Amikor a miniszter által készített oktató videóból kiderül, hogy csak félig tudja a leckét.

Hetek óta képtelenek kidolgozni a román hatóságok a tömeges iskolai tesztelés módszertanát. Hol azt mondják, hogy kötelezően és az iskolában zajlik, hol azt, hogy kötelező, de otthon is lehet, hol azt, hogy nem is kötelező, viszont az iskolában és otthon is lehet. Az utóbbi, múlt héten hangoztatott talán a legutolsó változat, de szülőként és újságíróként is képtelenség követni, hogy akkor mi is a szabály. Annak, aki megmondja a végleges verziót, segítek összeszerelni egy osztályra való teszt kit-et, merthogy azt is valakinek meg kell tenni.

Nyálteszt ott, a PISA-teszt sem megy

Bár legtöbben/leghangosabban a jelenléti oktatást szorgalmazzák, mégsem akarja senki a gyorstesztelés elvégzését bevállalni, pedig sok fertőzést ki lehetne szűrni vele. Nyugaton is csinálják, csak szinte biztos, hogy nem így. Kézenfekvő lenne, hogy az iskolaorvosi hálózatot terheljék, de mivel az szinte nem is létezik, legalábbis a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, amikor minden iskolában volt iskolaorvos és asszisztens, kizárt dolog.

A pedagógusok és szakszervezeteik nem akarják vállalni, mert ők abban a kis időben, amit a gyerekekkel tölthetnek, tanítani akarnak – a tanév szerkezetét is össze-vissza bonyolították, karácsonyig rogyásig feleltetni kell, dolgozatot íratni, jegyet adni, sok a dolog – nem értenek a teszteléshez és félnek is a fertőzéstől.

A szülőkre bízni lenne jó szerintük, mert ha otthon végeznék el reggeliben, már a közösségbe menés előtt kiderülne, ha egy gyerek fertőzött. De ez sem szerencsés Romániában, mert a szülők sem mind egészségügyi dolgozók ugye, esetleg külföldön vannak, a nagyszülők nevelik a gyereket, akik nem is akkora intenzitással és gyakorisággal interneteznek, nem is látnak jól, hogy el tudják olvasni azt a sok apró betűt a használati utasításon, nem beszélve arról, hogy Európa-szerte nálunk vannak a legtöbben a funkcionális vagy szó szerinti értelemben vett  analfabéták. Vannak olyanok is, szülők és nagyszülők, akiknek nincs idejük tesztekkel bíbelődni, mert éjjel-nappal dolgoznak. Míg van munkahelyük. És hát mi van, ha eltitkolják a pozitív tesztet, mert nem hisznek a vírus létezésében – ugye ebben is eléggé élen járunk Európában –, vagy egyszerűen azért, hogy mehessen a gyerek iskolába, ők meg a dolgukra.

Ráadásul kétséges az egész akciónak a haszna: a rádió is bemondta, hogy Fejér Szilárd virológus, és más kutatók szerint is, a nyálteszt sokkal kevésbé megbízható, mint a pálcikás gyorsteszt, amit orrba kell dugni, de azt a szülők nem támogatják, mert túl drasztikus beavatkozásnak tartják.

Ezt mind megírják az újságok, bemondják a tévében, rádióban, mi meg csak pislogunk, mint béka a csihányban, hogy INCREDIBIL: elöljáróink eltöltenek egy csomó időt, elköltenek egy csomó pénzt – ȘOCANT: a mi pénzünket az általunk busásan megfizetett munkaidőben –  mindenkire hallgatnak, aki nem ért hozzá, de EXTRAORDINAR: felelősséget nem vállalnak.

Rázós ügy, ha a tanár nu dö tesztu’

Valóságos felüdülés, amikor érkezik néhány tisztázó videó, amely bebizonyítja, hogy bárki képes elvégezni egy nyáltesztet. Kivéve az oktatási minisztert, aki ezt állítja.

Mondjuk, azt nem tudom, hogy a tesztdoboz eredményvárás előtti rázogatása a kamera előtt mennyire befolyásolja az eredményt (feltételezem, nem írnák a használati utasításra, hogy tedd vízszintes terepre, ha nem befolyásolná) és azt sem, hogy hogy gratulálhat Cîmpeanu a gyereknek két másodpercen belül a negatív teszthez, ha épp az előző mellékmondatban hangsúlyozta, hogy az eredmény értékeléséig ki kell várni a használati utasításban jelzett időt, Rafila professzor és egyben egészségügyi miniszter videója szerint 15-30 percet. 

Rafila egészségügyminiszter még úgy tűnik, tudja a leckét. Ajánlatosabb ebből a videóból megtanulni a gyorstesztek módszertanát.

Nem is az a lényeg most, hogy a teszt eredményét mennyire befolyásolja a rázogatás vagy a nem vízszintes helyzetben tartás, hanem az, hogy nekem, az állampolgárnak, – akinek a gyerekét tesztelni fogják, vagy, aki hétfő és csütörtök reggelente tesztelni fog, kötelező módon vagy opcionálisan, mit lehet ezt tudni az utolsó pillanatban, amikor még hátra vannak az utolsó utáni pillanatok, aki fizeti ezt a tesztet és ezt a sok tökkelütöttet –, ez az üzenet.

Hogy körülbelül ezzel a precizitással állnak hozzá az általam is fizetett hatóságok a közös problémáink megoldásához, illetve az, hogy hogy vesz el az információ az egyik üzenetközvetítőtől a másikig már a forrás tövében. És senki  nem jelzi ezt a jól fizetett kommunikációs szakemberek közül (DEZVĂLUIRI: szintén a mi pénzünkből), hogy nagyon jól nyomod, Sorine, de ezt vegyük fel újra, és most tedd le azt a rohadt tesztet az asztalra, s fogd meg egy percre a szád, hogy legyen egy vágás aközött, hogy lecsöpögteted a tesztdobozba a feloldott mintát, és aközött, hogy megmondod Rareșkének az eredményt, mert ezzel is jelzed, hogy eltelt közben a szükséges idő.

Nem kavargatják, hanem vakargatják

Mert ha ilyen hatékonysággal folytatják a kiképzést, elképzelhető, hogy mire az internet nélküli vidéki iskolákba eljut a módszertan, arra már nem a folyadékot kavargatják, hanem a tesztcsíkot vakargatják s pipettával a szájukban várják az eredményt. Na jó, túlzás, de tényleg idegtépő ez a folyamatos okos leányos hozzáállás a döntéshozó és a végrehajtó réteg hatóságok részéről. Ez a megy is meg nem is, visz is ajándékot meg nem is, fel is van öltözve meg nem is attitűd. Mert mindenki látja, hogy valójában nem megy, nem visz és nincs felöltözve. Meztelen a király is, az okos leány is,  s a népnek is egyre csórébb a segge.