A fotók a szerző felvételei
Bio könyvként mutatta be Szakács István Péter székelyudvarhelyi író szerda késő délután legújabb kötetét. Kilencedik, frissen a nyomdából érkező művéről beszélgetett Bálint Tamás íróval a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncerttermében.
Azért tartja az író bio könyvnek, mert a legtermészetesebb gyógyszerrel, a nevetéssel hat a lélekre. A Zsebművészet címre keresztelt kötet 42 karcot foglal magába öt ciklusba rendezve, közös vonásuk, hogy az irónián és groteszken keresztül szemlélik a világot. „Mert a nevetés a legjobb lelki pilula: oldja a szorongást, szünteti a belénk kódolt kisebbségi érzést, ellenállóvá tesz a nap mint nap megtapasztalt értelmetlenségekkel szemben. Nem véletlen, hogy nekünk, magyaroknak ilyen fejlett a humorérzékünk.”
Az író szerint az „egész világ egy kaotikus katyvasz, amiben a nevetés vezet minket jó helyre.” A humorról az derült még ki, hogy elsősorban védekezési fegyver, amit fel kell fedezni: Szakács humorának van egy napos oldala és egy sötét, amit ezekben a karcokban is tapasztalhatunk.
Keverd meg egy kis valósággal, vagy fordítva?
Történeteiben magunkra ismerhetünk, volt már rá példa, hogy gyanúsították is ezzel, hiszen az olvasó fantáziája elég jól működik, annak ellenére, hogy „igyekszik az ember a fikciót a valósággal úgy keverni, hogy ne kapják rajta.”
Bálint Tamás arról is faggatta az írót, hogy honnan jön az ihlet, mennyi munka van a szövegekkel, mit olvas az író – utóbbi esetében ügyesen hárított, amikor is meghatározta, hogy mit nem, például a kötelezőket. Illetve az is szóba került, hogyan fogadják az iskolában műveit, hogyan viseli a kritikákat.
A termet végigpásztázva volt diákjait, kollégáit látta, emiatt úgy érzi, hogy akit megfertőzött az irodalom vírusával – ami sokkal veszélyesebb, mint a COVID19 –, az nem gyógyul meg már soha. A tanítás kapcsán felmerült Bálint Tamásban, hogy vajon a fiatalok mennyire fogékonyak az irodalomra, Szakács szerint az olvasás „a választás szabadsága”, és a kötelező olvasmány az, ami gondot okoz a diákoknak. Az ember, amit igazán el akar olvastatni, azt halkan mondja vagy véletlenül, és bocsánatot kér. Mint például a Száz év magány esetében – amit Szakács a 20. század legjobbjának tart –, de az sem mindegy, hogy mivel kelti fel a tanár a figyelmet, ő azt mondta, ne a túlzott szexualitás miatt ne olvassák el, hanem, mert bonyolult, és így fogyott el a könyvtárból. Majd nevetve kijelentette, nem ad több tippet, nem tart módszertani kört kollegáinak.
A téma tényleg az utcán hever?
„Belerúg az ember, és tovább megy” – nevette el magát Szakács Bálint kérdésére, majd kifejtette, hogy korántsem ilyen egyszerű. Témái nagyon változatosak, ez különösen felkeltette írótársa érdeklődését, de csak nem derült ki, honnan inspirálódik, bár szövegeiben visszaköszönnek kedvenc írói: Rejtő Jenő, Julio Cortázar, Carlos Ruiz Zafón stb.
A dedikációt Ilyés Bence zongoraművész játéka tette színesebbé, a beszélgetést felolvasások és medvére figyelmeztető RO-ALERT szakították meg.
Estére kiderült, hogy a következő hetekben megjelenik egy új válogatás kötete is, amiben novellák és elbeszéléseket olvashatunk majd. Közben készül még valami, de arról nem szívesen beszélt, mert „akkor minek írja meg”
Szakács István Péter 1957-ben született Székelyudvarhelyen. Prózát ír, a Tamás Áron Gimnázium tanára, irodalomtörténész, publicista. Magyar-francia szakon végzett a BBTE Bölcsészettudományi Karán, kanadai-magyar irodalomtörténetből doktorált. Pro Urbe, Wass Albert és Látó-nívódíjas.
