fotók: SZÁSZ ZSUZSI
December 3-án van az nap, amikor a világ egy kicsit nagyobb figyelmet szentel a fogyatékos emberekre. Városunkban tavaly első alkalommal szervezték meg világnapot, hogy megismertessék a fogyatékosság valóságát az egészséges társaikkal. Érzékenyítő programok által tapasztalhatták meg az eseményen résztvevők, hogy milyen mankóval, vagy kerekesszékkel járni, vagy milyen az, amikor a hallásunk és a látásunk nem tökéletes.
Idén a szervezők a fogyatékos gyermekeket helyezték előtérbe, azzal a céllal, hogy örömteli pillanatokat szerezzenek nekik interaktív programokon keresztül. Az Orbán Alapítvány és a Caritas közös projektjének első felvonását a Zseblak játszóházban tartották kedden délelőtt.
Tíz óra előtt lestem be a játszóház ablakán, még nincs nagy mozgás. Fehér és piros pólós felnőttek készítik a szülinapos termet az eseményre, különböző színű festékeket öntenek ki a műanyag tányérokba. Bokor-Péter Tímea az Orbán Alapítvány, míg Zsombori Katalin a Caritas színeiben dolgozik. Nem látszik rajtuk az izgalom. Kérdezem tőlük, hogy kivel állhatnék szóba, ki mondana pár mondatot a rendezvényről.
– Ugye, milyen jól néz ki ez a két póló egy képen?
– állnak gyorsan egymás mellé, jelezve azt, hogy a két szervezet közös kezdeményezéséről van szó.
Közben az ajtón Gozefini, a bűvész és társa nagy darab csomagokat hoz be, felszereléseiket a játszóház bal sarkában kezdik kipakolni. Édesanyák hozzák ölükben gyermekeiket, vannak olyanok, akik kockákból várat építenek, de felnőtteket is látok, akik rajonganak a lufikért és a csúszdáért.
A szervezők meghívták az Udvarhelyszéken működő, hasonló területeken tevékenykedő szervezeteket, itt vannak a sérült gyerekek a környékről.
– Úgy kell elképzelni ezt, mint egy gyereknapot, aminek a célja, hogy érezzék jól magukat a gyermekek. Közösen jussunk élményekhez, megtapasztaljuk azt, hogy mindannyian mások vagyunk, sokan is megférünk egymás mellett. Vannak itt koraszülött babák, oxigén hiánnyal született gyerekek, agyvérzésen átesett gyerekek, hiperaktív, mozgássérült, értelmi-, halmozottan sérült, spektrumon lévő fiatalok, különböző szindrómával rendelkező gyerekek. Szoktunk egyeztetni más szervezetekkel is, a mai nap programkínálata is így alakult ki – mondja Tímea, aki gyógypedagógusként dolgozik.
Hupikék kezek
Kint közben a Hupikék törpikék zenéje egyre hangosabb. Boldogság van: önfeledten táncolnak a fiatalok, ki egyedül, ki körben, a többiekkel. Olyan érzésem van, mintha valamilyen varázsszert eresztettek volna a levegőbe, és egyszerre mindenki elfeledte volna minden gondját.
Egyébként, a jelenlévő gyermekek jó hangulatban vannak, akik nem képesek egyedül futkározni, azokat segítő kezek tartják a játékokon. Talán a tomboló ma mindenki kedvence, a fiatal felnőttek nem tudnak betelni a színes labdákkal, keresik az utat a labirintusban.
A szülinapi teremben kisebb sor alakul ki az összetolt asztalok mellett, a gyermekek kezüket mártják a festékbe, hogy a kezük lenyomata emlékbe megmaradjon erről a bulis napról. Ott álldogálok, közben csinálnék valamit, hogy hasznos legyek én is, törlőkendőt kezdek osztogatni önkéntesen a kagylóhoz indulóknak. Miután megmosták kezeiket, gyülekezni kezdenek a bűvész körül.
Abrakadabra, szalmapityóka!
Félkörben helyezkedünk el, ki a földön, ki kicsi székeken várja a fő műsorszámot. Jobb oldalamon egy sor apróság üldögél, mindannyiuknak a szája tátva, el vannak bűvölve. Előttem mozgássérült gyerekek vannak az első sorban, közvetlenül mellettük édesanyák ölelgetik a kicsikéiket. Elöl egy kislány bólogat. Legtávolabb vannak a fiatal felnőttek, akik néha megbeszélik a látottakat.
Eltelik tíz perc úgy, hogy megfeledkeztem még arról is, hogy miért vagyok ott. Nem futottak felesleges gondolatok az agyamban, ki tudtam kapcsolni egy rövid időre, együtt tudtam kacagni a többiekkel.
Sorra hívták ki a gyermekeket varázsolni: a közönségből kiválasztott király és királynő állt a nézősereg elé. Az ügyeletes bohóc zöldségeket beszélt, az abrakadabra varázsige mellé a szalmapityókát odatette többször is. Ez nem esett jól a királylánynak, és indulatosan hozzátette: ne mondjad, hogy szalmapityóka, te, ez itt varázslás!
Nem vagy egyedül
A mesés történetek mindenkire hatottak a teremben, még a sokat foglalkoztatott anyukákra is. Van olyan copfos kislány, akit gyakran látni a nagytatával a játszóházban, de jelenlévők szerint sokszor az édesanyák vannak egész nap a fogyatékos gyermek mellett. Ez az alkalom most róluk is szól, találkozni tudnak hasonló problémákkal küzdő sorstársaikkal, ki tudják cserélni tapasztalataikat.
– Fontos érezni azt, hogy nem vagyunk egyedül. Az interaktív programok által egy kicsit mindenki kizökken a napi rutinból. Havonta tartunk foglalkozást a szülőknek, olyan témákat dolgozunk fel, ami a legjobban érdekli a résztvevőket – mondta el Zsombori Katalin, a Caritas gyógypedagógusa.
Az előadásnak vége, akiben még maradt szusz, az a Nád a házam teteje című dalra táncol. A nézők nagyon szomjasak lettek az éneklés után, kisebb sor alakul ki az ötliteres palack előtt. Lassan szedelőzködnek a résztvevők, sapka, sál, kabát kerül a nap ünnepeltjeire. Indulni készül a zeteváraljai anyuka, Sebők Kinga is, aki hét éves Down szindrómás fiával érkezett.
– Igazi feltöltődés volt számomra ez a nap idáig. Buli a munkás hétköznapok után. Jó találkozni olyan emberekkel, akik átmennek hasonló megpróbáltatásokon, mint mi. Néha az is elég, ha meghallgatnak, de nem mondanak semmit – mondja a program végén az anyuka.
A nap programja
Zseb játszóház:
10:00-13:00 szabad játék meglepetésekkel, majd 11:00-tól Gozefini bűvész előadása
Márton Áron Ifjúsági ház:
15:00-15:45 mese bábokkal és Lukács Emőkével. 16 órától 16:45-ig táncház Osváth Ildikó néptánc oktatóval, végül 16 óra 45 perctől zenekuckó Lisztes Piroska zenepedagógussal