Bő egy hetünk van június 9-ig, még várjuk Orbán Viktor intelmeit, amelyek valószínűleg a budapesti plakátrengeteg primitív, kettő bites üzeneteire fognak hajazni; az RMDSZ-es politikusaink most is, és megint eljutottak oda, hogy gyerekekkel kampányolnak, mulatós nótával próbálják meg rávenni Bihar megye népét a szavazásra; és a közösségi médiában fiatal felnőttek mutatóujjukkal fenyegetik a szintén fiatalokat, hogy menjenek el szavazni. De szerencsére néha felsejlik az élet a kampány ígéretek mögött.
Sziasztok! Én Kiss Anna vagyok, ez itt a Tilos a Bé, az uh.ro zajcsökkentő műsora, mert péntek van és ismét jöttem a hét kampány és egyéb híreivel.
Tartsatok velem!
A győzelemért még a gyerekek kizsákmányolása is belefér?
Egy kampányban az utolsó száz méterek mindig meghatározóak, mert olyankor bukik ki a leginkább a pánik és a hatalom iránti vágy. Persze, ha ezt egy politikus mondaná, akkor úgy szólna, hogy az utolsó szakaszban kell használni a legerősebb mobilizációs módszereket. Amelyek néha ugye gátlástalanok és gyomorforgatók. Ilyen kategóriába sorolom én a gyermekek biodíszletként való felhasználását kampányfotókon és videókon. Amikor szépen táncolnak, szalagot vágnak el, kézen fogva mennek számukra teljesen ismeretlen férfiakkal valahonnan valahova, de végülis csak egy rövid időre. Ameddig fotó készül róluk. Ami majd megmozgatja Mari néni szívét, és arra gondol, milyen ügyesen küzdenek ezek a derék politikus férfiak a gyermekekért: és elmegy a tulipánra pecsétet tenni. A probléma csak ott merül fel, hogy amikor nincs kampány, akkor ennyire már nem érdekli a politikusainkat a gyermekek sorsa. Például olyankor, amikor a Szent Ferenc Alapítvány otthonairól derülnek ki nagyon csúnya visszaélések. És mivel az otthonok vezetője, Böjte Csaba politikailag elég jól becsatornázott, nemhogy csendben maradnak, hanem egyből rehabilitálják is, sőt, a teljes RMDSZ úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Na, ilyen esetekben nem fontosak a gyermekek.
Gyermekjogvédők egyébként azt mondják, hogy ha a gyermeknek senki nem magyarázza el, hogy mi fog vele történni, és főként, ha nem választhat, hogy részt vesz-e benne vagy sem, akkor a gyermek tárgyiasul, kihasználják. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szerint a gyereknek maximum abban az esetben indokolt kampányanyagban szerepelnie, ha saját üzenete van és azt szeretné közvetíteni. Minden egyéb kizsákmányolás. Az sem oké, ha a szülő egyezik bele, hogy a gyereke szerepeljen, hiszen utólag ezért a gyereket csúfolhatják, kiközösíthetik a társai. Sem Kelemen Hunor, sem Tamás Sándor, sem Winkler Gyula nem válaszolt a Transtelex megkeresésére, amikor arra lett volna kíváncsi az újságíró, hogy tudatában vannak-e annak, hogy mennyire visszás a gyermekek szerepeltetése. Marosvásárhely polgármesterének kampányára vonatkozólag Portik Vilmos számolt be arról, hogy nagyon igyekeznek odafigyelni arra, hogy a gyermekek védelme érvényesüljön, ez egyedül Soós Zoltán polgármester saját gyermekeire nem vonatkozott, akikkel kampányvideót forgattak. De ebben a műfajban Borboly a császár, csak ő most parkolópályán van a gyerekeivel együtt.
Gyere babám, tanítsalak szavazni
Na, de a gamatságokon túl, vannak a giccses kampányhúzások. Akarom mondani, kampánydalok. A Bihar megyei RMDSZ úgy döntött, az idén a mulatósra szavaz, hogy majd az emberek a tulipánra nyomják a pecsétet. Elrecitálom a szöveget, mert a mulatós nem az én énekműfajom, de ha valakit érdekel hangzásvilágában is a remekmű, akkor fel lehet keresni a Bihar megyei RMDSZ Facebook-oldalát. Így szól tehát a dal: Piros a tulipán virága, rájuk szavazok nem sokára. Együtt vagyunk mi rég, szavazatom az övék. RMDSZ-es vagyok, magyarnak megmaradok. Gyere babám, tanítsalak szavazni.
Szilágyi Dóra Emese kampánya, akivel látszólag elhitették, hogy harmadik helyről bejuthat az Európai Unió parlamentjébe, egyre vehemensebb huszonéveseket szólaltat meg, akik mondjuk beszélni nehezen, de a mutatóujjukkal fenyegetni annál inkább tudnak. Ilyen militáns felszólításokkal akarja az RMDSZ a fiatalokat mobilizálni, csak úgy tűnik, a hitelesség kérdése, és a realitás talaján való megmaradás már nem szempont a kampánystábnak.
Mennyit aprít a tejbe az RMDSZ-sajtó?
Szűken mér az RMDSZ, de azt a keveset is támadhatóan osztja el a Communitas Alapítvány, főleg, ami a sajtótámogatásokat illeti. Ezt a témát vesézte ki a napokban Cseke Péter a Transtelexen. Az RMDSZ tehetős összeg fölött diszponál évente, amelyet a mi adólejeinkből számol le neki a román állam mint kisebbségvédelmi szervezetnek. Ennek az összegnek egy bizonyos részét 2007 óta az erdélyi magyar sajtó fenntartására költi, és ez a részösszeg természetesen 2007 óta csak csökkent. A maszol.ro, ami köztudottan az RMDSZ lapja, 2013 óta közvetlenül a szövetség költségvetéséből kapja az éves betevőt, ami egyébként folyton nő: 2013-ban még 380.000 lej, 2019-ben már 1.013.000. Ebből pedig az derült ki, hogy a maszol.ro 2019-ben már több támogatást kapott közpénzből, mint az összes többi erdélyi magyar nyomtatott és online sajtótermék együttvéve.
A támogatások szétosztásárol és annak arányairól a Communitas Alapítvány mindenkori kuratóriuma dönt a Sajtószaktestület javaslatai alapján, amelyeket csak nagyon ritkán szokott felülbírálni. A szaktestületet a működése alatti négy év kivételével mindig az RMDSZ éppen aktuális ügyvezető igazgatója vezette, és további nyolc tagja van. A hozzáférhető adatok szerint a Népújságnak és a Brassói Lapoknak az elmúlt évek során folyamatosan nőtt a támogatási aránya, amely mára kirúgóan nagyobb a többi támogatott laphoz képest, és hát ezeknek a lapoknak a főszerkesztői benne vannak a bizottságban, ami arról dönt, hogy kinek mennyi jut. Karácsonyi Zsigmond és Ambrus Attila elmondásuk szerint félrenéznek, amikor a saját lapjaik támogatásának megtárgyalására és megszavazására kerül sor, vagyis hogy nem szólnak bele és nem szavaznak. Ami azért eléggé szürreális szcenárió, ha engem kérdeztek. Azt viszont mindkét főszerkesztő elmondta, hogy valóban nem ez a legjobb rendszer, és nem is működik a legjobban, de átalakítani sem könnyű, hiszen nem fog annyi, és olyan ember kerülni, akik értenek is a sajtóhoz és Erdélyben mindenkinek tetszeni fognak. Na, hát ilyenek biztos nem lesznek, ez valóban borítékolható, úgyhogy meg sem kell próbálni méltányosabbá tenni a rendszert. Mert minek? Egyeseknek úgysem fog tetszeni. Így hát maradunk azzal, hogy két nevét nem vállaló bizottsági tag szégyenében szemlesütve szavazza meg a Népújságnak és a Brassói Lapoknak járó összegeket.
Éhes Nyárádszereda autópályával álmodik
Nyárádszereda is készül rácsatlakozni a világra, és kampányban azért hallunk érdekes ígéreteket, ugyebár. A kisvárosi önkormányzat szerint 2026 végétől már várhatóan használatba vehetik az autósok a Nyárádtő–Nyárádszereda autópályaszakaszt, merthogy május 31-én, tehát ma kezdi meg a megbízott cég a szakasz tervezését, majd 18 hónapja van a kivitelezésre. Sőt, annyira bizakodóak, hogy arra számítanak, szinte párhuzamosan meg tud épülni a Nyárádszereda–Sóvárad szakasz is. A pálya megépülésének közelségén felbuzdulva a nyárádszeredai önkormányzat kitalálta, hogy egy vonzó ipari parkot létesítene a város szélén, mindösszesen 130 hektáron. Szerintem nem fog kelleni sokat aludjunk arra, hogy kiderüljön, kampányfogás-e az ötlet, vagy tényleg akarnak ipari parkot, meg hát ugyebár nálunk az is kérdéses, hogy az autópályaszakasz tényleg megépül-e? Úgyhogy én polgármesterek helyében mindenképp tartózkodnék attól, hogy olyan útépítkezések megvalósulását ígérjem, amelyekre elképesztő nagy szükség lenne, de legalább olyan nagy eséllyel nem valósulnak meg.
Mert lásd Marosvásárhelyt, hiába volt egy polgármester 20 éven keresztül, s egy másik 4 éven át, s mindkettő nagyon tudta s ígérte, hogy lesz kerülőút Koronka és Nagyernye között, így a Segesvár irányából érkező és a Szászrégen, Beszterce irányába tartó forgalomnak nem kell átcancukáznia a városon, továbbra sincs ilyen út. De nincs Kolozsvárnak sem körgyűrűje, mert Szászfenesen él 40.000 mazochista ember, aki imád naponta 2-3 órát az autójában tölteni, a dugóban.
Rövid kitérő Brüsszelbe és nem csak
Winkler Gyula a héten Csíkszeredában kampányolt és forradalmi dolgokat mondott: például, hogy mennyire fontos a helyi turizmus, és benne a vidék, mert az a sajátunk, az autentikus. Aztán, hogy fontos az esélyegyenlőség. Hogy minden fiatalnak ugyanolyan lehetősége legyen hozzáférni a jó oktatáshoz, az internethasználathoz és a nagyon fontos brüsszeli gyakornoki programhoz. Merthogy lassan ez az egy dolog, amit Winkler csinál az EP-ben. De az igazán forradalmi gondolata az volt, hogy annak érdekében, hogy Brüsszelt érdekelje az erdélyi medveprobléma, át kéne fogalmazni a dolgokat. És azt mondani inkább, hogy a vadállatokkal van a gond, mert ahhoz bármelyik tagállam tud kapcsolódni. Úgyhogy azon gondolkodtam, hogy ez miért csak most jutott az eszébe. Ha ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor mi a jó eget csinált mostanáig Brüsszelben? Hát túl sokat nem, ezek szerint.
Továbbra is folynak a politikai játszmák a legmagassabb szinteneken, csak hogy egy rövid kitérőt tegyek a mi kis magyar világunkból. Iohannis NATO-főtitkári ambícióit kizárólag Magyarország támogatja, így tehát teljesen esélytelenné vált az államfő a tisztség elnyerésében. A Politico szerint ez mindössze egy játszma, amely arra irányul, hogy amikor majd nagylelkűen visszalép Mark Rutte javára – merthogy NATO-főtitkárt kizárólag teljes egyetértésben választhatnak a tagállamok – akkor majd valami kellemes munkahely csurranjon neki. Az biztos, hogy valamilyen befolyással volt az idei csúcsválasztási év agendájára az, hogy Iohannis biztosra menne, ami a luxusrepülőgépezést illeti. És végülis csak 20 millió állampolgárt szerveztek át érte.
Sereghajtók vagyunk az EU-ban, ami a felső végzettséggel rendelkezők arányát tekinti, meglepődtél, ugye? Az Eurostat szerint csökkent az elmúlt 5 évben a 25 és 34 év közötti diplomások aránya Romániában. Tavaly a nők 25,7 százalékának volt egyetemi diplomája, míg a férfiak között ez az arány csak 19,4 százalék.
Hétfő este osztották a román színházi világ legrangosabb díját, az UNITERT, ahol az idén három erdélyi magyar alkotó vehetett át díjat. Székely Csaba az Igazság gyertyái című drámájáért kapta meg az elismerést mint a legjobb hazai ősbemutató. Cári Tibor zeneszerző szintén Az igazság gyertyái előadás zenéjéért kapott elismerést, végül pedig Bács Miklós, a Kolozsvári Állami Magyar Színház által műsorra tűzött Rokonokban nyújtott mellékszerepért. Gratulálunk a díjazottaknak.
Ez volt a Tilos a Bé mára, én Kiss Anna voltam. Legyen egy kellemes hétvégétek, találkozunk jövő héten is. Sziasztok!
