Egy általunk közölt hír kommentszekciójában tűnt fel, hogy sok szülő felháborodott amiatt, hogy gyerekét esetleg tesztnek vetnék alá az iskolában, ezért két tanintézménybe látogattunk el, hogy megnézzük: hogyan történik a gyerekek tesztelése, mi a protokoll, valóban ennyire vérlázító dologról van-e szó, vagy csupán egy felkínált lehetőségről.

A Bethlen Gábor Általános Iskolában Lukács Barna igazgató és Simó Melinda asszisztens fogad és mesélt a protokollról, a szülők hozzáállásáról. Ők hatvan gyorstesztet (a tanulók 10 százalékának elegendőt) kaptak a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóságtól ingyenesen, valamint védőruhát az iskolai asszisztensnek, amit már akkor is fel kell öltenie, ha a tesztelés maga nem történik meg, de gyanús eset kerül az orvosi szobára. Ezen kívül megkapták azt a típusnyomtatványt is, amit a szülőnek kell kitöltenie, és aláírnia abban az esetben, ha beleegyezik, hogy tesztnek vessék alá gyermekét. Ez természetesen nem kötelező jellegű

Fotók: GÁL ELŐD

A szülőket értesítették a tesztjeelés lehetőségéről, ezt az osztálycsoportokon keresztül nagyon hatékonyan meg lehetett oldani, mondja az igazgató, aki szerint ez az online oktatás hasznára is írható. Egyelőre nem voltak reakciók a szülők részéről, de ezt igazából akkor kell majd eldöntsék, ha indokolt lesz. 

Abban az esetben, ha koronavírus-gyanús tünetek mutatkoznak a tanulónál, felhívják a szülőt, hogy gyorstesztet csinálnának, és ha beleegyezik, akkor elvégzik a tesztelést, ha nem, a szülő hazaviszi a gyereket, majd a családorvoshoz, és ha szükséges, PCR tesztet csináltatnak, de ez már nem az iskolák felelőssége. Lukács Barna szerint 

a szülők zöme tart a gyereke tesztelésétől, 

mert nem tudják, hogy miből is áll konkrétan. Arra már volt példa, hogy a gyerek rosszul érezte magát, értesítették a szülőt, aki hazavitte a diákot, de tesztet még nem végeztek az iskolában. „Ez ebben az időszakban normális, még ahhoz képest nincs is sok beteg most hálistennek” – mondja az asszisztensnő, aki az iskola „rendelőjét” és a készleten levő teszteket is megmutatja, miközben Lukács Barna a protokollról mesél:

„A szabályzat úgy szól, hogy ha a gyermek rosszul érzi magát, lázas, fáj a torka, az asszisztensnő megvizsgálja, értesítjük a szülőt, és tulajdonképpen ő dönti el, hogy mi legyen. A vizsgálatot követően az elkülönítő teremben várja meg a szülőt a gyermek és az asszisztensnő”. 

Az egészségügyi és oktatási minisztérium rendelete azt is szabályozza, hogy mi van akkor, ha pozitív lesz a diák tesztjének eredménye. 

„Ebben az esetben a gyerek az „elkülönítőben” várja meg, amíg a szülő utána jön – ha nem volt már jelen a tesztelés során –, hazaviszik, felveszik a kapcsolatot a családorvossal, aki majd további utasításokat ad. Ezt követően a pozitívra tesztelt diákot felügyelő személyzetnek fertőtlenítenie kell mind magát, mind a helyiséget” – idézi fel a szabályzatot az igazgató.

Ha pozitív a diák tesztje 

1-4. osztály esetében azonnal felfüggesztik két hétre az oktatást az egész osztálynak, 5-8. osztálynál a DSP dönti el, viszont, ha két pozitív eset van, számukra is biztos a felfüggesztés, ahogy az is, hogy egy pozitív teszt esetén rögtön hazamegy az egész osztály. Az iskolában nem tesztelik a többieket, nincs is elegendő tesztjük, és innen már a szülő felelőssége eldönteni, hogy mi legyen a gyerekkel tovább. Ha 1-4. osztályban igazolnak egy fertőzést, ahol tanítónéni van, akkor a korlátozások csak az osztályra vonatkoznak, azonban, ha a felsőbb tagozatban igazolnak egy fertőzést, ahol a tanárok osztályról osztályra járnak, már bonyolultabb a helyzet, „akkor könnyen lehet, hogy az egész iskolában felfüggesztik a tanítást”.

Van szabályzás arra vonatkozóan is, hogy amikor valaki három napos betegség után hozza vissza gyermekét, fel kell mutatnia egy papírt a családorvostól, hogy a gyerek igenis egészséges és visszajöhet.

Simó Melinda asszisztens végzi el a tesztelést abban az esetben, ha a szülő beleegyezik, persze értesítve erről az iskolaorvost is. A tesztelésre többféle tanítóanyag is érkezett, de ha nem érkezett volna, sem lennének bajban. Amíg nem volt iskola, az egész egészségügyi személyzet a közegészségügyben dolgozott. „Ezalatt szűréseket, ankétokat végeztünk, karanténoztunk, olyanokkal foglalkoztunk, amikkel eddig nem” – mondja az asszisztens.

Sőt, az ankétok végzése mellett az oltóközpontban is dolgoztak – meséli Gagyi Imelda, a Csillagvár Napköziotthon asszisztense, amikor megérkezek a Tábor negyedi intézménybe. „Felrázott a mindennapi rutinból” – teszi hozzá.

Kaptak videó és írott anyagot is a közegészségügyi intézettől arról, hogyan kell lépésről lépésre elvégezni a teszteket, és fel is hatalmazták őket ezek elvégzésére. Az eredmény feldolgozása is helyben történik, ami az asszisztens szerint egyáltalán nem bonyolult.

Mint egy terhességi teszt

„Beöltözök teljes felszerelésbe: ruházat, arcvédőmaszk, kesztyű. Mintát veszek az orrváladékból, a levett mintát kémcsőbe helyezem, többször megforgatom. Az elvileg fertőzött váladék benne marad a kémcsőbe, erre rákerül egy csepegtetőeszköz, és ennek a segítségével a tesztcsíkra csepegtetem. Úgy kell elképzelni, mint egy terhességi tesztet, ami egy negyedóra után már mutatja is az eredményt, ami lehet fals is. Érvénytelen, amikor a kontrolvonal nem jön ki, pozitív, amikor a kontrol és tesztvonal is bepirosodik, negatív, amikor csak a kontrolvonal” – magyarázza a folyamatot.

Szerinte is az lenne a fontos elsősorban, hogy betegen ne hozzák a szülők a gyereket. Az óvónők mindenesetre figyelik a kicsiket, és ha valamelyikük napközben nem érzi jól magát, akkor elkülönítik a csoporttól, lázat mérnek, megvizsgálják, és amikor a szülő érte jön, hazaviszik, vagy ha igénylik, elvégzik a tesztelést. Mivel az orvosnők rotációban dolgoznak, így inkább az izoláláson van a hangsúly, és az orvosnő, illetve a szülő értesítésén. Minden szülő telefonszáma benne van egy adatbázisban. „Az az igazság, hogy a tesztelés ilyen kicsi gyerekeknél elég nehéz, mert ezt a pálcát, hogy én betegyem a gyereknek az orrába és betaszítsam egészen a garatig, az elég körülményes” – mondja Gagyi Imelda, akitől azt is megtudom, hogy ha negatív, ha pozitív a teszteredmény, le kell küldeniük a jelentést a DSP-hez, ami bekerül az országos rendszerbe, így az adatok közé is.

Ez a pálcika, amitől mindenki fél – mutatja be a tesztek elvégzéséhez szükséges felszerelést, majd a tízesével csomagolt csepegtetőket is, amik szerinte nincsenek jól csomagolva, hiszen fontos lenne a sterilitás, az, hogy csak használat előtt legyen felbontva. „Ha egyet felhasználunk, kilencet eldobunk?” – teszi fel a kérdést.  

„Húsz teszt mellé egy védőfelszerelést küldtek, holott kellett volna minden teszt mellé egy” – vélekedik Lukács Kinga óvodaigazgató az érkezett felszerelésről. A húsz teszten kívül az alkalmazottaknak is kértek fejenként egyet, az ő esetükben is kérheti valaki, hogy leteszteljék, ha rosszul érzi magát. Elmeséli, hogy a szülők között előzetesen online próbálták felmérni, hogy lenne-e igény a tesztelésre. 200 gyerek szülőjéből körülbelül tíz válaszolt igennel, ők többnyire orvosok, vagy asszisztensek, a többiek határozottan visszautasították.

Nem volt pozitív eset

Dr. Pap Enikő iskolaorvostól tudjuk meg azt, hogy jelenleg négyük között oszlanak fel az udvarhelyi iskolák, és mindegyiküknek volt már esete, hogy tesztelnie kellett, de szerencsére minden esetben negatívak voltak az eredmények.

„A Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban tulajdonképpen tanerőket teszteltünk le, de nem volt pozitív esetünk” – mondja el megkeresésünkre Dr. Vajna Adél. A hozzá tartozó intézményekben még nem kellett diákot tesztelniük, szerinte nagyon jól le van tisztázva és nagyon jól működik az, hogy a beteg diákok nem mennek iskolába, ha mégis, már az első órán kiderül, hogy nincs jól, és azt tanácsolják, hogy mindenképpen menjen haza.

Az oviban is feltűnt, hogy megfontoltabbak a szülők, Lukács Kinga szerint most nagyon odafigyelnek a gyermekek egészségére: „ha már nagyon taknyol egy gyerek, nem hozzák, tudják, hogy úgyis hazaküldenénk napközben, de egymást is meg-megszólítják” – mondja, majd hozzáteszi, hogy ezt jónak tartja, hiszen a megelőzés nagyon hangsúlyos az oviban, ők is mindent megtesznek azért, hogy szétválasszák a csoportokat egymástól, ne legyen köztük kapcsolat, de lehetetlen, hogy egy folyosón két csoport gyermekei egyáltalán ne találkozzanak. A dadák, mivel nincsenek elegen, rotációban dolgoznak, több csoportban is, ezért egy fertőzés félő lenne az egész óvodának.