Györkös Mányi Albert néhai zenetanár-festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából nyílik kiállítás csütörtökön, november 24-én délután 17 órakor a Kossuth Lajos utca 42. szám alatti Képtárban.
A festőművész alkotásai sajátos álomképek, művei a falusi táj és élet idilljét, alapvető emberi értékeit egyéni festői eszköztárral idézik meg.
Tavasszal a marosvásárhelyi várban voltak láthatók Györkös Mányi Albert munkái Fotók: Pál Edit Éva
A székelyudvarhelyi kiállítás a hetedik és egyben utolsó idei állomás a kolozsvári, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, tordaszentlászlói, baróti és bukaresti helyszínek után. A korábbi tárlatoktól eltérően, a székelyudvarhelyi tárlat kiegészül a Képtár Korunk-gyűjteményében őrzött Györkös-festményeivel is.
A kiállítást megnyitja Kós Katalin, a Györkös Mányi Albert Emlékház vezetője, az emlékév főszervezője és Szebeni Zsuzsanna, a kiállítás kurátora, az emlékév társszervezője, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője. A kiállítás házigazdája Miklós Zoltán múzeumigazgató, a megnyitó ünnepségen közreműködik a székelyudvarhelyi Alla Breve kórus.
Györkös Mányi Albert festményei január 16-ig tekinthetők meg, kivéve a december 23 – január 8. közötti periódust.
Györkös Mányi Albert 1922-ben született a Kolozs megyei Tordaszentlászlón. Gyermekkora meghatározó volt későbbi festményei szempontjából, a fiatalkorára való emlékezései, rövid mese jellegű írásai kiegészítik, érthetőbbé teszik műveit. 1948-tól a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézet zenei fakultásán tanul, 1954-ben államvizsgázott, majd a zeneművészeti líceum klarinéttanára lett. 1962-ben feleségül vette Jakab Ilona festőművészt, felébred vonzalma a festészet iránt, s ezután teljes energiáját a festészet tanulmányozásába fekteti. 1963-ban állít ki először és ettől fogva rendszeresen szerepel megyei, országos és külföldi képzőművészeti tárlatokon. 1985 őszén költözik feleségével a Majális (ma Republicii) utcai műtermébe. 1993-ban, felesége halála után távozott az élők sorából. Műteremlakását hagyatékával együtt, végrendeletileg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre hagyta, azzal a céllal, hogy az EMKE a képeit kiállítsa, emlékházat rendezzen be és biztosítsa a hagyaték szakszerű kezelését, bekapcsolását a szellemi körforgásba.
