Fogytak a miccsek, izzottak az üstök, már javában zajlott az élet, amikor reggel kiértünk Székelyvarság talán legnagyobb rendezvényére, a Málnaszüret fesztiválra. Felcsillant a szemem, hogy végre megkóstolhatom, milyen az igazi málnalekvár, de csak tokány főtt az üstökben.
Az emberek zöme vasárnap a déli órákban érkezett, amikor már kezdődőben volt a kulturális műsor.
Ezt a fúvószenekar kezdte, és muzsikájuknak annak ellenére is nagy sikere volt, hogy végig zuhogott, amíg húzták. Szerencsére csak addig.
Még egy utolsó szemlét tartottak a táncosok. Megbeszélték, hogy ott van-e még a szép lány, akit kinéztek az előbb. Aztán megmutatták, ami csak a csövön, akarom mondani, ami a székelycsizmán kifért.
A közönségben közben kézzel mutogattak: „Az a te unokád, látszik! Úgy ropja, mint te annak idején”.
Voltak, akik csak a műsor közben érkeztek meg, de nekik is jutott még bőven látnivaló.
És volt, akit a kerekesszék sem tartott vissza a Málnaszüret fesztiválról. Sőt, az vitte ki.
A tánc után magyar íjászok kápráztatták el a gyerekeket.
Ki nem akart volna gyerekkorában íjász lenni? A lurkók ki is kipróbálhatták, milyen ez a sport.
Ezután a helyi önkéntes tűzoltóság mutatta be, mire képesek, ha emberéletekről van szó.
Persze, egy jól kiépített gyakorlópályán.
Bemutatójuk végén a tömlővel egy palackot kellett lelőniük egy fáról. Az egység itt csapatokra oszlott, amelyek versenyeztek egymással. Kisebb technikai problémák után egyiküknek sikerült is eltalálnia a célt.
Végül kicsit elázva búcsúztak, de gondoljuk, annál több élménnyel.