Fotók: MELINDA INSTAL
A vállalatvezetők tudják, hogy egy vállalat sikeres, eredményes működésének egyik kulcsa a nagyon alapos, részletes tervezés és elemzés. Enélkül a sikertelenség majdhogynem előre borítékolva van.
Természetesen minél nagyobb egy szervezet, a tervező-elemző-ellenőrző tevékenység (vagyis a kontrolling) annál szerteágazóbb és összetettebb. Átlátni ezt a rendszert, magas szintű analitikus készséget, logikus gondolkodást igényel. Joița Nikoletta, a Melinda Instal pénzügyi elemzője aprópénzre váltja ezt a komplex tevékenységet, és így avatja be az olvasót egy kontroller mindennapjaiba.
Sokunk számára ismeretlenül, idegenül hangzik a kontrolling kifejezés. Ha értjük is a szó szerinti jelentését, azzal már nem vagyunk tisztában, hogy egy vállalaton belül milyen feladatok hárulnak egy ilyen rejtélyes elnevezésű irodára.
A kontrolling egy vállalatirányítási eszköz, amelynek segítségével a vállalat eléri a kitűzött stratégiai céljait. Úgy kell elképzelni, mintha egy GPS vagy egy térkép lenne a különböző osztályok kezébe adva, ami ugyanaz a közös cél felé terelgeti őket.
A stratégiai célokat a tulajdonos a vállalatvezetéssel együtt tűzi ki. Ezeken például azt értjük, hogy a cég öt éven belül valamilyen piaci részesedést szeretne elérni vagy a nyereségességét meg szeretné duplázni, tehát olyan dolgokra kell gondolni, amelyek nem egyik napról a másikra valósulnak meg. Ezeket természetesen nem a kontrolling osztály fogalmazza meg, hanem egyrészt a tulajdonosi elvárásokból adódnak, másrészt pedig ahhoz, hogy a stratégiai célokat meg tudjuk valósítani, a piacról érkező információkra is szükség van.
Ezek szintén tőlünk függetlenek, nincs rá hatásunk, de valamely új piacra való belépés is lehet egy ilyen cél. Most például a vállalat próbál minél nagyobb teret nyerni a villamossági üzletágban. Ez is egy olyan cél, amely hosszútávú.
Ha hétköznapi nyelvre fordítjuk le, akkor azokat a stratégiai célokat, amiket a vállalat tulajdonosa és felső vezetősége meghatároz, mi lebontjuk részleteire. Belőlük származnak a középtávú célok, amik 1-3 évig terjedőek. Ezeket még tovább lebontva kapjuk meg az operatív célokat, feladatokat, amelyek a mindennapi munkát hivatottak elősegíteni.
Minden részleg számára napi szinten lefordítjuk, hogy mit kell tenniük azért, hogy a középtávú célokat teljesítsék, és azok majd elvezetnek a hosszú távú stratégiai célok eléréséhez. Akár egy-egy értékesítőre vagy raktárosra rávetítve tudjuk tervezni, illetve elemezni, hogy milyen elvárások támasztódnak feléjük ahhoz, hogy a vállalat elérhesse a kitűzött céljait. Mivel ezt a tevékenységet nagyon részletesen végezzük, ezzel hozzá szeretnénk segíteni őt ahhoz, hogy a számára előírt feladatot el tudja végezni.
Te funkciód szerint pénzügyi elemző vagy. Mit fed konkrétan ez a munkakör?
Az én tevékenységem két részre oszlik: a pénzügyi elemzés csak az egyik részét fedi le a feladataimnak, míg a másik része mindenféle kontrolling feladatokat tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy minden hónap elteltével elkészítjük a vállalat pénzügyi elemzését: mennyi jövedelmet sikerült megvalósítani, ez hogyan viszonyul a kitűzött célokhoz, illetve a költségek hogyan alakultak. Ezt nézve kiderül, hogy milyen volt a megvalósult eredmény egy adott periódusban.
A részlegeket a legkisebb egységig részletesen megvizsgáljuk azon a szemüvegen keresztül, hogy mennyire járulnak hozzá az eredményességhez. Minden értékesítési képviselőre (ügynök) és üzletre lebontva próbáljuk követni, hogy mennyi jövedelmet valósítanak meg, mennyi költséget termelnek, ebből adódóan mennyi az eredmény, amivel hozzájárulnak a vállalat teljesítményéhez.
Összefoglalva. Az én munkaköröm pénzügyi és nem pénzügyi mutatószámok meghatározása, amelyek segítenek a kontrolling munkában mind értékesítési, mind marketing, mind logisztikai szempontból, illetve különböző teljesítmény alapú bérrendszerek kidolgozása ez alapján. Mert az egyértelmű, hogy az emberek azért hajlandóak többet tenni, ami a bérezésüket is érinti.
Ha jól értem, tulajdonképpen az egész kereskedelmi tevékenységet a ti tervező, elemző és ellenőrző szerepetek fogja keretbe. Ehhez együtt kell működni (majdnem) minden osztályon dolgozó munkatársakkal. Mennyire könnyű ez, illetve mik a legnagyobb kihívásai?
Ez nem mindig könnyű. Hogy tiszta képet kapjunk, azt kell tudni, hogy sokszor a vállalat szeretne haladni egy irányba, de ha ezt le akarjuk fordítani bizonyos szegmensek, részlegek szintjére, akkor előállhatnak olyan helyzetek, hogy egyik érdek ütközik a másikkal.
Most azt a példát hozom fel, hogy az értékesítőknek az lenne a legjobb és a legkönnyebb, ha minél több árut tartanánk készleten, és gyakorlatilag bármit kérhet a vevő, ők azonnal ki tudnák szolgálni. Neki ez lenne a „mennyország”. Ő így tudna minél többet árulni. Ez viszont a cég szempontjából egyáltalán nem optimális, mivel azt a nagy készletet finanszírozni kell, munkatársak kellenek, akik ezt nap mint nap megmozgatják, sofőrök, akik ezt szállítják stb. Tehát meg kell találni ennek az optimum szintjét.
A termékmenedzsernek (beszerzőnek) viszont az a célja, hogy csak annyi terméket hozzon be, amennyit a számára meghatározott költségszinttel el tudunk adni. Ennél ne legyen több, mivel az jelentős többletköltséget tud generálni. Főként ez az a két terület, ami nagyban egymásnak feszül: az értékesítés és beszerzés, és mindkét fél a maga érdekeit úgy kell érvényesítse, hogy elsősorban a vállalat céljait tartsa szem előtt. Ebben a konfrontációban mi általában középen állunk, és ugyancsak a vállalat céljait tekintjük elsődlegesnek, hogy a közös „szekerünket” egyazon irányba tudjuk tolni.
Egyébként az emberekben van egy természetes ellenállás azzal szemben, ha valaki meg akarja mondani, hogy mit és hogyan „kell” tenni. Mindenkinek megvan a saját meggyőződése, hogy az ő feladatát hogyan lehetne a legjobban végezni, és sokszor meg kell győzni őket arról, hogy ezt esetleg lehet jobban is. Van, akivel könnyebb és van, akivel nehezebb.
Te mindig is közgazdász szerettél volna lenni? Hogy alakult a pályaválasztásod, és hogyan kerültél a céghez?
Én eredetileg abszolút nem ebbe az irányba indultam. Matekből jó voltam, sosem volt vele problémám, de én középiskolai tanár szerettem volna lenni, éspedig angol nyelvet és világirodalmat akartam továbbtanulni. A Benedek Elek Tanítóképzőben végeztem mind a tizenkét évet, ott szerettették meg velem a tanítást, a gyerekekkel való foglalkozást. Nagyon jó tanítónénim és tanáraim voltak, rengeteget tanultam tőlük. Nem csak arra tanítottak meg, hogy hogyan kell a kisgyerekekkel bánni, hanem sok dolgot megtanultunk, ami az életben nagyon szükséges. Be is iratkoztam angol-világirodalom szakra Kolozsváron, úgyhogy nagyjából borítékolva volt az ottani négy évem.
Mielőtt azonban elmentem volna Kolozsvárra beadni a jelentkezési doszárt, volt alkalmam találkozni Pál Dénes úrral, vállalatunk tulajdonosával, és tulajdonképpen ő indította el bennem ezt a kérdést, hogy – ha már a képességeim megvannak hozzá – nem szeretnék-e más területen elhelyezkedni? Illetve felajánlotta, hogy ha a közgazdaságot választom, utána lehetőségem lenne itt, a cégen belül munkába állni. Akkor pillanatnyilag nem tudtam döntést hozni ebben a kérdésben, ezért mindkét szakra beiratkoztam és be is jutottam.
Igazából, ami megerősített abban, hogy „fentről” jön az utasítás, hogy nem az eredetileg elképzelt szakmát kellene válasszam, az akkor történt, amikor mentem beiratkozni, és közölték velem, hogy aznap reggel kaptak egy rendeletet, miszerint az angol és világirodalom szakpárosítás végül nem lett jóváhagyva. Akkor azt mondtam magamban, hogy lehet, ha ez egy jel, és inkább megpróbálnám a másik pályát.
Az egyetem végeztével megfordult a fejedben sok fiatal pályakezdő nagy dilemmája: menni vagy maradni?
Hát… nem – mondja rövid gondolkodás után. Viszont én tudtam, hogy nekem már megvan a helyem, miután befejezem az egyetemet, de szerintem amúgy sem mentem volna külföldre. Esetleg egy-két évre, hogy tanuljak, világot lássak. A párommal úgy gondolkodtunk, hogy mi itthon szeretnénk érvényesülni, mert szeretjük Erdélyt, szeretjük Udvarhelyt, mivel sokkal természet-, és emberközelibb, mint mondjuk egy nagyváros. Az igaz, hogy egy nagyvárosban több programlehetőség van, de mi szeretjük itthon.
Ismerjük el, hogy napi 8-10 órában lehet telítődni az adatokkal. Te hová szoktál „menekülni” a számok világából?
Mondják, hogy a szellemi munkát végzők fizikai munkával kapcsolódhatnak ki. Ez nálam is működik. Hétköznap szoktam járni csoportos mozgás tevékenységekre, az alatt az ember jól ki tudja üríteni az agyát, hiszen ennyi időt számolással tölteni eléggé megterhelő. Igaz, hogy változatos a tevékenységem, nem mindig ugyanazt teszem, és igazából ezt is szeretem benne, hogy nem monoton. Mindig új és mindig más kihívások vannak, nincs két egyforma projekt, nincs két egyforma feladat. Nyáron túrázással, biciklizéssel szoktunk kikapcsolódni, télen pedig tanulgatom a téli sportokat.
És ha majd a számok mind találni fognak, akkor milyen álmokat szeretnél megvalósítani? Úgy is kérdezhetném, hogy milyen tételek szerepelnek a bakancslistádon?
A konkrét bakancslistán két dolog szerepel. Szeretnék eljutni a Királykőre, ami egy elég nehéz túra, úgyhogy komoly felkészülést igényel, mivel tizenvalahány órát tesz ki. Azt még nem sikerült megmászni. Illetve a párommal van egy olyan álmunk, hogy Romániában az összes 2500 m fölötti csúcsot megjárjuk. A 13-ból négy már megvan. Ugyanakkor szeretnénk még külföldre is utazni, világot látni. És persze szakmai szempontból is vannak még tanulnivalók.
Sokunkat örömmel (és nem irigységgel) tölt el Székelyföld, benne Udvarhely gazdasági fejlődése, a térségünkben virágzó kis- és középvállalkozások. Jó felnézni azokra, akik fiatalon mertek és nyertek, illetve azokra, akik több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött immár sokkal megfontoltabban ugyan, de összehasonlíthatatlanul nagyobb lépésekre szánják el magukat a gazdaság aknamezején. Bizakodással tölt el azon cégek példájából tanulni, tulajdonosaik bátorságát, üzleti érzékét szemlélni, amelyek egy ház udvaráról elindulva országos dobogós szereplőkké nőtték ki magukat.
Ez utóbbi esetek közé tartozik a jelenlegi Melinda Instal, amely fűtés-, hűtéstechnológiai termékek, fürdőszobai felszerelések, illetve kertészeti-, sőt, újabban villamossági termékek forgalmazójaként a hazai szakpiac harmadik helyét foglalja el az éves megvalósított forgalom tekintetében.
Az elmúlt több mint egy év alatt egy tizenkét epizódos történetet tártunk az olvasók elé, és havonta egy-egy személyen keresztül bemutattuk a cég valamely tevékenységi területét, értékesítési folyamatának egy fázisát. Így a végére a puzzle darabkáiból – remélhetőleg – kirajzolódott az összkép. Emberi arcok, élettörténetek, melyeken keresztül láthattuk, hogy mégiscsak lehet itthon. Lehet és érdemes: munkát vállalni, családot alapítani, gyermeket nevelni, tervezni, álmodni, alkotni, fejlődni. Röviden: merni és nyerni.
