Székely Vágtát nyert tavaly. Szarkazmussal érte el legnagyobb sikerét a Kincsem Parkban a farkaslaki lovas, aki ki szeretne jutni az olimpiára.

Fotó: SZÁSZ ZSUZSI

Szól a csengő, elindul a mezőny, senki sem ragad be a rajtnál. Szarkazmus vezeti fel a társaságot, ahogy az lenni szokott. Ott van Radio Gaga is, akinek legnagyobb az esélye megfogni a favoritot, a cseh Famous Valley-t. 

Szeleburdi rákapcsol most, otthagyja a mezőnyt, jó huszonöt méter van közte és az utolsó ló, Royal Run között. Versenytempót diktál Szeleburdi, mögötte másodikként Szarkazmus jön, de ott van még közvetlenül utána Radio Gaga és Vanília is. Ezidáig a gátak nem okoztak problémát, most mintha Royal Run lába megakadt volna benne. 

Megszaladni látszik most a mezőny, Szeleburdi rákapcsol, úgy öt-hat hossz lehet az előnye Szarkazmussal szemben. Famous Valley folyamatosan javít a pozícióján, most már tisztán a harmadik helyen jön, előtte Szarkazmus tartja az iramot. A cseh ló megtámadja az élen vágtázó Szeleburdit, Szarkazmus is ott van a közelükben. Szarkazmus lovasa odaszól Szeleburdi lovasának valamit, majd megy a már körülbelül 8 hossz előnnyel menetelő Favourite Valley után. Zsinórban tizedszer nyer a cseh ló a Kincsem Parkban, utána némi meglepetésre Szarkazmus érkezik a második helyre, megelőzve a futam összes magyar lovát.

Vékony zsoké pattan le a második helyen végzett Szarkazmus hátáról,

aki élete legjobb eredményét érte el pályafutása alatt – ezeket a képsorokat láthattuk volna, ha augusztusban ott vagyunk a Kincsem Park 2800 méteres gátversenyén Budapesten.

Most a szemek a piros sapkás, kék mezben lovagló férfira szegeződnek. Ezernyi arc közül az övét közelíti a kamera. Ki ez zsoké, aki alig egy éve száguldozik  az ország leggyorsabbjai között?

A Magyaroszágon élő és versenyző farkaslaki Tamás Csabával beszélgettünk lovakról, sebességről, munkáról, álmokról és gyerekkorról. Ő az, aki pár hete egyedüli Hargita megyeiként képviselte térségünket a Nemzeti Vágtán, a Hősök terén.

Az egyik kávézóban egyezünk meg találkát, egymást fényképről ismerjük. Amit tudok róla: egy méter hetven körüli, vékony, rövid hajú, huszonéves fickó. Kutatok tekintetemmel, hogy aztán fülemre hagyatkozva találjam meg Csabit. Megüti a fülem a sarokból a varázsszó: lovakról van szó a terem egyik szegletében.

Barátjával még a Nemzeti Vágta alatt átélt élményeiket cserélik. Én pislogok egy keveset, nem szólok bele a társalgásba, nem könnyű fogást találni nekem, szerény tudással rendelkezem a lóversenyzésről. Mondom is neki, hogy tatám lovas kalandjaira tudok támaszkodni, ezért nézze el, ha néha furcsákat kérdezek. 

Kockabálából, deszkából eszkabált pályát magának

Nem talál semmi kivetnivalót ebben, gyerekkorában ő is a nagyapja mellett bolondult bele a lovakba.

– Visszaemlékszem, hogy szabadidőm nagy részében nagyapáméknál voltam, a lovak mellett éreztem jól magam. A szüleim észrevették, mennyire szeretem ezt az állatot, később csak akkor engedtek el tatámékhoz, mikor megcsináltam a házi feladataimat – idézi fel első találkozásának körülményeit a lóval beszélgetőtársam.

Mint minden falusi gyermeknek, ki kellett vennie a részét a munkából: hol az erdőben, hol a mezőn számítottak a segítségére. 

– Az erdőkitermelésben kezdtem, innen indul minden, együtt dolgoztam a lóval kicsi koromtól fogva. Nem csak a szüreti bálok alkalmával ültem nyeregbe, hanem hétvégenként ha kedvem tartotta, jártam egyet. Deszkából, kockabálából pályát eszkabáltam magamnak, tatám lovával, Herceggel gyakoroltuk az ugratást, ami hol sikerült, hol nem. Jelentkeztem a Széki Vágtára, hogy kipróbáljam magam. Vasárnap versenyeztünk, hétfőn már a szénát hordtuk a lóval – mondja Csabi, aki több versenyt megnyert itthon.

Ha kétszer megverlek, harmadszorra is sikerülni fog

Érettségi után hivatalosan is a lovaglás szerelmese lett, kiment Magyaroszágra, beiratkozott az Epona spanyol lovasiskolába

– Nem gondoltam, hogy csak a szerencse művelte velem azt, hogy többször is nyerni tudtam a Széki Vágtán. Mert, ha kétszer megverlek, akkor harmadszorra is sikerülni fog. Kimentem Magyarországra, ahol igazi profik közé kerültem, volt mit tanulni tőlük – fejtegeti lovas karrierjének kezdeteit.

Több helyen is megfordult lovasként az országban az iskola elvégzése után: Bábolnán, a Nemzeti Ménesbirtoknál, a Nemzeti Lovasszínháznál. Részt vett a magyar csodakancáról, Kincsemről elnevezett darabban, de jó emlékeket őriz a Leányvásárról is. 

Még mindig nem tudjuk, ki a zsoké. Köze van a lóhoz, lóversenyzéshez, ennyit tudok. Nem egy gyakori foglalkozás, nem ezt a mesterséget mondogatják a gyermekek az iskolában, mikor megkérdezik, mik szeretnének lenni. 

Leginkább a Forma-1 világa elevenedik meg szemem előtt: ott is van istálló, lóerő, csapatfőnök, tulajdonos, sebesség, mérlegelés, pilóta. Pilóta, aki itt zsokéként robog végig a pályán, miközben a publikum távcsővel követi őt. 

– Azt mondták a tapasztaltabb, zsoké ismerőseim, hogy van tehetségem hozzá, próbáljam ki magam. Jó a testsúlyom, van érzékem és eszem a pályán – mondja Csaba, aki hozzátette, hogy szerencséje van a barátai miatt, annak ellenére, hogy nagy a rivalizálás köztük, mert mindenki a legjobb, a champion akar lenni.

Csőgázzal a cél felé

Van egy bejáratott heti menetrendje a lóversenyzésnek, ami alapján a hét első napján, hétfőn teszik közzé a versenykiírást a Kincsem Park honlapján. Kedden történik a lovasítás, amikor a lovak trénerei lovast javasolnak az istálló tulajdonosának.

– Általában a lóhoz keresik a zsokét, figyelembe veszik a ló hendikepjét, a lovas testsúlyát, előzetes tapasztalatait, így a legnagyobb az esélye a győzelemnek. Szerdán már turf van, megjelenik a hivatalos honlapon, hogy milyen futamban, melyik lóval és hány kilót kell lovagoljak a hétvégén – avat be a részletekbe.

A hendikepelés nem más, mint esélykiegyenlítés a telivér lovak között. Ha azonos körülmények között egyik ló 1 lóhosszal ér célba a másik előtt, akkor 1 kilogrammal büntetik, hogy esélye legyen a másiknak is felvenni a versenyt vele. 

A mérlegelés az egyik legfontosabb mozzanata a hétnek, ekkor derül ki a zsoké testsúlya. Ha pluszt mérnek, akkor hétvégéig van idő dolgozni ennek lefaragásán.

– Ha egyszer elvállaltam a lovat, akkor mindent ki kell hozzak magamból, hogy megfelelő legyen a súlyom a versenyig. Olyan is előfordult, hogy napokig nem ettem semmit, csak vizet ittam. Ötvennyolc kiló vagyok én, övennégyre tudok lemenni. A futás esőköpenyben, szauna, koplalás, műlovon való lovaglás mellett arra is kell ügyelni, hogy erő is maradjon – számol be a felkészülési folyamatról a farkaslaki zsoké.

Első versenye előtt szóltak neki, hogy edzeni kellene, mert megfelelő fizikai kondíció nélkül nem fogja bírni a futamokat.

– Azt gondoltam, hogy székely gyerek vagyok, nekem simán fog menni, mert kemény vagyok. Több lovat lelovagoltam naponta, úgy gondoltam jó az állóképességem. Csak aztán az első alkalommal másként történt, a futam végére annyira szusz nélkül maradtam, hogy a poharat sem tudtam megfogni, annyi erőm nem maradt – emlékszik vissza az elejére Csaba, aki másnaptól edzéstervet állított össze magának.

Galopp, gátverseny, díjugratás – ezekben a műfajokban versenyzik Csaba. A galoppban akadály nélkül rohannak végig a pályán, “csőgázzal” a cél felé, a gátversenyen már vannak akadályok, de a sebesség még mindig része a futamnak. 

– A díjugratás a kedvencem, ami elég összetett versenyszám. Számít az elegancia, öltözék, idő és az, hogy hibátlanul zárd a végét. Szemem kell legyen az ugratáshoz, fel kell mérjem a távolságokat úgy, hogy vegyük a lóval az akadályokat – mondja.

Kihasználni az erőt

Annak ellenére, hogy a versenyeket általában különböző lovakkal futja, ismerni kell az állatokat, tudni kell irányítani őket. 

Itthon a betanítás a komákkal történik, akik felülnek szekérre néhány liter alkohollal, megverik az állatot, aztán este nagy sikerrel térnek haza.

– Egy kicsi gyermek sem tud egyből beszélni, lépésről lépésre kell haladni a lóval. Én nem bántom őt, arra figyelek betanításkor, hogy ha felajánlja együttműködését, akkor megjutalmazzam. Ha az állat ismerné saját erejét, akkor el tudna taposni minket, de ezt az erőt lehet használni a versenypályán is, ha az ember türelemmel van iránta – mondja Csaba, aki sok lovat tanít be kérésre.

Nők nem, olimpia igen

Telefonján videókat mutat gátversenyeiről, közben folyamatosan pityeg a készüléke, messengeren érdeklődnek nála. Felmerül a kérdés, hogy annak az embernek, aki hajnaltól késő estig be van táblázva, jut-e ideje a lányokra.

– Arra jut időm, amire szakítok. De, bevallom őszintén, most elsősorban a karrieremre koncentrálok. Volt barátnőm, de azt tapasztaltam, hogy nem illek össze a magyarországi lányokkal, inkább az itthoniakkal tudom megértetni magam. 

Terveiről beszélgetve kiderül, nem tervezi a hazaköltözést, inkább nyugatabbra menne, hogy többet fejlődjön. Említi, hogy itthon nagyot néznének, ha egy ló betanítására ezerötszáz lejt kérne, kint százezer forintnyi összegért már másnap vinnék.

– Kicsit kezdhettem volna hamarabb a lovaglást magasabb szinten, akkor már előrébb tartanék. Jó helyen vagyok most. Nagy álmom díjugratásban eljutni a 2024-es olimpiára magyar színekben. De ehhez egy jó szponzor és jó ló kell. S az, hogy az eszem megmaradjon, dolgozzak tovább is kitartóan, hajnaltól estig – árulkodik titkos álmairól a farkaslaki fiatal.

Mit szólnak, ha Tamás Csabi kórházba kerül?

– Nem fut el a hónap végére a matek, elárulom. Minden zsoké kap egy alap lovaglópénzt, az első helyezett a teljes nyeremény tíz százalékához jut hozzá. De ne csak erről a feléről beszéljünk, hanem az állandó életveszélyről is. Olyan ez mint az időzített bomba, ha egy rossz napja van a lónak, akkor bekattanhat, bármikor meghalhatok a pályán ilyen sebességnél – válaszolja.

Idén a gyeplőszár szakadt el a Nemzeti Vágta előtti napokban. Egy “gyors munkát” ment a lóval, mikor megtörtént a baleset.

– A lónak biztonságot jelent, ha tartják a gyeplőszárat, ez az ötödik lába, egyensúlyban marad, nem bukik orra nehéz helyzetekben. Tavaly megtörtént velem is, elszakadt, elestünk. A ló nem olyan, mint amikor motorbiciklivel elesek, s szerencsém van, ha nem sérültem meg nagyon. Ilyenkor előfordul, hogy a lovas lába beleakad a kengyelbe, az állat megijedve húzza maga után. Engem is három-négyszáz métert vonszolt. Az volt a fejemben, hogy otthonról busszal jönnek ki, megnézni engem, mit szólnak, ha Tamás Csabi kórházba kerül közben – mondja Csaba, aki szereti a veszélyes helyzeteket.

Egyébként, jól esik neki az itthoni támogatás, ha kijönnek szurkolni, annak ellenére, hogy a verseny alatt néha jobban bizonyítani szeretne ilyenkor, ami plusz teher számára.

De, mi történt a pályán augusztusban, mikor Csaba a második helyen ért célba?

– Felvezették a lovakat a startgéphez. A trénerek elláttak tanácsokkal: milyen a ló, mire kell odafigyelni a futam alatt. Egy csapatnál versenyeztünk az egyik zsokéval, aki Szeleburdit lovagolta a futamon, akitől kérte az edző, tartalékolja ló erejét, fogja meg jobban. Minden segítséget és támogatást megkaptam Kovács Sándor trénertől, ezért tanácsai szerint bántam a lóval.

A futam elindult, az első száz méteren nem keresztezhetik egymást a versenyzők, nem galoppolhatnak rá az előttük álló lóra. Szépen tartotta magát Szarkazmus, aki feljött Szeleburdi mellé a verseny utolsó szakaszában. 

– Mi a helyzet, nem megyünk? – kérdezte Csaba a csapattársától

– Nem tudtam megfogni, már nem megy jobban – mondta a kolléga neki.

– Akkor én mentem – így ért célba másodikként a cseh ló mögött, megelőzve az összes magyar lovat a futamában.