fotó: SZABÓ APOR és Júlia (a drón, aki nem akar a földön járni)
Az idei karácsony a tavalyinál is korábban érkezett Székelyudvarhelyre – jelentette be rövidke hullámain a Földöntúli Rádió. A műsorvezető hangja ismerősen csengett, miközben Júlia harisnyával az egyik lábán a konyhába ugrándozott és reggelizni próbált. Egyet harapott a vajaskenyérből, egyet pedig sirített a műszálas szöveten, ami arra volt hivatott, hogy a hideget és a bőrét egymástól távol tartsa. Igazából a fogmosásba is belekezdett volna, de rájött, hogy a fogkrém íze nem passzol a vajaskenyérrel.
„A kutatók értetlenül állnak a jelenség előtt. Talán gyorsabban forog a Föld? Talán elindult fénysebességgel felénk a Nap? Talán hamarabb feljön a Bölcsek Csillaga?” – duruzsolta a rádió.
– Na ja, a napkeleti bölcsek meg a napnyugatiak a világhálóra költöztek, és ott osztják a sok észt. Virális tartalom – élcelődött, miközben fogkefével a szájában, kócos kis fürtjeit bodorította.
Béluka volt a műsorvezető, gyerekkori barátja. Nem gondolta volna, hogy rádiós lesz szegénykéből, és az ő hangjára fog ébredni egyszer a város. Zolika se hitte, amikor minden reggel nyakon vágta, most pedig duzzogva tankolja a kocsikat, férfiasan túrja a sáros havat a benzinkút előtt, miközben Béluka a jó melegben a karácsonyról értekezik.
Alig járt le a halottak napja, el se tűntek a gyertyák, már novemberben megteltek a közösségi oldalak karácsonyi fotókkal. Úgy nézett ki, minden boldog család egyetlen enteriőrben lakhat, kazettás mennyezet, tengerszín kanapé, a háttérben aranyfenyő. Mini mennyország a Pinterest utcában: – Jó ízlésed van, valaki mentette a tábládat!
Eltűnődött, nála hogy nézne ki a drappkockás szőnyeg a fémhatású kisasztallal. Gyerekek nincsenek, béna az ünnep – vonta le a következtetést és kifordult az ajtón. A gipsz angyalka sírva nézett utána a keretről.
Átgázolt a lakótelepen, ahol hóbuckák, pocsolyák tarkították az útját, miközben a járgányok kényelmesen trónoltak az út két szélén, a járdán. A munkahelyére sietett. Bakancsa beázott, kabátja puha kockáin hatalmas hópihék ücsörögtek. Ne menjünk még be – kérlelték a lányt, aki könyörtelenül végigsimított vállán kesztyűs kezével. Utolsó simogatás ma – figyelmeztette őket – és benyitott a műhelybe. Itt már javában zajlott a munka.
– Hétalvó! – morogta Júlia főnöke. De ő ügyet sem vetett rá, besietett a mosdóba. Hideglábeffektus. Ha fázik a lábad, pisilj egyet, attól jobb lesz – tanácsolta számtalanszor a nagymamája. Milyen igaza volt a vénasszonynak.
Leült dolgozni. Csak hajtotta, hajtotta a gépet, amelyből folyt ki a tömérdek angyalhaj, angyalfény, angyalháj és báj. Este lett, mire befejezte. Felszállt velük az égre, és leszórta közénk mindet. Ettől vagyunk ilyen fényesek, boldogak és kövérek.
Ennek láttán elhatározta, nem érdekli, hogy hányat üt az óra, és mit ír a naptár. Jövőre még korábban érkezik majd Udvarhelyre a karácsony.