A vásárhelyi kanálisfedők csak vendégmunkások voltak Udvarhelyen

Kedves olvasóink jelezték, hogy „megáll az eszük”, Udvarhely több pontján is címerrel és háromnyelvű felirattal ellátott marosvásárhelyi aknatetők jelentek meg, többek közt a központban is. Ejsze valahol olcsón meg volt maradva, s ezek megrendelték, írta egy olvasónk.

Mivel választási év van, s az ember ilyenkor azt sem tudja, kinek hihet és kinek nem, saját szememmel szerettem volna látni a jelenséget, mielőtt írok róla. A városba befelé menet, a Bethlenfalvi úton meg is pillantok egy címeres kanálisfedőt.

Mire szabályosan leparkolok és gyalog visszatérek a címereshez, már egy platós duba áll az út közepén, a kanális mellett. Két munkás pattan ki az autóból sietve. Érzem, nekik is a kanálisfedőre fáj a foguk, versenyt fogunk futni ezért a kanálistetőért. Egyetlenegy képet sikerül készítenem a tetőről, mielőtt a munkások beleakasztják horgaikat, nagy kalapáccsal hármat csapnak a kanálisfedőre, és már emelik is ki, gyakorlott mozdulatokkal.

A hátam mögül egy nem túl nyugodt hangú úriember zavarja meg a fotózást: „Bună ziua, sunteţi de la primărie?” Jönne, hogy mondjam, hagyjon most fotózni, a végén majd beszélgetünk, de nem akarok udvariatlan lenni, ezért kedvesen válaszolok: „Nu, de la presă.” Inkább lennék a primariától, látom az arcán a fájdalmat. „De ce trebuie să faceţi scandal?” – kezdődik a beszélgetés, ami aztán barátságosabbá válik, és a végén a cég alkalmazottja el is meséli az ő változatukat a kanálisfedők történetéről:

A polgármesteri hivatal kérte, hogy mihamarabb végezzék el a munkálatokat. A vásárhelyi cég jelezte, hogy jelenleg nincs megfelelő kanálisfedőjük. Végül azt a megoldást választották, hogy mindenkinek jó legyen, hogy elvégezték hamar a munkálatokat, hogy a polgármesteri hivatal kérésének is eleget tegyenek, lefedték olyan kanálisfedőkkel, amik épp rendelkezésükre álltak, azaz a vásárhelyi címeres aknatetőkkel, és amint megérkeztek a címermentes kanálisfedők, azaz most, kicserélték az összes címeres tetőt simára. Mondanivalóját alátámasztotta a látvány, az autó platóján egy tucatnyi címeres kanálisfedő integetett búcsúzóul.

Hogy teljesebb legyen a kép, megkérdeztem a városházát is, mi az ő verziójuk a vásárhelyi feliratú tetőkről. Zörgő Noémi sajtószóvivő azt válaszolta: Egy vásárhelyi cég végzi az aszfaltozási munkálatokat idén is a városban. Az aknatetők megemelése is az ő feladatuk. Mivel nem érkezetek meg a lerakatukba időben a megrendelt, nem feliratozott aknatetők, ezért annak érdekében, hogy haladjanak a munkával – az eső miatt eléggé nehézkesen haladnak mind az aknatetőemeléssel, mind pedig az aszfaltozással – ideiglenesen használták ezeket az aknatetőket. Időközben meg is történt ezeknek a fedeleknek a cseréje.

Ennyi. Így történt, hogy mégsem lett háromnyelvű város Székelyudvarvásárhely.

U.i. Azoknak, akiket hozzám hasonlóan sohasem izgatott a heraldika, valószínűleg nem tűnt fel, hogy a két város, Vásárhely és Udvarhely címere mennyire hasonló. Erre most figyeltem fel, az aknatetős menet alatt.

A képen bal oldalon Vásárhely történelmi címere látható, jobb oldalon Udvarhelyé. Meglepően hasonlóak, mondanám, a csillagok vagy újabban levelek kivételével azonosak. Nem csoda, hogy mindkét város székely fővárosnak érzi magát. Vásárhely modernebb címeréből valamiért eltűnt a szív, amit meg is értek a fekete március után, és felkerült a mérleg. Hogy Udvarhely címerére miért nem került fel a mérleg, azt is megértem, volt már részem a csodálatos udvarhelyi igazságszolgáltatásban, és köszönöm szépen, én sem hiányolom a mérleget a városcímerről.

Testvérvárosok vagyunk, miért ne használhatnánk egymás aknafedőit? Egy kis flexszel és egy hegesztőaparáttal akár még udvarhelyiekké is lehetne varázsolni a vásárhelyi aknatetőket, ha véletlenül itt felejtenének vagy egyet. Valamelyik garázssoron csak kerül egy Csabika vagy Sanyika, aki bevállalja. Csak hogy nekünk is legyen címeres aknafedőnk.