2024-ben Romániában négyféle választás fog zajlani. De ez eltörpül amellett, hogy az idén 76 országból négymilliárd ember voksol valamilyen szintű választáson, azaz a világ lakosságának fele. Nagyon sok választás bizonytalan kimenetelű, és határozottan jövőt alakító lesz.

Ha kronológiailag megyünk sorba,

az évet Banglades nyitotta

január hetedikén, parlamenti választásokkal. Banglades a világ nyolcadik legnépesebb országa, 170 milliós lakosságával több, mint egy Romániányival népesebb Oroszországnál (144 millió, az illegálisan elfoglalt Krím nélkül).

Vazed 2016-ban hivatalos látogatást tett Magyarországon fotó: miniszterelnök.hu

Banglades, hasonlóan más országokhoz, akár térségünkből, az utóbbi évtizedben dinamikusan fejlődött, de az utolsó néhány évben megtorpant a fejlődés, és a politika autokratikus fordulatot vett. Eleve nem volt valószínű, hogy sokat javulna a helyzet, de hétfőre meg is van az eredmény, a regnáló hatalom nyert. A választás szabadságát és igazságosságát rengeteg kritika éri, az ellenzék bojkottált, gyújtogatások voltak, és a hivatalos 40 százalékos, azaz eleve alacsony részvételt is megkérdőjelezik ellenzéki vezetők és civilszervezetek, a valós arány még alacsonyabb lehet. Ami meglepő Kelet-Európából nézve az, hogy Banglades egy muzulmán többségű (91 százalék) ország, a hatalmát megszilárdító, autokratikus miniszterelnök pedig, Sejk Haszina Vazed, nő. 

Tajvan, 

avagy hivatalosan a Kínai Köztársaság (a nagyobbik ugyanis hivatalosan Kínai Népköztársaság) következik január tizenharmadikán, elnöki és parlamenti választásokkal. Ez egyike azoknak a választásoknak, amelyek közvetlenül hathatnak a politikai irányra, amelyet a világ venni fog. Bár lakossága nagyjából Romániányi a maga 23 milliójával, sorsa közvetlenül hat a mi életünkre is. Saját kormánnyal, önálló országként működik, de Kína nem fogadja el a de facto függetlenségét, és folyton emlékezteti a világot, hogy magáénak követeli az időközben gazdaggá és kimondottan szabaddá vált szigetet.

A hidegháború alatt a sziget biztonságát Amerikának köszönhette, ez a kapcsolat mára az ideológiai és vetületen túl a gazdaságival is bővült, ugyanis a minket körülvevő elektronika javarészéhez szükséges mikrocsipeket a fejlett tajvani gyárak állítják elő. Az eddig létező egyensúly most veszélyben lehet: a vezető elnökjelölt, Laj Csing-te, a DPP jelöltje Kína szerint túl függetlenségpárti, és utalgat arra, hogy ha Laj nyerne, azt nem nézné jó szemmel. Az utalgatást úgy kell érteni, hogy katonai repülőgépekkel és hajókkal izmozik a sziget körül. A tajvaniak pedig, bárhogy is gondolkoztak régebb Kínáról, Hong Kong mostani helyzetéből tudják, hogy az eddig megszerzett szabadságuk Peking alatt nagyon gyorsan felszívódna, a szabad kereskedelemből és jó kapcsolatokból adódó külföldi befektetések egy részével együtt. 

Laj Csing-te

Forrás: Bloomberg

Így tehát a kockázat nem kicsi a szigetország körül: ha a két gigászi hatalom itt fog összecsapni, azt nagyon gyorsan megérzi az egész világ gazdasága, mindegy, hogy mennyire szeretne semleges lenni. Pozitívum, hogy a jelenleg gazdasági nehézségekkel küzdő Kínának nem hiányoznak szankciók (mondjuk a Nyugatnak sem, hogy őszinték legyünk), ami csillapíthatja a kedélyeket. Ugyanakkor a háborúk figyelemelterelésre is jók, például pont a gazdasági problémákról, és az autokráciák gyakrabban alkalmazzák. 

A februári hónapot Pakisztán nyitja

nyolcadikán, parlamenti és tartományi választásokkal. Az elnökválasztás ezek után lesz, legkésőbb március kilencedikéig szervezik meg. Újból egy hatalmas népességű országról van szó, közel félúton Oroszország és az Egyesült Államok között a maga 240 milliójával. Bangladessel nem akármilyen kapcsolatban áll, 1947-1971 között egy államot képeztek a britek kivonulása után. Bár mindkettő muszlim ország, a véres szétválás, jobban mondva Banglades függetlenségének elnyerése, Pakisztán viselkedése a bangladesiekkel azt eredményezte, hogy Banglades jó viszonyt ápol Pakisztán ősellenéségvel, Indiával. Az idei pakisztáni választásokban nem számít senki meglepetésekre, az ellenzéknek kevés mozgásteret hagy a hatalom.

Februárban egy még népesebb dél-kelet ázsiai muszlim ország,

Indonézia voksol. 

Indonézia a negyedik legnépesebb ország a Földön, az Egyesült Államoktól úgy 50 millióval marad el a maga 280 milliós lakosságával. Ekkor parlamenti választásokat szerveznek, ugyanezen év novemberében pedig helyhatóságiakat. A legesélyesebb jelölt a mostani védelmi miniszter, Prabowo-Gibran, akinek a kilencvenes évek vége felé olyan aggályos tevékenységei voltak, mint aktivisták elrablása.

Április-májusban pedig 

a világ legnépesebb országában választanak elnököt, Indiában

 – gyakran emlegetik az országot a legnagyobb demokráciaként is emiatt, de ez elsősorban a lélekszám és nem a demokratikus intézmények jellemzése. A tíz éve folyamatosan regnáló miniszterelnök Narendra Modi hatalmát nem fenyegeti semmi, az ellenzék mozgástere Modi alatt egyre szűkebb és szűkebb lett, a nacionalista felhangok pedig egyre erősebbek, főleg a muzulmán kisebbség ellen – kisebbségről beszélünk ugyan, de a gigantikus lakosságszámú Indiában a muszlim lakosság is meghaladja a teljes Orosz Föderáció lélekszámát, és Bangladesével vetekszik.

Valamikor május és augusztus között kontinenst váltunk, és 

a Dél-Afrikai Köztársaságban folytatjuk. 

A pontos dátumot még nem tűzték ki a parlamenti választásokhoz. Itt sem várható nagy meglepetés, ugyan a régóta uralkodó ANC kormányzását egyre súlyosabb korrupciós ügyek és gazdasági-társadalmi problémák jellemzik (például a lakosság és a befektetők is rendszeresen az ingatag áramellátással küzdenek), de egyelőre Cyril Ramaphosa és pártja a legnépszerűbbek.

Nyáron újra kontinenst váltunk, június másodikán

a mexikói választások ideje lesz. 

Romániához hasonlóan széles körű szavazások lesznek: elnököt, képviselőket szenátorokat, kormányzókat és helyi vezetőket is választanak. Ráadásul kivételesen Mexikó mind a 32 állama egyszerre fog szavazni, így valóban a legnagyobb választások fognak zajlani az ország történelmében. Az AMLO-ként emlegetett jelenlegi elnök, Andres Manuel Lopez Obrador ciklusa lejár, és mivel a mexikói elnök egyetlen hatéves ciklust tölthet be, nem indulhat újra.

Claudia Sheinbaum

Forrás: Bloomberg

A két legesélyesebb jelölt nő: Claudia Sheinbaum vezet a felmérésekben, ő Mexikóváros volt polgármestere és volt klímatudós, gyakorlatilag AMLO trónvárományosa; Xochitl Galvez pedig őslakos gyökerekkel rendelkező szenátor, akinek a legfőbb üzenete az elharapózott erőszak visszafogása. Így, bárhogy is alakuljon, a külföldön macsó sztereotípiákkal terhelt katolikus ország legesélyesebb következő elnöke nő.

Az Európai Unió nem egy ország, de ha az lenne, 

akkor a harmadik legnépesebb lenne, úgy 110 millióval előzve az Egyesült Államokat, és az orosznak több mint háromszorosa a maga 448 milliójával. És így a június 6-9. között zajló európai parlamenti választások India után a világ második legnagyobb tömegét mozdítják meg. Egyedi viszont, hogy nincs más ilyen típusú közvetlenül megválasztott nemzetközi törvényhozó szerv. Több ország is összehangolja a saját választásait az EU-val, például a magyar önkormányzati választások, illetve a belga föderális és tartományi választások is ugyanakkor lesznek, 

Ukrajna is 2024-ben kellene válasszon, 

de tekintve, hogy a hadiállapot alatt az alkotmány tiltja a választásokat, illetve hogy a menekültek és a megszállás alatt lakók szavazáshoz való joga sérülne, nagy eséllyel elmaradnak. Ráadásul az oroszok a békés és erős nyugati államok demokratikus folyamatába is belekavarnak, hatalmas sebezhetőséget nyitna ez a lépés.

Az orosz választásoknak is nagy évük lesz, 

március 17-én például Vlagyimir Putyin és Vlagyimir Putyin közül választhatnak az oroszok, majd szeptember nyolcadikán regionális szavazások lesznek. Ugyan az orosz szavazások már jó ideje legfennebb színjátékként értelmezhetőek, azért Putyin számra nem kockázatmentes a folyamat. Nem maradnak el a szavazások, mert a legitimitás látszatához szükség van rá manapság még az autokráciákban is – ha rosszul mennek a dolgok, az örökös uralkodó lehet egyedül a hibás, így viszont lehet azzal dobálózni, hogy a nép felhatalmazásából uralkodik a vezető, és ő a nép akaratának pusztán megvalósítója. Illetve az is fontos eleme az ilyen választásoknak, hogy az elégedetlenkedők azt érezzék, hogy egyedül, de legalábbis erősen kisebbségben vannak a panaszaikkal, a lakosság elsöprő többsége pedig szereti a vezetőt.

Valagyimir Putyin

Forrás: CNN

Csakhogy idén már más az orosz helyzet, mint a megelőző évtizedekben, és Putyin  láthatóan irányt váltott: az újévi beszéde és a (kihagyásokkal) évente megszervezett lakossági válaszolgatásai érzékenyen kerülték a háborút témát. Tavaly az újévi beszédének katonai egyenruhába öltözött emberek adták a hátterét, úgy tűnik, a Kreml felmérte, hogy idén erre nem lesznek vevők az emberek.

Annál is inkább, mert továbbra is hatalmasak az orosz veszteségek (hiszen eleve szó szerint golyófogónak küldik a többséget), és bár hivatalosan az orosz infláció 7,5 százalék volt decemberben, az átlagember ennek több mint dupláját, 16-17 százalékot érzékelt. Fontos része ennek az, hogy az élelmiszerinfláció magasabb a többi tételnél, az oroszok nagy részének pedig a jövedelme az alapvető szükségletekre megy el. Ezek közül az egyik fájdalmas pont a tojás, amelynek ára 40 százalékkal nőtt – a tojás jellemzően a szegényebb régiókban fontos proteinforrás, mivel a hús túl drága. Az orosz Belgorodban már hosszú sort filmeztek le, amely az olcsó tojásra várakozott – idézve a kommunista idők hosszú sorait. Az árnövekedés mellett a mennyiség is problémákat okoz. Decemberben az orosz vezetés vámmentessé tette az importált tojást – miután az felmerült Putyin lakossági válaszadós eseményén is, ahol azért volt annyi humorérzéke a Vezetőnek, hogy egy cizellált poént elsüssön, kihasználva, hogy az orosz tojás szót a herékre is használják.

Mark Galeotti brit Oroszország-szakértő, történész szerint Putyin összességében igyekszik egyenesen unalmassá tenni a politikát, hogy hűtse a kedélyeket, és hogy minél kevésbé gondoljanak arra az emberek, hogy a választások elvileg azért vannak, hogy ténylegesen választhassanak az emberek, és nem csak egy tennivaló a sok közül.

A briteknél, 

ha történik csoda, akkor az eddig vezető konzervatívok alulmaradnak a munkáspárttal szemben. Európai szemszögből ez nem jelent igazán nagy váltást, a munkáspárt jelezte, hogy nem kíván egyelőre közelebb kerülni az EU-hoz, az EU pedig nem siet megszegni a saját szabályait, azért hogy előnyt adjon egy külső félnek.

Iránban, Fehéroroszországban és Azerbajdzsánban 

sem várható változás, habár Iránban egy ideje látványos a hatalom és a nép közötti szakadék – a rezsim egyre inkább csak erővel tud egyben maradni, és a környékbeli recens háborúk sem arra taszítják a lakosságot, hogy a rezsimtől várjanak menedéket. A fehérorosz nép is a háta közepére kívánja Lukasenkát, a diktátort, de orosz katonai segítséggel egyelőre hatalomban tud maradni.

Novemberben pedig a legnagyobb téttel rendelkező választások zajlanak a világ harmadik legnépesebb országában, 

az Amerikai Egyesült Államokban. 

Még az sem teljesen biztos, hogy a kihívó Trump újra indulhat. A tét nem kicsi, és az eredmény rengeteg tényezőn fog még múlni. Egyelőre a legtöbb közvéleménykutatásban Trump vezet, de gyakorlatilag hibahatáron belül. Csakhogy az amerikai választási rendszer sajátosságai miatt lényegében nem az nyer, aki több szavazatot szerez (2016-ban Hillary Clinton szinte 2,9 millióval szerzett több szavazatot, mint Trump), hanem egy maroknyi billegő államon múlik.