Stan Lee tegnap este, 95 évesen, Los Angelesben halt meg. A név elképzelhető, hogy nem mindenkinek jutattja eszébe egyből mindazt, amit ez az ember hátrahagy most maga után.
A New York-i születésű, romániai zsidó származású Stanley Martin Lieber-t gyerekkorábban könyvek és filmek inspirálták, főleg azok, amikben Errol Flynn játszik hős-szerepeket. A család később a város Bronx negyedébe költözött. Stan Lee fiatalkorában írt gyászjelentéseket, sajtóközleményeket a TBC-központnak, szállított szendvicseket a Rockefeller-be és szedett jegyet a Broadway-en lévő Rivoli Színházba.
1939-ben alkalmazták családi kapcsolatokon keresztül annál a képregény-kiadónál, ami aztán 1960-ra nőtte ki magát Marvel Képregényekké. Akkoriban – mondja Lee – mivel a művészek tintába mártották a tollaikat, neki az volt a feladata, hogy a tintatartó legyen tele.
1941-ben – kiélve régi írói ambícióit – jelent meg az első olyan Amerika Kapitány Képregény, amiben ő írta a szöveget. Itt használta először a Stan Lee pszeudonim-nevet, mert – saját bevallása szerint – akkoriban annyira lenézték a képregényeket, hogy szégyellte, és nem akarta, hogy rá asszociáljon bárki is, mert ő mindeközben készült megírni a Great American Novel-t. Később a Stan Lee nevet hivatalosan is felvette.
Az első szuperhős, amit társalkotóként hozott létre a Destroyer volt 1941-ben, és aztán az 50′-es években Martin Goodman, kiadó, Az Igazság Ligája sikerén és a képregény-világ előretörésén belelkesedve, megkérte Lee-t, hogy találjon ki egy új szuperhős csapatot.
Az ideális szuperhős archetípusokhoz képest, akik tökéletesek voltak, és akiknek nem voltak hosszútávú, komoly gondjaik, Stan Lee összetett, élethű karaktereket vezetett be. Ezek a karakterek lehettek türelmetlenek, melankolikusak és hiúak, összekaptak egymás között is, aggódtak a számláik miatt, és hogy lenyűgözzék a barátnőiket, unatkoztak vagy éppen fizikailag is megbetegedtek.
Lee a karakterek és a történetmondás mellett forradalmasította az olvasói szokásokat, és közösség-érzetet épített az alkotók és a rajongók között. Bevezette az ú.n. impresszumot a képregényekben is, ahol nem csak az író, vagy rajzoló nevét, hanem a festő és a betűző nevét is feltűntették minden történet elején. Az volt ezzel a célja, hogy a képregény-alkotókra tekintsenek barátként az olvasók, és valóban, míg más kiadóknak a rajongók úgy címezték a levelet, hogy „Kedves Szerkesztő”, addig őket a keresztneveiken szólították.
A hatvanas években Stan Lee volt a Marvel sorozatok művészeti igazgatója és szerkesztője. Ezt egy olyan módszerrel sikerült hatékonyan menedzselni, amit a Lee sikere miatt „Marvel Módszernek” neveznek a szakmában. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Lee brainstormingolt egy történetet az alkotóval, és inkább egy rövid szinopszist készített, mint egy teljes forgatókönyvet. Ezen a szinopszison elindulva az alkotó megrajzolta a kellő oldalszámot, kockáról kockára, ezekre Lee rárajzolta a szövegbuborékokat és utána jött a betűzés és a festés.
Az évek múltával Stan Lee lett a Marvel Képregények nyilvános arca, ő vett részt a képregénytalálkozókon, ő adott elő egyetemeken és vett rész konferenciákon. A DC Comics kiadónál töltött évei alatt olyan híresebb képregény hősök köthetők a nevéhez mint Aquaman, Batman, Catwoman, Flash, Robin, Superman és Wonder Woman; a Marvel Comics-nál pedig Captain America, The Incredible Hulk, The X-Man.
A képregényíró, -szerkesztő és -producer hétfő esti halála több generáció képregény-rajongónak törte össze a szívét.