Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere 2020 októberétől van felruházva azzal a feladatkörrel, hogy elősegítse a szociálisan hátrányos helyzetben élő lakosság felzárkóztatását. Úgy fogalmaz, amikor először látogatott el a Somlyó, illetve Tavasz utcai romatelepekre, mindkét helyszínen „elképesztő állapotok voltak”. Sógor Enikővel az azóta eltelt évek kihívásairól, eredményeiről és tanulságairól, illetve a jövő lehetőségeiről Márkos Tamás fotóriporter, önkéntes beszélgetett.
Első alkalommal 2020 végén jártál a Somlyói romatelepen. Mit láttál, mit tapasztaltál akkor?
Egy csap volt a telep végén, oda járt mindenki mindent is elvégezni. A szociális közösségi asszisztenseink vagy egy-egy házban, vagy pedig a telep elején, az utcán vizsgálták meg a csecsemőket, a terhes anyukákat, az idős embereket. Tehát semmiféle feltétele nem volt megteremtve a valódi szociális, egészségügyi, oktatási vagy bármilyen típusú felzárkózást elősegítő programoknak, a telepen vagy a telepekhez kapcsolódóan.
Sógor Enikő. Fotók: Márkos Tamás
2021. január 7-én megtörtént a tűzeset, ami mondanom sem kell, mennyire váratlanul ért mindenkit. Csíkszeredának – és úgy tudom, hogy hozzá hasonlóan a legtöbb városnak szintén – nincs krízisközpontja, ahová katasztrófahelyzet esetén be lehet menekíteni az embereket.
Úgyhogy az arénába menekítettünk 256 embert, 57 családot. A sürgősségi katasztrófavédelmi bizottság – amelynek a tagjai mindenféle megyei és városi szintű intézményeknek a képviselői, kezdve a zsandároktól a rendőrségig, az egészségügyi igazgatóságig, az önkormányzatokig – azt állapította meg, hogy a telep lakhatatlan, emberi lakhatásra alkalmatlan, így ennek jegyében mi a majdnem 260 emberrel úgy rendezkedtünk be az arénába, hogy amíg nem találunk, vagy nem találnak a családok maguknak a telepen kívül esően más megoldást, addig ott lesznek. Végül az arénás időszak alatt hat családnak sikerült a telepen kívül otthont találni.
Amikor azt mondom, hogy megtörtént a tűzeset, váratlan volt, és nem voltunk felkészülve, akkor azt kell tudni, hogy a somlyói telep 35 évvel ezelőtt kezdett el úgymond létesülni, először egy, majd két házzal, és 35 év alatt épült be. Jelenleg 37 házszám van és 11 konténer, utóbbiak a 16 teljesen leégett viskó helyére kerültek oda.
Anélkül, hogy feltétlenül hibáztatni szeretnék – de lehet mégis így fog hangzani – előző városvezetőségeket vagy megyei hatóságokat, valójában azáltal tudott ez a telep létrejönni és kiterebélyesedni, hogy tulajdonképpen a hatóságok úgy kezelték a problémát, hogy nem vettek róla tudomást. Jelentősebb szomszédsági kezdeményezésről sem tudok a telep gyarapodása okán 2020 előttről.
Ez azt jelentette, hogy a romák teljesen engedély nélkül berendezkedhettek más emberek területére, az egész helyzet és a kimondatlan feszültségek pedig a tűzesettel sűrítve kerültek a felszínre.
Azt tudom, hogy korábban nem igazán jártak be a telepre nem oda tartozó emberek, tehát ilyen legenda övezte, hogy nagyon veszélyes oda bejárni. Én 2020-ban október és november folyamán is voltam ott, utána pedig még nagyon sokszor, és valójában egyáltalán nem veszélyes.
Ha az ember jó szándékkal megy, akkor jó szándékkal fogadják. Számos olyan háztartás van, ami sok szempontból megfelel bármelyik vidéki otthon felszereltségének, sőt néhol már-már ilyen kínos tisztaság van.
Nyilván vannak ennél sokkal nehezebb helyzetben levő családok, amelyek – különböző okok miatt – nem létesítettek maguknak rendezett körülményeket, tehát nagyon sok olyan épület van, ami nehezen nevezhető háznak, inkább viskó, de az embert ott is emberségesen fogadják.