Amivel épített egy iskolát, meghódított egy udvarhelyi lányt, és indított egy céget a semmiből.

A szerző felvételei.

Egy start-up vállalkozás történetét hozta el az udvarhelyi inkubátorházba Halmen Balázs, az Eastride Delivery biciklis futárcég alapítója. A Bizniszvitamin előadássorozat első márciusi meghívottja többek között arról mesélt, hogy miért olyan fontos megtalálni a dolgok értelmét az üzletben és az életben egyaránt, és hogyan segítette őt ebben, amit önkéntesként tanult Afrikában és barristaként Kolozsváron. Balázs azt is elárulta, hogyan született meg az első (igaz, sikertelen) ötlet, hogyan lett az álomból valóság, és még mit tartogat a jövő.

Miért, miért, miért

Miért mész dolgozni? – kérdezte tőle egy nap a kislánya. Ahogyan most a gyerekei bombázzák az ilyen kérdésekkel, úgy kérdőjelezte meg ő is diákként az egész oktatási rendszert. Inkább lógott. „Érthetetlen volt számomra, hogy a tanárok jobban unják, mint én”, képesek a földrajz szakon diktálni, miközben a felfedezésről, az utazásról kellene, hogy szóljon a dolog.

„Kreativitással kellett túlélni” – mondta. Példának okáért pedig elmesélte, hogy a szóbeli vizsgákon nem létező tudósokkal és elméletekkel vezette meg tanárát, aki, látván „tudását”, elismerően bólogatott. Balázs így próbálta kiélni a kíváncsiságot, ami benne volt. Szerinte az ember életében annyira meghatározó a Miért? kérdés, hogy enélkül nem működhet semmi.

Ott is hagyta az egyetemet, el akart szökni innen, a bőrén akarta megtapasztalni, amit az egyetemen egyszerűen le akartak diktálni. Az elvágyódást pedig csak erősítette, hogy egy lánynak hiába udvarolt éveken át, még a kezét se fogta meg. Udvarhelyi volt – jegyezte meg a végén nevetve. Fogta magát, és „mindenhova” elküldte az önéletrajzát, sok-sok szervezethez. Nem Afrika volt konkrétan tervben, de csak onnan, egy kis kenyai szigetről érkezett befogadó válasz.

„Olyan volt, mint egy apróhirdetés”, csak annyit tudott, hogy iskolát kell építeniük egy helyi szervezetnél. Ebből lett a Brick in Kenya (Van egy téglám Kenyában) projekt, ami nyolc évet határozott meg az életében. Ez idő alatt felépítették azt az iskolát, amelyben a mai napig 200 gyerek tanulhat, sőt, azóta önfenntartóvá vált: ástak egy kertet, ahol papayát, mangót termesztenek, az eladásból pedig visszaforgatják a pénzt az iskolára.

Az afrikai lecke

Három dolgot emelt ki Balázs, ami nem csak az afrikai önkéntes munkában, hanem a vállalkozásban is érvényesnek bizonyult számára: hogy milyen fontos a történetmesélés, a kapcsolatépítés (networking) és a türelem.

„Úgy építettük fel az iskolát, hogy az embereknek meséltünk, és azok továbbadták a történeteket. Az embereket nem az adatok, hanem a történetek érdeklik. Nem azt jegyezték meg, hogy hány AIDS-beteg van a szigeten vagy hány lakosa van Kenyának, hanem azt, hogy hívták a támogatott gyereket, annak a kecskéjét, vagy a gyerek hányast kapott az iskolában. Senki nem azért csatlakozott egy kiránduláshoz, mert a Facebookon hirdettük volna, hanem azért, mert látták a csillogást a szemünkben, amikor meséltünk a Viktória-tóra eső kilátásról vagy arról, ahogyan naplemente után a halászok lampionjai megjelentek a vízen” – fejtette ki Balázs.

A kapcsolatépítés például elengedhetetlen volt, amikor a Kilimandzsáróra szerveztek egy jótékonysági kirándulást. Ez úgy jött össze, hogy Balázs egy kolozsvári kávéházban volt éppen barrista, szinte minden második klienshez leült beszélni, és nem telt el nap, hogy ne mesélt volna Kenyáról. „Szóltam egy embernek, ő szólt egy másiknak, az pedig egy harmadiknak” – árulta el a titkos receptet. Ezzel a meghívásos módszerrel 18 ember indult neki a hegynek, és mindannyian hozzájárultak az iskolaprojekthez, többnyire pénzzel, de volt, aki filmet készített róla.

Végül: sok-sok türelem – éppen ezt fejezi ki „a fő szuahéli mondás”, a Hakuna matata, ami annyit tesz: nincs semmi gond. Balázs szerint idegesítő is lehet (egy európai számára), de megtanulta, hogy érdemes várni a dolgokra. „Három éven át építettük az iskolát, tégláról téglára, teremről teremre”, és türelem kellett ahhoz is, hogy további három év udvarlás után az udvarhelyi lány beadja a derekát, és a felesége legyen. Jött a házasság, jöttek a gyerekek, és hiába imádott a kávéházban dolgozni, nem keresett eleget, ki kellett találni valamit.

Amitől kigyúl a villanykörte

Így hát begépelte a Google-be, hogy vállalkozási ötletek. Akkor tudta meg, hogy mi az a start-up. Mivel 8-ra járt be munkahelyére, de 10-ig általában kevesebb dolga volt, olvasott, tanult és gondolkozott. „Feleségem nagy örömére itt szerettem meg az internetet” – fűzte hozzá nevetve.

Olvasmányai közül az előadó külön kitért Simon Sinek aranykör-elméletére, ami csak megerősítette benne a Miért? elsőbbségét, ami a vállalkozás kommunikációját illeti. Az emberek mindig könnyebben válaszolnak arra, hogy mit árulnak, de Sinek szerint a sikeres cégek a Miért? kérdés megválaszolásával kezdik. Az Apple termékekért sorba állnak az emberek, de ha a Nokia ad ki új telefont, az senkit sem érdekel. Vagy, volt munkahelyére visszatérve: „Nem csak rohadt jó kávét árultunk, hanem hittünk abban, hogy ez a tér azért van, hogy te benne otthon érezd magad” – fogalmazott Balázs, aki annyira beleélte magát, hogy többen a kávézó tulajdonosának nézték a viselkedése miatt.

„Nem az a lényeg, hogy szükség legyen a termékedre, hanem higgyenek ugyanabban, mint te” – vonta le a következtetést a fiatal vállalkozó, aki a tanulási időszakban blogot is kezdett írni, Villanykörte lett a címe, és ezen megállás nélkül ötletelt. Végül egyet kiválasztott magának is: kitalálta, hogy biciklihotelt akar csinálni. Bérelnek egy raktárhelyiséget, ahol télen tárolják, és gondozásba veszik, szervizelik, karbantartják a bringákat. Akkor jó ötletnek tűnt.

„Persze, hogy nem jött össze. A blokkban inkább kerülgették az emberek. Nullába jöttünk ki, de kezdtek hallani rólunk” – emlékezett vissza Balázs. Maradt mégis a biciklis témánál, de úgy döntött, ne legyen ennyire szezonális, így esett a választás a futárkodásra. Keresett néhány társat hozzá, és belevágtak.

A pénz nem minden

Abból az egyszerű megfontolásból indultak ki, hogy nyugaton már fokozatosan zárják ki az autókat a központokból, hogy legyen kevesebb gázkibocsájtás, és élhetőbb város, amit következő generációknak át lehet adni. Elég kézenfekvőnek tűnt a biciklifutáros koncepció, de ez sem indult be egyből.

Balázs szerint a hiba abban volt, hogy nem megfelelő emberekkel vette körül magát. „Nem hittek benne, csak a pénzt látták” – mondta. Öten indították el, de egy év után ki akart szállni, mert csak ő volt benne teljes munkaidőben. A többiek nem akarták otthagyni a biztos munkájukat, annyira azért nem hittek benne, nem motiválta őket. Egyedül maradt, de nem adta fel.

Egy napon betért a kávéházba egy sepsiszentgyörgyi srác, aki megígérte, hogy körbekérdezi az ismerőseit, majd visszahívta, hogy valójában őt érdekelné a dolog. Félretette a jól fizető munkáját, és alig ezer lejes fizetésért társult hozzá. Hitt benne, és ez elég volt Balázsnak. „Picit olyan, mint a házasság, de semmi viszony nincs közöttünk” – tette hozzá nevetve.

Hóban, fagyban is

Csomagszállítóként indultak el Kolozsváron: dokumentumokat, zöldségeket szállítottak, majd átálltak a sokkal nagyobb piacot jelentő ételkiszállításra. Ez volt a döntő fordulat. 2018 januárjában alig két futárral indultak, majd alvállalkozóként beszálltak egy online kajarendelő céghez (Foodpanda), és alig egy év alatt két másik városba is betörtek. Jelenleg 80 futárral állnak szerződésben, akik saját bringával szállnak be, így gyakorlatilag zéró befektetéssel járt a cégnek. Balázs szerint most a legnagyobb kihívás a miért fenntartása az embereikben, mert egyre nehezebb átadni, hogy miben hisznek, ahogy nő a cég.

„Nem csak futárok vagyunk, hanem sokkal több: egy közösség” – vallja . Biztosítanak egy közösségi tért a futároknak, amit rider shelter-nek (bringás hajlék) hívnak, itt sportesteket, társasesteket, csapatépítőket tartanak, egyszóval időt és energiát fordítanak embereikre. Szerinte ez a kulcsa annak, hogy szeretnek náluk dolgozni. Amíg máshol átlagosan három hónapot maradnak a futárok, náluk években gondolkodnak a többnyire egyetemista hátterű munkatársak.

Télen, a hóban, mínusz fokokban is velük maradtak, a nehezebb időszakokban az alapítók is beálltak közéjük, hogy ezzel is motiválják őket a valamivel több pénzen kívül. S ha valamelyik emberük balesetet szenved, azonnal a segítségére sietnek, mondta Balázs. Viszont, ha a futár hibázik, például lámpa nélkül közlekedik este, büntetést kap, amit levonnak a béréből.

Nagy terveik vannak még

Románia és Kelet-Európa legnagyobb zéró-emissziós flottáját akarják létrehozni. Három lejes órabérrel futárjaik már most kölcsönözhetnek elektromos bicikliket, amivel a dimbes-dombos Kolozsváron ugyanazzal az erőfeszítéssel jóval nagyobb távokat tudnak bejárni, így többet is tudnak keresni. Tervben van az is, hogy más futárcégeknek is bérbe adható vagy leasing-ben megvásárolható e-bike flottát létesítsenek, ehhez pedig járulékos szolgáltatásokat is rendeljenek, például szervizközpontot is építenének.

A vendéglátóiparban is nagy potenciált látnak, hiszen a kajarendelő platformok előbb csak reklámot, majd kiszállítást is vállaltak. Egy olyan logisztikai központot álmodnak, amelyben úgynevezett felhőkonyhát lehetne bérelni. Felméréseik szerint a fesztiválokon jelen levő food-truckok is beszállnának így a piacra, mintsem külön helyiséget béreljenek a városban, illetve a jól menő vendéglők is szívesen leválasztanák a házhoz szállítást.

S hogy miért árulta el mindezt a nyilvánosság előtt? Nem fél attól, hogy valaki lenyúlja az ötleteit, de ha mégis megtenné, akkor „meg kellene ölnie”, tette hozzá nevetve. Szerinte jobb elmondani egy startup-ötletet, mert sokkal többet nyerhetsz vele, főleg kapcsolatokat, mint amennyit veszítenél, ha elhallgatnád.