Nem kis önfejűség szükséges hozzá, hogy valaki focistából pincér, majd borszakértő vállalkozó legyen.
Fotó: DÁVID ANNA JÚLIA
„Én focista akarok lenni” – jelentette ki a nyolcadik osztályos Ágoston Tamás, és nekifogott álma megvalósításának. Ezt az attitűdöt sose nőtte ki, bármibe kezd, a „muszáj” életérzéssel nyomatékosítja, és energiáit maximálisan oda összpontosítja.
Egy igazán jó kapus is sérülhet
A középiskolás évekre Tamás úgy emlékszik: „jó sokat tanultam, és jó sokat fociztam”. A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd két év után a foci miatt Csíkban folytatta, ahol jó lehetőségek adódtak, hiszen első ligás játékosokkal járta az országot.
Aztán innen Gyulára ment fociakadémiára, tanulmányait is itt fejezte be. Gyulán akkor még nem igazán törődtek az utánpótlással – mesélte Tamás, így további sorsának alakulását is saját kezébe kellett vennie: „fogtam a tabellát, néztem a csapatok eredményeit, és elkezdtem telefonálgatni. Mondtam, hogy én kapus vagyok, keresek egy csapatot.”
Így került Nyíregyházára, ahol éppen egy baróti származású edző vitte a csapatot. „Amikor elmondtam, hogy én honnan vagyok, kaptam egy lehetőséget, hogy megmutassam, hogyan játszom. Beleadtam mindent, és felvettek.”
A következő szezonban már felnőttként játszhatott volna, látták, hogy jó, és Tamás nagyon akart, hiszen így már felnőtt első ligás csapatban játszhatott volna.
És ekkor vett fordulatot az élete. „Már szezon vége volt, május, el voltam fáradva, honvágyam volt, kicsit ki voltam égve, és az egyik edzésen elestem, elszakadt a vállamban egy szál, beszorult a könyököm” – idézte fel. Így abbahagyta a focit és hazajött.
Vállalkozó leszek – ez bizonyos
„Mostanra elzártam magam a focitól, de azóta is muszáj edzenem, mert másképp nem bírok magammal” – meséli, amikor a jelenről faggatom.
A hazaérkezést követő ősszel, míg sérülését kezelték, beiratkozott a MÜTF-re. Akkor már tudta, hogy vállalkozni akar. Mivel el kellett tartania magát, az újságot böngészve megtalálta a Gondűző étterem állásajánlatát. „Odamentem, mondtam, hogy a román nem megy, az angol úgy ahogy, pincérkedni nem tudok, de szeretnék dolgozni, s ígértem, hogy felveszem a ritmust.” Az étterem vezetőjét meggyőzte, kapott egy lehetőséget. Félévet dolgozott reggeliztető pincérként.
De az első pillanattól tudta, vállalkozni szeretne, a fociból áthozott lendületet akarta átültetni egy saját vállalkozásba. Ex sportoló lévén, kézenfekvőnek tűnt a táplálékkiegészítők és sportszerek világához húzódni, ez Magyarországon nagyon pörgött akkoriban. Webshopban gondolkodott, hiszen befektetni való pénze nem volt. S bár belefogott tervei megvalósításába, újabb fordulat következett.
„Akartam pályázni, de időközbe rájöttem, hogy pénz nélkül nem nagyon lehet vállalkozni, bár pénzem most sincs, de most van tudásom, ami akkor ezen a területen nem volt.”
Kóstolj, olvass, figyelj és tanulj
Tamás már megboldogult pincér korában is rengeteget olvasott a vendéglátásról. A reggeliztető munkát otthagyva még inkább érdekelte egy vállalkozás építése. Sok-sok ötlettel a zsebében, összefutott volt főnökével, akinek éppen nyakán volt szezon, így munkát ajánlott Tamásnak.
„Egyik délután beszélgettünk, elmondtam neki az ötletemet, és ő is az övét, és akkor azt mondta, hogy ha van affinitásom rá, akkor támogat benne, hogy valósítsam meg az ő ötletét, így született meg a Big Wine.”
Tamás semmit nem tudott a borok világáról. „Fogtam a szakkönyveket, borkóstolókra jártam, olvastam, kóstoltam” – avat be.
Személyessé kell tenni
Két évig építette Big Wine borkereskedés brandjét, kereskedett az italokkal. Megtanulta, hogy semmi sem működik magától. „Nagyon sokat agyaltam, nagyon sok ötletem benne volt, amit később át is hoztam”.
Az első évben nem igazán működött, de észrevettem, hogy „a borhoz ember kell”, azaz személyessé kell tenni, így a következő nyáron felkerestem a vendéglátóipari egységeket, és elkezdtem eladni, ekkor futott fel. Nem volt könnyű, de megtanultam, hogy néha szembe kell menni a dolgokkal, nem kerülgetni kell, stratégiát kidolgozni, hanem egész egyszerűen be kell kopogtatni.
A szakítás
Volt néhány ötlet és kisebb-nagyobb konfliktus, ami miatt Tamásnak bezártság érzete lett, így elkezdte építeni magát. Rendezvényeket akart szervezni a bor és más prémium italok köré. Kezdetben volt főnökével partnerségben, aztán teljesen egyedül.
Időközben technikai innovációs ötletei is születtek, például egy boradagoló készüléket álmodott meg, külföldi mintára, aminek köszönhetően 30 napig is eláll egy megkezdett üveg bor. Ennek a prototípusa azóta el is készült.
Ne szarozz, fogj hozzá
„Kezdő vállalkozóknak ezt tudnám mondani, hogy ne szarozzanak, csinálják meg a céget és lesz, ami lesz” – tanácsolja.
Van még néhány ötlet a fiókban, amit félretett, mert pénzigényes, de idővel azokra is sor kerül.
„Csak a rendezvényekre koncentráltam, de kezdtek keresni, és adta magát, hogy folytassam a kereskedést, hiszen rengeteg munkám volt benne”.
Teomo
Nem olyan egyszerű egy jó nevet találni, derült ki a beszélgetésből. Az első rendezvények a Wine Classic márkanév alatt futottak, ám nemcsak borok, hanem más prémium minőségű italok is megfordultak keze alatt. Így kellett egy jó név. Ezen is sokat agyalt, a listára elég gyorsan felkerült, de kellett a megerősítés. Egy marketingről szóló videóban találta meg: nem a név a lényeg, hanem ami mögötte van. Tamás ekkor jött rá, hogy ez ő maga, a saját elszántságát, percíz munkavégzését és energiáit akarja a borkereskedésbe fektetni, hogy ő maga akarja feltárni a borivóknak ezt a világot. Így azt reméli: „hogyha engem megismernek, és tudják, hogy gyors vagyok, pontos és megbízható, akkor nem a nevet keresik majd”.
Azért közben a haverok kitaláltak pár igazán jó nevet, mint a Wine Diesel – hiszen Tamás honlapján igénybe vehető szolgáltatások egyike az Udvarhelyen és környékén való ingyenes kiszállítás.
A bor nem állat
A Teomo idén nyáron jött létre, a VB alatt debütált a Hargita Business Centerben, ahol Tamás irodáját is találjuk. Aztán láthattuk még borkóstolókon, városnapokon, kisebb fesztiválokon, vásárokon.
„Időben kellett volna elkezdeni szervezkedni, ha a nagyobb fesztiválokat is meg akarom fogni, sajnos idén erről lecsúsztam” – éppen a papírmunka miatt. Tamás kereskedő volt, tudta honnan szerezze be az italt, hogyan kell azt értékesíteni, de a vállalkozásindításról keveset tudott, s nem is volt olyan fórum, ahol erről útbaigazítást adjanak.
Fogalma sem volt, hogy a palackozott italok is pontosan olyan élelmiszernek számítanak, mint bármi más, így az engedélyét firtató állategészségügynek hetykén vágta oda, hogy: „Állatot nem tartok.”
Mikor ráeszmélt, hogy a helyzet cseppet sem mulatságos, segítséget kért éppen az illetékes szervtől, mivel az ilyen típusú vállalkozásoknak nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelniük.
Hosszú ideig tartott az engedélyek kiváltása, a megfelelő körülmények kialakítása. Annak, aki vállalkozást indít, Tamás azt javasolja, mindig az illetékes hatóságtól kérjen segítséget.
Kóstol, kérdez, rendez
Az elmúlt négy évben sikerült a kárpát-medencei borok többségét végigkóstolnia. Rengeteget olvas, kóstol és kérdez. Számos borkóstoló van mögötte, és a nyitottan fordul az érdeklődőkhöz.
De Tamás éppen olyan lelkesen ad tanácsot a borválasztásban bizonytalankodóknak, mint ahogyan sommelierként képzi például a szovátai Danubius Hotel pincérjeit.
A jövőben kóstolók, rendezvények széles skáláját szeretné szervezni, hiszen gyerekkortól jó lenne elkezdeni az íz- és illat intelligenciánkat fejleszteni.
