Menjen az építkezés! De hogyan?
fotó: Pál Edit Éva
Leszámítva egy rövid Facebook-posztot, amelyben elmondtam, hogy milyen céllal indulok az RMDSZ választmányi tagságáért, nem szólaltam meg a kampány alatt. Szándékosan nem álltam ki egyik elnökjelölt és csapat mellett sem, több okból is. Ugyanakkor most már meg kell osztanom néhány gondolatot az elmúlt egy-két hónap udvarhelyi közéleti eseményeivel kapcsolatban.
Február 27-nek kivételes napnak kellett volna lennie a város közéletében. A nyílt választás kihirdetésekor hittem ebben, hisz részünkről 2020. legnagyobb hibájának tartom, hogy nem szerveztük meg az előválasztást. Értelmes és előremutató vitákat vártam, ellenben ezek helyett csak a sárdobálás, az ujjal mutogatás, valamint jó udvarhelyi szokás szerint a két táborra való szakadás jutott a városnak – ismét.
Sajnos, nem sikerült felemelkedni régi önmagunkon, mert ahelyett, hogy projektekről és ügyekről szólt volna a választási kampány (ha volt is ilyen, teljesen elsikkadt a sok mocsokban), a csapatok elsősorban egymással foglalkoztak néha kritikán aluli stílusban vagy pusztán csak hangzatos lózungokat ismételtek barokk körmondatokban. Kampányindításkor azzal foglalkozunk, hogy az ellenfelünk drága órákat gyűjt-e vagy sem? Vagy a választás előtt néhány nappal olyan hangfelvételt osztunk meg sajtótájékoztatón, ahol az ellenfél csapatának egyik tagja épp önmagát járatja le? A ’90-es, 2000-es évek kampányai köszönnek vissza (vagy lehet, el sem tűntek) …
Azt meg már tényleg nem értem,
milyen jogon hördült fel bárki,
amikor a POL színeiben indult és mandátumot nyert önkormányzati képviselők kifejtették a véleményüket, netán állást foglaltak az RMDSZ-elnökválasztásban. Nos: ha valakinek szavazati jogot adsz, akkor nem lehet azért felháborodni, ha véleményt vagy esetleg szimpátiát nyilvánít ki az adott választással, kampánnyal, jelöltekkel kapcsolatban.
FIGYELEM!
Replika rovatunkban olvasói nyílt leveleket, szerkesztőségünk által megjelentetett tartalmakra érkezett válaszokat teszünk közzé. Ezek tartalma nem minden esetben egyezik a szerkesztőség véleményével.
Márpedig ez a választás nyitott volt, – amit teljes mértékben pozitívumként tudok értékelni – a POL tagjai is szavazhattak, és akkor ilyen körülmények között teljesen rendben kell lennie annak, ha nyilvános térben elmondják a véleményüket. (Az egy teljesen más kérdés, és semmi köze a február 27-i választáshoz és kampányhoz, hogy a POL önkormányzati képviselői az RMDSZ-választás helyett foglalkozhattak volna vagy foglalkozhatnának többet a város konkrét mindennapi ügyeivel és a korábbi választási ígéretek betartásával, vagy éppen betartatásával.)
Mindeközben pedig az udvarhelyiek jelentős részét már nem érdekli az, hogy ki kivel vagy éppen ki ellen van.
Az udvarhelyiek lassan már annak is örülnének,
ha legalább március 15-ére meg lennének seperve az utak, nem pedig a por és sár fölé helyezzük ki a nemzeti színű zászlókat, szalagokat és kokárdákat.
Ilyen kampány után nehéz lesz a Szervezetnek elnyernie az emberek bizalmát. A most felálló vezetésnek nemcsak hinnie kell benne, hanem el is kell tudnia hitetni mindenkivel – beleértve a február 27-e előtti ellenfeleit, a POL-t, a gazdasági, kulturális és civil szférát –, hogy február 28-tól nyitottságot hoz az udvarhelyi RMDSZ-ben.
Ellenkező esetben nem hiszem, hogy tényleg meg tudja szólítani az összes olyan udvarhelyit, aki még a jelenlegi körülmények között is tenne valamit és áldozna az idejéből és energiájából a városért. Pedig most történelmi lehetőség előtt áll a Szervezet, hisz az elmúlt harminc év udvarhelyi szekértáborai 2022-re szépen, lassan elolvadtak.
Az MPP-t és EMNP-t a belső harc emésztette fel, a POL esetében már egyértelművé vált, hogy hosszú távon nem akar pártot építeni Udvarhelyen, továbbá az elmúlt évtizedekben velük szemben álló RMDSZ-es csapatok is lemorzsolódtak.
Most az RMDSZ bárkit be tud vonni a csapatába,
aki a város közéletében szerepet vállalna, és véleményem szerint ez kell a cél legyen: felállítani egy csapatot, amelyben minden udvarhelyi társadalmi csoport, minden tenni akaró udvarhelyi szerepet kaphat, és teljes mértékben nyílt, transzparens módon kiválasztani azt a személyt, aki a csapattal együtt kimozdíthatja a várost a jelenlegi lejtmenetből.
Lehet, hogy mindez illúziónak tűnik Udvarhelyen, ellenben meggyőződésem, hogy a következő másfél év erről kell szóljon. Ellenkező esetben, előválasztás ide vagy oda, előfordulhat, hogy – ismét csak jó udvarhelyi szokás szerint – újra lesz két tábor, akik majd a 2024-es önkormányzati választáson egymást akarják a földbe döngölni.