Engedjetek meg nekem egy trágár szót, mert nem könnyű másképp fogalmazni, minthogy beszarás. Nora Mörk, Andrea Lekic, Henny Reistad, Sandra Toft, Klujber Katrin, Katrin Lunde, Stine Oftedal, Marketa Jerabkova, Estelle Enze Minko, Anna Vyakhireva, vagy éppen Győri-Lukács Viki – akivel korábban már volt szerencsém interjút készíteni –, azaz a világ legjobb női kézilabdázói, mind-mind egy karnyújtásnyira tőlem a húszezer fő befogadására képes MVM Dome-ban rendezett Bajnokok Ligája négyes döntőjét megelőző napon.
Még bűntudatom is van, hiszen „miattuk” kell kihagynom június 4-én az udvarhelyi asztalitenisz csapat bajnoki aranyért vívott meccsét a Steaua ellen. Persze, itt alig jut az ember eszébe az ilyesmi, pillangók vannak a hasamban, Angela Malestein lassan befejezi a Grand Hotel fogadótermének sarkában felépített ministúdióban az interjút, és én következem. Csak ne felejtsek el hirtelen angolul.
Már régóta szemezgetek a környéken rendezendő nagy sporteseményekkel, és a nyári budapesti atlétika vébé volt az első, amelyiket kipécéztem magamnak, de mivel a Román Atlétika Szövetségen keresztül kaphattam volna akkreditációt, velük meg egyszerűen lehetetlen volt felvenni a kapcsolatot, a szintén Pesten rendezendő női kézis Bajnokok Ligája volt a következő a bakancslistán. Megpróbáltam. Néhány nappal később az Európai Kézilabda Szövetség ímélben „örömmel tudatta”, hogy zöld jelzést kaptam. Bumm – valahogy így vettem tudomásul. Most meg itt vagyok, és hallgatom Elek Gábort, a Fradi edzőjét, aki éppen a négyesdöntőbe jutás után jelentette be lemondását, és 16 év után távozik a csapat éléről.
Egy korszak ér véget az ő és Zizi, Szucsánszki Zita távozásával. Az irányító 2005 óta tagja az együttesnek, távozása után vissza is vonultatja mezszámát a Fradi. Talán éppen ez érződik az utolsó, pénteki edzésen is, amelyre a négy csapat közül utolsónak fut be a Fradi busza a Sterbinszky Amália Kézilabdacsarnokhoz.
„Komolyan? Telefon edzésen?” – kérdezi Elek amikor meglát egyet az edzésen, de inkább egy mosollyal az arcán, mint dühösen. És ebbe a mosolyba vegyül egy kis bánat, érződik a levegőben, hogy ez bizony az utolsó közös edzés. De nem szabad most erre gondolni. Bíró Blanka szerint majd meglesz a helye a búcsúnak, „de most mindenki egyenesben ráfordult erre a hétvégére, és erre fókuszál”, hisz egy történelmi tettet hajtottak végre azzal, hogy bekerültek a négyes döntőbe, és tovább írnák a történelmet.
„Nagyon kemény lesz, Esbjergnek (a Fradi elődöntős ellenfele – szerk. megj.) csodálatos csapata van olyan világklasszis játékosokkal, mint Nora Mörk, Henny Reistad, vagy Ingstad. Csúcskategória, nem fér hozzá kétség. Tudjuk, hogy erősek, de azt is tudjuk, hogy nem verhetetlenek. Egy meccsen minden megtörténhet, és mi mindent megtettünk, keményen edzettünk, felkészültünk, és majd meglátjuk, mit tudunk tenni, hogy megállítsuk őket” – mondja Angie Malestein. Vele beszélve csak sikerül elfelejtenem angolul, de mosolyogva segít ki, miközben már az ellenfél csapat játékosai érkeznek a „média elé”, köztük éppen az a Nora Mörk ad interjút a dán tévének, aki hetedszer nyerheti meg a Bajnokok Ligáját.
Van még egy ilyen játékos a mezőnyben, és őt sem kell bemutatni a győri szurkolóknak, hiszen Katrin Lunde, a Vipers Kristiansand kapusa Mörkhöz hasonlóan ETO-játékosként is elhódította már a BL-trófeát. Lundéék edzésén mindenki végtelenül nyugodt. Most már bánom, hogy lekéstem az Esbjergét, kíváncsi lennék, ez valami skandináv sajátosság-e.
A magyar lányok sokkal jobban pörögnek az utolsó edzésen, Kukely Annát és Márton Grétát követni is nehéz a pályán.
Tomori Zsuzsanna – akivel szintén olvashattatok interjút portálunkon – inkább koncentráltnak tűnik. Ahogy Angela még ez azt edzést megelőzően elmondta, ők már korábban tudták, hogy a csapat elköszön a vezetőedzőjétől a négyesdöntő után, és ez nyilván szomorú, és minél közelebb a búcsú, annál szomorúbb, de most nem szabad erre koncentrálniuk. Arra a koncentrációra a pályán van most szükség szombaton az Esbjerg ellen. Amíg az elődöntő végére nem kerül pont, a döntőn sem szeretne gondolkozni a Fradi világbajnok szélsője.
„Hogy ideális ellenfél volt-e az Esjberg vagy nem, arról majd a mérkőzés után nyilatkozom. A sorsolás előtt is kérdezték sokan, hogy ki lenne számunkra a jobb ellenfél, de akit az élet elénk dob, az ellen kell a feladatot megoldani” – ecseteli Bíró Blanka. Amikor az esetleges döntőről kérdezem, elmondja, a magyar kézilabdázásnak nagyon jó lenne egy Győr-Ferencváros Bajnokok Ligája döntő.
Magyarország biztosan nagyon örülne neki – mondja az esetleges házidöntőről Lukács Viki. Ő személy szerint annak örülne, ha a csapatuk aranyéremért játszhatna vasárnap – jelenti ki, hozzátéve, hogy büszke a Fradira, egykori együttesére, amiért ők is kivívták a négybekerülést. Nem csoda, hogy a másik elődöntőre nem, inkább a saját mérkőzésükre fókuszálnak, hiszen elődöntős ellenfelük, a Vipers idén triplázhat, miután 2021-ben, és ‘22-ben is ők emelhették magasba a trófeát. Ez korábban csak az ötszörös bajnok Győrnek sikerült, és éppen Lukács Vikiék azok, akik ezt megakadályozhatják. Másrészt visszavághatnának a tavalyi, 33-31-re elveszített döntőért. Tudja, hogy ez egy más meccs lesz, de újranézte a tavalyi Vipers mérkőzést, az az érzés is felöltött benne, amikor tavaly befutottak a pályára, és tizenötezer ember éltette őket, doboltak, kiabáltak, „hidegrázós élmény volt”. Idén sem számít másra. És ők cserébe megpróbálják „kitenni a szívüket a pályára”, ami ha sikerül, úgy gondolja, nem lesz probléma.
De feladat az van, még ha egy teljesen más csapattal játszik is a négyes döntőben a norvég együttes, mint egy évvel korábban. Az akkori csapathoz képest hiányzik Nora Mörk, aki a másik elődöntőben a Fradi dolgát nehezíti majd, de például Marketa Jerabkova továbbra is a keret tagja, és a tavalyi négyes döntő legjobbjának választott átlövő idén sem spórol a gólokkal, a csapata legeredményesebb játékosa a szezonban.
Vagy ott van Anna Vyakhireva, az orosz női kézilabdázás egyik legnagyobb alakja, aki 2016-ban olimpiai aranyat ünnepelhetett, a tokiói ötkarikás játékokon pedig a torna legjobbjának választották.
Viki szerint amellett, hogy taktikai csata is lesz, nem keveset fognak futni, hiszen ez az utolsó két meccs a szezonban, így mindent ki fognak adni magukból, ezzel együtt abban is biztos, hogy a Vipers is így tesz majd. Nem csoda, hogy edzés után, még a buszra-pattanás előtt megy a kalóriabevitel a győrieknél, akiknek edzőjük, Ambros Martin Elek Gáborhoz hasonlóan elköszön a csapattól a szezon végén, azaz már a négyes döntőt követően. Mi reménykedünk, hogy a lehető legszebben búcsúznak mindketten, hiszen az egy magyar Bajnokok Ligája finálét jelenthetne.
A meccseket a DigiSport 1 közvetíti Romániában, Magyarországon a Sport 1. Romániai idő szerint 16.15-től az első, 19 órától a második elődöntőt játsszák szombaton, vasárnap ugyanezekben az időpontokban először a bronzmeccset, és végül a döntőt rendezik. Ha van egy jó kifogásod, és nem néznéd, majd jövőhéten élménybeszámolunk neked is a helyszínről.