonja van, véleménye van, hűséges csatlósai ugrásra készen. Már csak egy célpont kell, az meg hamar kerül, hiszen a betonba is bele tud kötni.

Nem elég nagy ez a város több dudásnak, még az interneten sem. Legyen mondjuk egy vézna cigánycsóró, akinek nem jön be a burája, mert folyton osztja, elsősorban magát, mindenhol ott van, mindenről is „tudósít”, de hősünknek gyanús: mintha egy másik (értsd: rossz) táborral tartana, elvonja a figyelmet, meg talán a pénzt is az „igazi civilektől”. Egy szóval: konkurencia! Másokat is idegesít, hogy a csapból is ő folyik: létrehoz személyes oldalt, hivatalos oldalt, hivatalos csoportot, talán még álprofilt is. Nem biztos, hogy tudatosan műveli ezt, de nem is teljesen ártalmatlan, mert akarva-akaratlanul manipulál. A naiv, tudatlan követőit könnyen megtévesztheti azzal, hogy nem csak a saját érdemeiről számol be, és úgy tálal problémákat, mintha ő oldotta volna meg őket.

Meg lehetne ezt fogalmazni szépen is, de ahhoz gondolkodni, érvelni kell, mind idő és energia – ami nincs. Szóval hősünk inkább lehordja, olyasmikért, amikről szerencsétlen nem tehet, például arról, hogy minek, milyen közegbe született. Sokkal egyszerűbb, és sokkal hatásosabb, mert mások is ösztönösen tudnak kapcsolódni hozzá. Kinek nincsen egy jó sztorija, vagy legalább előítélete a cigányokkal, amihez megerősítést keres? Tökéletes célpont.

Megy ez neki, gyűlnek a lájkok, s a Facebook-on különben is ez az Igazság mérvadója, csak ez számít. A nagy tolakodásban és erőfitogtatásban észre sem veszi, hogy rég átlépett egy bűvös határt, ami elválasztja a kritikát a gyűlöletbeszédtől, a becsületsértéstől. És akkor hiába lehet igaza, a figyelem a tartalom helyett azonnal a nyomdafestéket nem tűrő csomagolásra tolódik.

Ha meg fel mered hívni rá a figyelmét,

hogy amit csinál, az egyenesen szabálysértő, sőt, törvényellenes, simán szemberöhög, és a dzsungel törvényével vág vissza, vagy éppen szájba. Mintha nem értené, hogy a szabályok nem azért vannak, hogy megszegjék őket, hanem hogy működjön valahogy ez a társadalom, ne essünk egymás torkának, ne térjünk vissza a középkorba. Meg azért, hogy őt is megvédje az agresszortól, még ha úgy érzi, neki erre semmi szüksége. Kemény gyerek, de azért neki is rosszul esik, ha valaki mondjuk bozgorozik. Csak ő másképp oldja meg.

S akkor csodálkozik, hogy egyszer csak eltűnik a bejegyzése, vagy kap egy bírságot etnikai uszításért (lásd rajongói kommentek), feljelentést diszkriminációért, vagy kártérítést kell fizetnie becsületsértésért. Neadjisten meg merik írni az újságban, azok a mocskos libsik, a globális zsidó összeesküvés zsoldosai, meg Zuckerberg anyja kínja, hogy ezeket a fránya szabályokat kitalálták, amitől nem mondhatja ki az Igazságot. 

Márpedig az ő oldalára azt ír ki, amit akar, ő így üzen a barátainak. Nyilvánosan, hogyan is másképp? Ezzel az erővel kimehetne a Patkóba is, a követőivel együtt, egy hangosbemondóval. De minek, ha megteheti a fotelből? Persze, mi is megtehetnénk, hogy egyszerűen elfordítjuk a fejünket, ha zavar minket, de attól még nem tűnik el. Az utca embere csakis akkor mondhat bárkiről bármit, ha engedjük neki.