Hát, itt vagyok. A Bajnokok Ligája négyes döntőjébe bejutott csapatokkal eltöltött délután után az MVM Dome-ban, szombaton, ahol pillanatok múlva a világ legjobb női kézilabdázói fognak megküzdeni a hőn áhított trófeáért. Mellettem Kisbenedek Attila – akit sokan a legjobb magyar sportfotósnak tekintenek – cserélgeti a nagyobbnál nagyobb objektíveket, én a 200-asommal meghúzom magam mellette. Az elején. Amikor megérkeznek a főszereplők, köztük Győri-Lukács Viki a szombati elődöntőkre, már nem igazán van időm ezen gondolkodni.
Itt áll előttem a győriek irányítója, Stine Oftedal, akit, ha valaki néhány éve nem a világ legjobb kézilabdázójának mondd, kikacagom. Most is megkockáztatom, hogy a legélesebb, legjobb formájú Stinének nincsen ellenfele a pályán. Kattintok.
Atyaég, ezzel is lehet – jövök rá nézegetve a fényképezőgép keresőjén a képeket. A városi sportcsarnokhoz szokott fotósként még mindig nem hiszem el, hogy egy kézilabdamérkőzésről ezzel a felszereléssel lehet jó képeket csinálni.
El is illan a kezdeti megilletődöttség, össze is mosolygok az előttem nyújtó Nze Minkóval. „Akkor zúzzuk” – gondolom, és remélem, ő is ezt gondolja, mert előttük nagyobb feladat áll: visszavágni a tavalyi döntőért a norvég Vipers Kristiansandnak, és bejutni a Bajnokok Ligája fináléjába.
Persze, a négyes döntőn vagyunk, és mit sem ér egy ekkora sportesemény körítés nélkül, úgyhogy Fodor Csengééknek még várniuk kell.
Egészen addig, amíg lejár a show.
A megnyitó után a játékosok pályára szólítása is a hagyományos, ünnepi ceremónia része. Egy síri csendben ülő Fradi, és egy éljenző Győr szurkolótábor előtt futnak ki a pályára Amandine Leynaudék. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok francia kapust élteti közönsége, ami cseppet sem meglepő, hiszen miután februárban kiderült, hogy Silje Solberg várandós, a már korábban visszavonult Leynaud hezitálás nélkül tért vissza a Győr megkeresésére.
Furcsa ezt kimondani egy ilyen kvalitású kapusról, mint Amandine, de lényegében Sandra Toft tehermentesítésére érkezett, hiszen az is furcsa lenne, ha nem a 2021-es év legjobb női kézilabdázójával számolna a Győr elsőszámú hálóőreként. Ő minden idők második olyan kézilabdázója, akinek kapusként ítélik oda ezt a díjat.
Az első gólnak még a dán kapus örülhet, hiszen csapattársa, Oftedal szerzi meg Győrnek a vezetést.
De aztán valami félelmetes sebességre kapcsol a Vipers, a tavalyi döntő legjobbjának választott Jerabkova és a végtelenül koncentrált Naes Andersen góljaival hamar fordítanak, és a félidő második felére már stabilizálják a 3-4 gólos előnyüket.
Láthatóan az sem hat túl nyugtatóan a győri kispadra, hogy éppen az ETO legsikeresebb időszakának kapusa, a norvég Katrine Lunde – aki szintén mindent megnyert már, ami létezik – 43 esztendősen is parádés teljesítményt mutat be egykori csapata, a Győr ellen.
És bár Ambros Martin, a győriek nyughatatlanul fel-alá járkáló, ugráló, kiabáló vezetőedzője próbál kitalálni valamit, és bár kapaszkodnak is meccs végén a győri lányok, nincs elég idő.
A végig brillírozó Vjahireváék – aki olyan gyors irányváltásokat tesz a pályán, hogy szemmel is nehéz követni – 35-37-re nyerik a meccset, és jutnak a fináléba, amelyet egymást követő harmadik évben nyerhetnek meg. Ezt korábban éppen most legyőzött ellenfelük, a Győr tudta megtenni.
Nem volt sok idejük ünnepelni a norvég szurkolóknak.
Percekkel később már a második elődöntő játékosait, Alicia Stolléékat, azaz a Ferencvárost szólítják „színpadra” és ellenfelüket, a dán Esjberg csapatát.
A dánok kezdenek jobban, akik keretében ott van a torna legtöbb gólját szerző Henny Reistad, vagy éppen Nora Mörk, aki tavaly még a Vipers színeiben nyert BL-t, és korábban a győrieket erősítve is felért a csúcsra a legrangosabb európai kupasorozatban. A tavalyi év legjobb átlövője biztos kézzel lövi be a heteseket.
De Szöllősi-Zsácsikéknak is van még néhány szava ehhez a meccshez, noha az első félidő végén elúszni látszik, négy góllal vezet az Esjberg.
A lélektani előny azonban a Ferencvárosnál van, ez most az ő hazai pályájuk, ehhez kétség sem fér az MVM Dome székelyeket is bőven felvonultató Fradi-táborát látva és hallva.
És az sem mellékes, hogy a négyes döntő végén elbúcsúznak ikonikus játékosuktól, Szucsánszki Zitától és vezetőedzőjüktől, Elek Gábortól.
Így aztán – értük is – fogukat összeszorítva küzdenek Andrea Lekicék.
Az ő és Malestein nagyszerű percei után fel is kapaszkodik, majd át is veszi a vezetést a Fradi, a hangosan zengő Fradi-tribün extrát hoz ki belőlük.
Jesper Jensennek, a 2021-es év kézilabdaedzőjének ki kell találnia valamit.
De róla is tudhatjuk már kézilabda rajongóként, hogy nem enged el meccseket, vissza is kapaszkodik a csapata, sőt, ha Janurik nem úgy véd a Fradi kapujában, ahogy, még bajban is lennének a zöld-fehérek.
Másodpercekkel a meccs vége előtt egyenlő az állás. Ezt majd Kovacsics Anikóék kiimádkozzák, remélem. A Fradi májusban vállsérülést szenvedő irányítója a szintén sérült Beatrice Edwige mellett a lelátón drukkol csapatának. Már amikor oda mer nézni.
Valószínűleg a szurkolók mellett – akik hangjától a szőr is égnek állt az ember kezén – ők is kellennek, hogy belelovallják a csapatot a hajrába, és a mindent eldöntő utolsó támadásba.
Amelynek végén Emily Bölk vállalja el lövést.
És gól. Egyszerre ugrik talpra és üvölt torkaszakadtából többezer magyar szurkoló – leszámítva a győrieket, akik a Fradi szurkolókkal kölcsönösen inkább egymás ellen szorítanak. De ez mit sem zavarja a döntőbe jutó Fradi stábját, és játékosait, akik egymás nyakában kötnek ki. Az elődöntő utáni boldog pillanatokat már korábban is mutattuk Instagram-oldalunkon.
A fieszta folytatódik a metrón, a körúton, egész Budapest zöld-fehérbe öltözik.
De kicsit korai még az ünnep, másnap következik az igazi próbatétel. Ez már az érmekért.
Mindkét zöld-fehér csapat: a Győr és a Fradi számára is.
Elsőként a Győrnek van jelenése a pályán, a dán Esbjerg ellen kellett megküzdeniük a bronzérmekért, és nem akarják a véletlenre bízni. Rohanórajtot vesznek Nze Minkóék, és egy negyedóra után 6-7 gólos előnyt alakítanak ki.
Nem is tetszik ez a dán szurkolóknak, ahogy a bírók fújásai sem.
Nem így Ambros Martinnak, aki Elek Gáborhoz hasonlóan a Bajnokok Ligája négyes döntője után elbúcsúzik csapatától, és nyilván éremmel búcsúzna.
Nem csoda tehát, hogy hatalmas ellenállásba ütköznek a dán támadások a Győr kilencesén.
Persze Ryuék dolgát sem könnyítik meg a dánok.
Akik el is kezdenek visszakapaszkodni a hajrában, de nincs elég idejük.
Mivel Ana Gros még az 58. percben bevág egyet, 28-27-re nyeri meg a találkozót a magyar együttes.
Az elveszített elődöntő után nagyon jó látni – most már úgy tűnik, felhőtlenül – örülni a harmadik helynek Győri-Lukács Viktóriát és csapatát.
Kattognak a fotógépek.
A lányok megkapják az érmeket.
Jól szemügyre veszik azokat.
És elkészül a nagy csapatfotó.
Alig készül el, a műsorvezetők máris elkezdik hangolni a Fradi és a Vipers szurkolóinak torkát.
A Fradi-szurkolók BL-győzelemmel szeretnék búcsúztatni a vezetőedzőt, aki 16 éve irányítja az együttest, ezt nem is leplezik.
Sötétbe borul az MVM Dome, hogy felvezessék a bajnoki címről döntő mérkőzést.
Hogy aztán érkezzenek a főszereplők. Elsőként az utolsó meccsét játszó Szucsánszki Zita.
Aki 18 évet töltött el a Fradiban, mielőtt a befejezés mellett döntött. 850 gól, 3 Magyar Kupa, és 3 bajnoki cím – nem csoda, hogy a szurkolók is készültek a búcsúztatására.
De a Vipers el akarja rontani az ünnepi hangulatot, ők a zsinórban harmadik megnyert BL-trófeájukért jöttek, és akárcsak az elődöntőben a Győr ellen, hamar el szeretnék dönteni a találkozót. Jamina Robertsék pillanatok alatt a tudtára is adják ezt a Fradinak, tíz perc után már 5-1-re vezetnek.
A Fradi-szurkolóknak ez sem veszi kedvét.
És Andrea Lekicnek sem, aki gyönyörű no-look passzokat osztogat a kilencesre.
De nagyon megy a norvég szekér, míg a Fradi oldaláról csupán az elődöntő nyertes gólját lövő Emily Bölk találatai kötnek ki a hálóban.
És mondanám, hogy Katrine Lunde „védi ki a szemüket is”, mert igaz lenne, ahogy az is, hogy a legtöbb esetben a norvég legenda kezére érkeznek a magyar lövések. És ha már Lundénak jól megy, Sofie Borjesson sem akar lemaradni, kritikus pillanatban véd ki egy hétméterest.
A félidő végére ugyan valahogy visszazárkózik a Fradi, a második játékrész eleje kísértetiesen hasonlít az összes Vipers félidő elejére: lerohanják az ellenfelet és nagyon gyorsan alakítanak ki demoralizáló különbséget. Az egygólos különbségből pillanatok alatt lesz hat a két csapat között.
És ismeritek a mondást a szegény emberrel… Tomori Zsuzsit egy könyöklésért a legrosszabbkor állítják ki a játékvezetők.
Úgyhogy a második félidőben nem nagyon fér kétség hozzá, hogy a Fradi hősies negyed- és elődöntője egy ezüstre lesz elég. 60 perc után a Vipers Kristiansand játékosai rohannak be a pályára ünnepelni.
A zöld-fehér szurkolók persze így is éltetik a kedvenceiket, közösen éneklik el a himnuszt.
A négyes döntő utolsó mozzanataként jöhet a díjátadás, ekkor még nem is számítunk rá, udvarhelyszéki vonatkozása is lesz ennek a sportünnepnek.
Miután Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda Szövetség székelyudvarhelyi elnöke az ekkor már egy-egy kisebb mosolyt megeresztő Bölkék nyakába akasztja az érmeket, és elkészül a csapatfotó, szólítják a torna legjobbjait, a dán Esjberg csapatából Henny Reistadot, aki a gólkirálya lett a Bajnokok Ligája idei kiírásának.
Vjahireva a torna legjobb játékosa, és ugyan formálisan nem lett kimondva, nem sok kétség fér hozzá, hogy Katrine Lunde a legjobb hálóőre.
Ő is az, aki a norvég csapatból elsőként rámarkolhat a trófeára.
Azt hiszem, kimondhatom, hogy ha a szívem zöld-fehér is, az eszem rózsaszín: úgy gondolom, hogy a Vipers megérdemelten lett a 2022-23-as idény bajnoka.
A konfettiesőben hatalmas örömünnep kezdődik, ekkor már az MVP is megenged magának néhány korty pezsgőt, de az arcába öntve nem esik a legjobban ez Vjahirevának.
A norvég tábor előtt folytatódik az ünneplés, a síró édesapák a BL-győztes lányaik nyakában kötnek ki.
Mit sem sejtő kisbabák a BL-győztes édesanyák ölében.
És sok-sok olyan pillanat, amelyiknek a megörökítésétől is gombóc lesz az ember torkában.
Ugyanilyenre sikeredik a döntő utáni sajtótájékoztató, amelyen Elek Gábor elköszön a Fraditól. Ugyan az elveszített mérkőzés után nem tud boldog lenni, tudja, óriási dolgot ért el a csapatával.
A vezetőedző nem csak a Fradinál, hanem máshol sem folytatja, árulja el újságírói kérdésre, a többi “a jövő zenéje”.
Ahogy az is, hogy látja-e még Kénos Elek Gábort, de az biztos, hogy Kénos visszavárja őt – ahogy a sajtótájékoztatón után átadott metszet hirdeti.
