Egyik pillanatban a polgárokkal tart az RMDSZ és az államot szidja, a következő pillanatban azt hangsúlyozza, hogy fontos, hogy ismét kormányra kerüljenek.

Az RMDSZ és Kelemen Hunor kampánya arra épül, hogy bezzeg az állam rossz, és nem szolgálja a polgárt. Ezzel szinte minden ember egyetért, és ez az egyetértés már elég is ahhoz, hogy megszülessen egy szimpátia. De hányan gondolkodunk el azon, hogy várjál már egy picit, hát tavalyig az RMDSZ kormányon volt, neki is részük van abban, hogy a román államhatalom ma úgy működik, ahogy működik?

Ez egy populista húzás, amikor a hatalomtól nemrég megfosztott politikus nyafog, hogy bezzeg milyen rossz a hatalom, minden rosszul működik. De mikor ott volt hatalmon, akkor miért nem mondta azt, hogy rosszul működik minden, változtassuk meg? Miért csak a dicshimnuszok voltak, hogy minden tökéletes, minden szép, hatalmas eredmények vannak, óriási megvalósítások? És miért akar ismét kormányra kerülni, ha az állam olyan gonosz?

Az állam aggódik a polgárokért, akiket az állam elnyom

Az utóbbi egy-két hónapban úton-útfélen belebotlott az ember az óriásplakátokba és a kis plakátokba, melyek azt hirdették, hogy „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak. Győzzön a józan ész!”

Az üzenet nagyon jó, és szerintem mindenki egyetért vele. Kivéve pár politikum-közeli embert, aki aggódhat picit, hogy ha az államnak kevesebb jut, akkor honnan fognak drága politikusaink lakmározni, ő pedig részesülni a morzsákból. Őket szeretném megnyugtatni, nem áll fent semmiféle veszély. Nem fog az RMDSZ polgárcentrikus politikát folytatni, ez csak kampányduma.

Az RMDSZ-nek az a célja, hogy ismét kormányra jusson, ismét államhatalmat gyakorolhasson és élvezhessen, és hogy anyagilag jól megszívja magát és táplálja a holdudvarát. Minden egyéb kampánycsel. Szegények nem tudják már, hogy mivel jöjjenek elő a kampányban, minden egyéb kamutémát elpuffogtattak a múltban, az autonómiától kezdve az egységig.

Most jött a polgárokért való aggódás. Ami nagyon szép gesztus részükről. Csak érthetetlen, hogy miért nem akkor aggódtak a polgárokért, amikor kormányon voltak? Amikor lett volna hatalmuk is, hogy tegyenek a polgárokért? Hát, akkor el voltak foglalva a hatalomgyakorlással. És választási kampány sem volt, hogy aggódniuk kelljen értünk.

Most, hogy kampány van, ők a kispolgár legnagyobb barátai, és közülünk valók, és velünk együtt szidják az államhatalmat. Mikor ellenben felkerülnek Bukarestbe, ne adj Isten kormányon is vannak, akkor hirtelen akkorát hízik a májuk, hogy létrával sem tudjuk felérni. Akkor már nem haverok velünk, nem állnak szóba senkivel, ők a megkérdőjelezhetetlen államhatalom, akinek nem kötelessége elszámolni, nem kötelessége válaszolni a hivatalos adatigénylésekre, nem kötelessége észrevenni téged három és fél évig.

Az biztos, hogy nem lehet könnyű ezeknek a politikusoknak a kettősség. Hogy ők egyszerre az állam által elnyomott székely polgárok is legyenek, de ugyanakkor az államhatalmat gyakoroló kormánytagok is. Hogy itt is, meg ott is otthon legyenek, itthon Székelyföldön is meg Bukarestben is. Ez nem könnyű, és szinte lehetetlen. A kérdés csak az, hogy melyik közegben érzik otthon magukat, és melyikben kell megjátszaniuk, hogy otthon vannak. Én úgy érzem, azoknál a politikusoknál, akiket régóta ismerek, hogy most már Bukarestben érzik otthon magukat vagy Brüsszelben, és a hatalomgyakorló szerepében, nem átlagszékelyként. Mikor hazajönnek, úgy néznek ránk, mint valami leprásokra. Ez egy természetes folyamat, és semmi gond nincs vele, csak ne próbálnák most eljátszani a kispolgárt, aki aggódik felebarátaiért. Mert ekkor válnak viccessé.

„Győzzön a józan ész”

Ezzel a címmel jelent meg egy kampánykiadvány, amit minden egyes postaládába bedobtak itt a környékünkön.

Már a címoldala úgy néz ki, mint egy Jehova tanúi-kiadvány, gyönyörű embereket ábrázoló stock-fotókkal, reményt adó címekkel. Előbb felvetik a nagy problémákat (az Állam vs. Polgár dilemmát és a miért bújt báránybundába a farkas kérdést), aztán megcsillogtatják a reményt (nézd meg, milyen országot akar az RMDSZ) és útmutatót is adnak hozzá (el kell menni szavazni).

Képileg is hasonló a szál: aggódó fiatalokkal kezdődik a történet, aztán a semmi bizalmat nem sugárzó báránybundába bújt Kelemen Hunort látjuk, de aztán közeledünk a fény felé, és egy boldogan mosolygó kisgyerekes család illusztrálja az országot, amelyet az RMDSZ megálmodott. Már csak az őzike és az oroszlán hiányzik. Végül pedig egy felfele irányított hüvelykujj bátorít arra, hogy igenis el kell menni szavazni.

A 2-3. oldalakon arról írnak, hogy az állam hogyan nyomja el a polgárt. A polgárok panaszkodnak az egészségügyre, a tanügyre, az adózásra, a bürokráciára, a gazdák ellehetetlenítésére. Nagyon szomorú és őszinte képet kapunk az ország állapotáról. Tényleg minden rossz ebben az országban. „Ezen változtani akar az RMDSZ”, olvashatjuk az ígéretet. Csak azt nem írják oda, hogy az utóbbi időben az RMDSZ, amikor csak tudott, kormányon volt. Egészen tavalyig. És mégsem változtatták az államot jó irányba, ha most csak rosszat tudnak róla mondani. Sőt, amikor csak tehették, partnerek voltak abban, hogy ezt az országot ide juttassák.

A 4-5. oldalon egy „fotóriport” van Kelemen Hunor motoros kalandjairól. Szerintem inkább egy fotóriportnak álcázott manipuláció, de végülis nem fontos a műfaj. Ebben azt láthatjuk, amint Hunor végigmotorozik az országon, és a néppel találkozva meglepődve tapasztalja, hogy a gyerekek túl sokat vannak iskolában, az állam nyomorgatja a kisvállalkozókat, a kistermelőket, a gazdákat, mindenkit. Mily meglepő! Kelemen Hunor eddig hol volt, hogy most szembesül ezekkel a problémákkal? Jaj, miniszterelnök-helyettes volt, amikor csak tehette? Meg miniszter. Meg államelnök-jelölt. Meg parlamenti képviselő.

Ugyanitt Hunor kijelenti, hogy „államelnökjelöltként azoknak a hangja vagyok, akiket az állam gyötör”. Egy igazi népi hős. Csakhogy ismét felmerül a kérdés: pár évvel ezelőtt miniszterelnök-helyettesként miért nem volt ugyanezeknek a gyötört embereknek a hangja?

A 6-7. oldalon leírják, hogy az állam kudarcot vallott, és mégis neki áll feljebb. És adnak egy 25 pontos listát, hogy „ezért fog az RMDSZ a kormányban dolgozni”. Tehát ismét a kormányzásra készülnek, mint a megerőszakolt apáca, akit tegnapelőtt is megerőszakoltak, tegnap is, és holnap is oda készül. Szörnyen rossz lehet egy ilyen korrupt és fejetlen állam kormányában lenni, de ők összeszorítják a fogukat, és odamennek, és szenvednek. Értünk. Csak értünk.

A 8. oldalon pedig arról írnak, hogy milyen jók voltak ők kormányon, és hogy miért kellene visszakerüljenek kormányozni. Tánczos Barna és Cseke Attila eldicsekszik, hogy milyen nagy eredményeket értek el miniszterekként.

Tánczos a napelemprogrammal és a medvék kilövésének engedélyeztetésével dicsekszik. Azzal a napelemprogrammal, ami egy feltöltési versenyfutássá fajult, és azzal a medvekilövési programmal, amit a vadászlobbi próbált átvinni, és talán nem pont a környezetvédelmi miniszter kellett volna segítse őket. Mert egyértelmű, hogy meg kell oldani a medvekérdést, de a medvék és az általuk zaklatott kisemberek érdekében, nem pedig a vadászok érdekei alapján.

S még azzal is dicsekszik Tánczos, hogy több méteres hóban kigyalogolt az Omu csúcsra, de én túrázóként csak arra emlékszem, hogy miután egy erdőmaffiózóként elhíresült embert vett maga mellé erdészeti tanácsadónak, be akarta vezettetni, hogy a kirándulók legyenek kötelesek engedélyt kérni azoktól az erdőtulajdonosoktól, akiknek az erdején áthaladnak. Ekkora embertelenséget, ekkora csapást a kiránduló kisemberekre! Ez nem is olyan rég volt, a tavasszal. De azóta Tánczos báránybundát vett fel, és most a kisemberek, a polgárok érdekeit védené a kormányban az RMDSZ színeiben, és a bürokrácia ellen harcolna. Most komolyan: higgyem el?!

Cseke Attila a bölcsődeépítési programmal dicsekszik, közművesítési programokkal és a Bihar megyébe bevitt 1 milliárd euróval. Bizonyára szép teljesítmény. Sajnos, míg Cseke Attila miniszter volt, és hőstetteket hajtott végre, mi itt kis emberekként két iskolaépületet húztunk fel saját egyesületi pénzünkből és adományozók támogatásából, saját kezünkkel, nulla állami támogatással. A kormányon lévő RMDSZ egyetlen politikusa nem jött, hogy gyerekek, nézzétek, itt van egy konkrét pályázat, jelentkezzetek, és segítünk. Vagy hogy valamilyen alapból nagy adag pénzt irányítunk az önkormányzat felé, hogy segíteni tudjon nektek, vagy bármi. Semmi. Beszélgetések és jóindulatú szándéknyilatkozatok voltak, de konkrétum nem sok. Most is iskolabusz-hiányban vagyunk, mert az iskola kérésére nem adtak. De az egész országos rendszer ilyen pocsék, teljesen igaza van az RMDSZ-nek, mikor szidja. A szülők és a pedagógusok tömködik a likakat, amelyeket a (tavalyig RMDSZ-es) kormány hagy a rendszerben.

Vagy a közművesítési sikerek. Nálunk a faluban 5-10 évvel ezelőtt, már azt sem tudom, hogy mikor, előleget vett fel a Harvíz a lakosságtól, hogy megpályázza és kiépítse a kanalizálást. Idén kaptunk egy levelet, hogy ne aggódjunk, a pénzünk nincs veszve, valahova berakták kamatozni. Kanalizálás azóta sincs. Cseke Attila írása szerint „ezeket az eredményeket meg kell védenünk”, hogy „a magyarok nyertesei legyenek” és „erre a legjobb garancia, ha az RMDSZ visszakerül a kormányba”.

Szerencsére nincs időm ezeken sokat gondolkodni, mert a 9. oldalon előkerül a fő ütőkártya, a magyarok nagy ellensége, George Simion. Mert ellenségkép nélkül nem könnyű elvinni a szavazókat az urnák elé. Az erdélyi magyar 35 éve félelemből szavaz. Félünk a románoktól, ezért elküldjük közéjük a kontraszelekcióval kiválasztott politikusainkat, hogy védjenek meg tőlük. Ők pedig összebarátkoznak velük, közösen kormányoznak, aztán pedig négy év után visszajönnek hozzánk, kitalálnak valami új célokat, és új ellenségeket, és beleölnek egy halom pénzt a reklámba, hogy ismét visszaküldjük őket oda az ellenségek közé. Mert ha nem folyna minden csatornán felénk a hős RMDSZ, akkor nem hinnénk el, hogy tettek is valamit az érdekünkben az elmúlt 4, vagy akár az elmúlt 30 évben.

Az utolsó oldalakon az RMDSZ-szel valamilyen érdekviszonyban lévő fontos emberek ajánlják az RMDSZ-t és Kelemen Hunort, majd egy modernnek tűnő, de semmitmondó WhatsApp-interjút olvashatunk egy oldalon, amit a szerzője nem vállalt névvel. Vagy az RMDSZ nem vállalta a szerzőt. Vagy nem is volt szerző, és kamu az egész interjú, egy reklámszakember írta, és Kelemen Hunor rábólintott. Nem tudhatjuk. Az interjú szörnyű, mintája annak, hogy hogyan nem kellene interjút készíteni: gagyi, semmitmondó, alákérdező kérdések, és egy témára adott válaszok, amelyek ugyanazt mondják el ismét, amit az egész lap sulykol belénk: Hunor a legértelmesebb, legjózaneszűbb jelölt, hogy az állam rossz és a polgárnak több járna, és hogy vissza kell kerülnie az RMDSZ-nek a kormányba, hogy a magyar érdek érvényesüljön.

Beakadt a lemezjátszó, ugyanazt a három gondolatot ismételgeti tíz oldalon keresztül. És körülbelül erről szól az egész kampányuk is: rossz az állam, ezért ők vissza akarnak menni a hatalomba. Ezen lovagolnak hónapokon keresztül, ezt sulykolják az emberek agyába. Valószínűleg sikerrel.

12 évnyi kormányzás után kezdik szidni az államot

Ha ők papagájként ismétlik ezerszer ezt a kétbites üzenetet, mi is kénytelenek leszünk ismételten és ismételten észrevenni, hogy mekkora tudathasadás van ebben az egészben. Tavalyig kormányon voltak, ők voltak „az Állam”. Most szidják a rossz Államot, amelyet ők (is) tettek ilyenné, de szeretnének visszamenni államhatalmat gyakorolni. Mi pedig higgyük el, hogy ők a „józan ész”, és minket védenek ebben az ellenséges politikai közegben, amelyben mindenki más tök bunkó és magyarellenes.

Megkértem a ChatGPT-t, hogy összegezze, melyik párt mennyit volt kormányon az elmúlt 30 évben. Íme az eredmény:

Ezek szerint a PSD után az RMDSZ volt legtöbbet kormányon, 12 évet, megelőzve a PNL-t, vagy a PD-t. Minden pártot nem ellenőrzök le, de az RMDSZ-t igen. Kérek egy lebontást külön az RMDSZ-re, és megnézegetem, hogy tényleg kormányon voltak-e azokban az időszakokban. És igen, nagyjából igaznak bizonyul, amit a ChatGPT mond. Apró tévedések lehetnek a számolásban, de nagyságrendileg stimmel:

12 évnyi kormányzás után hogyan tehetik meg, hogy úgy szidják az államot, mintha semmi közük nem lenne hozzá? Hát úgy. Csak úgy. Megtehetik. S az emberek bedőlnek nekik.

Ez a trükk már bejött az EP-választáson. Akkor is Európát szidták, pedig arra kérték a szavazatokat, hogy oda mehessenek hatalmat gyakorolni. Ha akkor bejött a csel, most miért ne jönne be ismét?

Vicc

Van az a vicc, hogy hogyan lehet egyszerűen egércsapdát készíteni.
Az egérlyuk bal oldalára teszel egy sajtot, a jobb oldalára egy mogyorót, az egérlyuk elé pedig egy borotvapengét. Kijön az egér és elkezd balra-jobbra nézve tanakodni:
– Mit egyek? Sajtot vagy mogyorót? Sajtot vagy mogyorót?
S elvágja a torkát.

Hogyan lehet még ennél is egyszerűbben egércsapdát készíteni?
Az egérlyuk elé csak egy borotvapengét teszel.
Kijön az egér a lyukból, és balra-jobbra néz:
– Se sajt, se mogyoró, se sajt, se mogyoró.
S elvágja a torkát.

Az RMDSZ most épp azt játssza, hogy jobbra-balra pillangat: állam vagy polgár, állam vagy polgár. Csak játssza, mert egyértelműen a kormányzás a fő célja, a hatalomgyakorlás. De játék ide vagy oda, véres már a nyakuk.

Mi, polgárokként pedig ugyancsak jobbra-balra pillantgatunk, hogy itt is semmi, ott is semmi. Se sajt, se mogyoró, se autonómia, se egység, se jólét, se megmaradás. Semmi. Csak a nyakunk véres, de az nagyon.

Sziasztok, kedves RMDSZ-esek, ha mentek a kormányba. Viszlát, és kösz a halakat!