Végzete a végzettje? Nem, ez egy tudatosan ott hagyott szó!
Nemrég jelent meg Derzsi László és Ványolós István Albert Székelyudvarhely 1989 című forradalmi könyve. A könyv mindkét szerkesztője tagja a Városi Tanácsnak, ahol Ványolós professzor minden ülésen előadást tart mások nyelvi hibáiról.
A 49 lejért árusított könyv 40 oldalnyi szövegében egyes forrásaink több mint 100, mások közel 150 hibát találtak első olvasásra. És ilyen szörnyű magyartalanizmusokat, mint a “delegáció”, amiket a szakértők szerint csakis akarattal építhetett bele Ványolós tanár úr.
– Hármat egy lejért, azaz „3 in 1” – vezette be a könyvbemutatón Ványolós professzor akciós ajánlatukat – szerettük volna felhívni a figyelmet anyanyelvünk törékenységére, ezért szerkesztettük úgy az írásokat, hogy legalább három hibát kapjon az olvasó minden egyes lejéért, a negyedik az bónusz. Olvasóink panaszkodnak, hogy a vékony könyvecskét adhatnánk olcsóbban is, de ezt nem tehettük meg, mert nem szólt volna igazán magyarosan, hogy „hatot egy lejért! És a hibákból pedig nem engedhettünk!”
A könyv hiánypótló és hagyományteremtő, tette hozzá Ványolós, nekünk itt a tömbmagyarságban nagy szükségünk van olyan könyvekre, melyek emlékeztessék a nagyközönséget nyelvi ökörségünk ápolásának szükségességére.
Mit mond az olvasóközönség a könyvről:
Árpád, 62 éves, Székelyudvarhelyről: „Minden banit megér. Ebben a könyvben nem csak visszatekintést találtam, hanem jövőbenézést is. Próféciákat, melyek beváltak. Például magammal vittem a reggeli kávé után a vécére a könyvet, és olvastam, hogy „Valami nagydolog történik”. Hihetetlen! Hogy honnan tudhatták előre?”
Lajos, 48 éves, Szombatfalváról: „Nagyon őrültem, mikór erről a könyvről előszőr halottam a könyves üzletben. Mikor a revolúció történt, okkor épen licis voltam, és nem mehetem ki az eseményekre, ne hogy megsérüljek az éreccségi előtt. Most legaláb megtudtam, az igazat, mi történtt ot.”
Laura, 24 éves, Máréfalváról, UIET-tag: „Halál esett történt a családomban, teljesen össze voltam törve, mikor erre a remek önfényező könyvre bukkantam és elkezdtem olvasni. Nagyon segített nekem ez a könyv, főként Ványolós tanár úr költői, mélyen forradalmi szavai csengenek a szememben most is: „Aztán, szép lassan beérett a csend. Megtaláltam az állandót és bizonyosat. Felismertem, hogy sosem vagyok egyedül, mert a Mindenható szeret. … Szennyeimet lemosta lelkem tisztuló csendje. Nincs idő, emlékezés nélkül.”