Fotó: Sata Zalán
Ótott Kovács Attilát édesapám által ismertem meg, miután Å‘k ketten az El Caminón, Szent Jakab spanyolországi zarándokútján összebarátkoztak. Egyre gyakrabban volt vendégünk a családi asztalnál, ahol tátott szájjal hallgattuk az Å‘ kalandos életét, Algériától Ausztráliáig, majd Amerikán át Nyugat-Európáig és vissza.Â
A legnagyobb áhÃtattal meg csodálattal mégis SzékelyföldrÅ‘l beszélt, s addig mondogatta, fontolgatta, hogy Å‘ ide jön élni, hogy idén bizony megtette, és éppen Udvarhelyen bérelt lakást meg vállalt munkát. Arra kértem, mesélje el nektek, az uh.ro olvasóinak is, hogyan vezetett az Å‘ Caminója éppen városunkba, és mi tetszett meg neki annyira. Hadd vegyük mi is észre egy percre.
Azt az érzést találtam meg Udvarhelyen,Â
ami nekem nagyon-nagyon régen elveszett, vagy talán sose volt meg: az otthon érzése. Ugyanis az én hazaszeretetem soha nem kötÅ‘dött helységhez. Én Afrikában szÃvtam magamba a magyarságtudatot, nem kötÅ‘dött egy adott helyszÃnhez, ahol mondjuk születtem.
Vagyis Baja csak szülőváros?
Igen, néha jó is visszatérni, de azt a mélységet nem érzem, mint amikor meglátom a fenyveseket, az embereket, azt a melegséget, teljességet, hogy végre rátaláltam, ahova tartozom.Â