Egyik pillanatban a polgárokkal tart az RMDSZ és az államot szidja, a következő pillanatban azt hangsúlyozza, hogy fontos, hogy ismét kormányra kerüljenek.
Az RMDSZ és Kelemen Hunor kampánya arra épül, hogy bezzeg az állam rossz, és nem szolgálja a polgárt. Ezzel szinte minden ember egyetért, és ez az egyetértés már elég is ahhoz, hogy megszülessen egy szimpátia. De hányan gondolkodunk el azon, hogy várjál már egy picit, hát tavalyig az RMDSZ kormányon volt, neki is részük van abban, hogy a román államhatalom ma úgy működik, ahogy működik?
Ez egy populista húzás, amikor a hatalomtól nemrég megfosztott politikus nyafog, hogy bezzeg milyen rossz a hatalom, minden rosszul működik. De mikor ott volt hatalmon, akkor miért nem mondta azt, hogy rosszul működik minden, változtassuk meg? Miért csak a dicshimnuszok voltak, hogy minden tökéletes, minden szép, hatalmas eredmények vannak, óriási megvalósítások? És miért akar ismét kormányra kerülni, ha az állam olyan gonosz?
Az állam aggódik a polgárokért, akiket az állam elnyom
Az utóbbi egy-két hónapban úton-útfélen belebotlott az ember az óriásplakátokba és a kis plakátokba, melyek azt hirdették, hogy „Többet a polgárnak, kevesebbet az államnak. Győzzön a józan ész!”
Az üzenet nagyon jó, és szerintem mindenki egyetért vele. Kivéve pár politikum-közeli embert, aki aggódhat picit, hogy ha az államnak kevesebb jut, akkor honnan fognak drága politikusaink lakmározni, ő pedig részesülni a morzsákból. Őket szeretném megnyugtatni, nem áll fent semmiféle veszély. Nem fog az RMDSZ polgárcentrikus politikát folytatni, ez csak kampányduma.
Az RMDSZ-nek az a célja, hogy ismét kormányra jusson, ismét államhatalmat gyakorolhasson és élvezhessen, és hogy anyagilag jól megszívja magát és táplálja a holdudvarát. Minden egyéb kampánycsel. Szegények nem tudják már, hogy mivel jöjjenek elő a kampányban, minden egyéb kamutémát elpuffogtattak a múltban, az autonómiától kezdve az egységig.
Most jött a polgárokért való aggódás. Ami nagyon szép gesztus részükről. Csak érthetetlen, hogy miért nem akkor aggódtak a polgárokért, amikor kormányon voltak? Amikor lett volna hatalmuk is, hogy tegyenek a polgárokért? Hát, akkor el voltak foglalva a hatalomgyakorlással. És választási kampány sem volt, hogy aggódniuk kelljen értünk.
Most, hogy kampány van, ők a kispolgár legnagyobb barátai, és közülünk valók, és velünk együtt szidják az államhatalmat. Mikor ellenben felkerülnek Bukarestbe, ne adj Isten kormányon is vannak, akkor hirtelen akkorát hízik a májuk, hogy létrával sem tudjuk felérni. Akkor már nem haverok velünk, nem állnak szóba senkivel, ők a megkérdőjelezhetetlen államhatalom, akinek nem kötelessége elszámolni, nem kötelessége válaszolni a hivatalos adatigénylésekre, nem kötelessége észrevenni téged három és fél évig.
Az biztos, hogy nem lehet könnyű ezeknek a politikusoknak a kettősség. Hogy ők egyszerre az állam által elnyomott székely polgárok is legyenek, de ugyanakkor az államhatalmat gyakoroló kormánytagok is. Hogy itt is, meg ott is otthon legyenek, itthon Székelyföldön is meg Bukarestben is. Ez nem könnyű, és szinte lehetetlen. A kérdés csak az, hogy melyik közegben érzik otthon magukat, és melyikben kell megjátszaniuk, hogy otthon vannak. Én úgy érzem, azoknál a politikusoknál, akiket régóta ismerek, hogy most már Bukarestben érzik otthon magukat vagy Brüsszelben, és a hatalomgyakorló szerepében, nem átlagszékelyként. Mikor hazajönnek, úgy néznek ránk, mint valami leprásokra. Ez egy természetes folyamat, és semmi gond nincs vele, csak ne próbálnák most eljátszani a kispolgárt, aki aggódik felebarátaiért. Mert ekkor válnak viccessé.
„Győzzön a józan ész”
Ezzel a címmel jelent meg egy kampánykiadvány, amit minden egyes postaládába bedobtak itt a környékünkön.
Már a címoldala úgy néz ki, mint egy Jehova tanúi-kiadvány, gyönyörű embereket ábrázoló stock-fotókkal, reményt adó címekkel. Előbb felvetik a nagy problémákat (az Állam vs. Polgár dilemmát és a miért bújt báránybundába a farkas kérdést), aztán megcsillogtatják a reményt (nézd meg, milyen országot akar az RMDSZ) és útmutatót is adnak hozzá (el kell menni szavazni).
Képileg is hasonló a szál: aggódó fiatalokkal kezdődik a történet, aztán a semmi bizalmat nem sugárzó báránybundába bújt Kelemen Hunort látjuk, de aztán közeledünk a fény felé, és egy boldogan mosolygó kisgyerekes család illusztrálja az országot, amelyet az RMDSZ megálmodott. Már csak az őzike és az oroszlán hiányzik. Végül pedig egy felfele irányított hüvelykujj bátorít arra, hogy igenis el kell menni szavazni.
