– Adjon valamit – szólít meg a blokk előtt egy asszony, majd amikor mi kérünk segítséget, ingyen is eligazít, hogyan kell a Budvár negyedi szociális központ udvarára jutni.

A több zsáknyi ruhát, cipőt és játékot, amelyek adományként érkeztek a Légy te az őszi angyal című kampányunk során a szerkesztőségbe, hoztuk el a címzetteknek.

Azoknak a gyerekeknek, aki a szociális központban a Caritas által működtetett délutáni iskolába járnak.

– Hány éves vagy?
– Tizenegy.
– S hányadikos?
– Nem tudom. A tanító néni nem mondta meg.
– Buktál-e meg?
– Kétszer.
– Jársz iskolába?
– Nem, csak ide, a délutániba.

Vannak közöttük, akik csak itt kapnak esélyt, hogy megtanuljanak írni-olvasni.

Ha kétszer évet ismételnek, harmadikra nem iratkozhatnak vissza ugyanabba az osztályba, őket kidobja az állami iskolai rendszer magából – tudjuk meg Barbi tanító nénitől.

Miközben megtöltjük a Caritas kis irodáját a csomagokkal, azt is elmondja Leskó Barbara, hogy a rászoruló gyerekeknek és családoknak egy jól kitalált rendszerben juttatják el az adományként érkező javakat. Valami jót kell tenni cserébe, például bekapcsolódni egy közös takarításba , vagy rendszeresen iskolába járni.

Ezreket költenek minden hónapban

A pakolászás után meghívnak a szomszédos osztályterembe, ahol Csilla tanító néni vezetésével éppen a gyerekek havi vására zajlik. Többezres összegeket költenek a kisdiákok egy-egy ilyen alkalomkor, de nem kell megijedni, nem valódi pénzről van szó.

A játékbankókat heteken keresztül gyűjtögetik, egy-egy házifeladatra, jelenlétre, jó magaviseletre kapják őket, elkölteni pedig a havi vásárokon lehet, szigorú szabályoknak eleget téve.

A havi vásár időpontja sosem ismert előre, így, aki nem akar lemaradni róla, annak minden nap iskolába kell jönnie.

A felkínált és felárazott portékák között egyenként sétálhatnak végig a kis vásárlók, és ha elég pénzük van, megkaphatják a nekik tetsző játékot, édességet, könyvet, füzetet, fogpasztát stb.

Egy vásárló általában kétszer mehet körbe a piacon, de ezúttal három felvonásban is vásárolnak, mert mindenkinek sok pénze gyűlt össze az elmúlt időszakban. A vásárban nem csak jól kell tudni bánni a pénzzel, önuralom is szükséges, hiszen a beszerzett finomságokat megenni csak a vásár bezárása után szabad.

– Lóri, miért van nálam a macid, amit a testvérednek vettél? – kérdezi a tanító néni.

– Azért, mert megettem a sommermiccset (pufulecet) – válaszolja – s a szabály az, hogy nem szabad enni. Bocsánat, tanárnő, többet nem szegem meg a szabályt, amit ön mondott – menti ki magát csibészes mosollyal a fiú.

– Tanító néni, adja neköm azt a macit, én többet adok érte – mondja egy másik fiú, de itt nem lehet alkudozni.

Kedves őszi angyalok, a következő vásáron már a ti adományaitok kerülnek az asztalokra, köszönjük a segítséget!