A nevük Wagen, Volkswagen

Van egy hely Székelyudvarhelytől Gyergyó irányába haladva, ahol rendszeresen összegyűlnek az emberek, akik jó viszonyt ápolnak az autókkal, pontosabban a Volkswagen bogaraival és kisbuszaival, a Transporterekkel. De nem csak az autók iránti hódolat gyűjti össze ezeket az embereket, hanem a hangulat, amit a masinák és tulajdonosaik teremtenek.

Szombaton látogattam el a Zetevár panzió kempingjébe, ami már 19-ik alkalommal biztosította a helyszínét a négynapos Nemzetközi VW Bogár és Busz találkozónak. A kisbuszok alkotta népes táborhoz közeledve végtelen nyugalom, játszadozó gyermekek és napozó felnőttek fogadtak, és eszembe jutottak a gyerekkori táborokban szerzett élményeim is.

Az autók mellé felállított sátrak és a kihúzott redőnyök alól kihallatszó zene és gyerekzsivaj töltötte be a fülemet. Itt nem volt erőmérő verseny, sem kipufogódurrogás, mint a múlt heti tuningolt autók találkozóján, ezeknek az autóknak nem is az erején vagy fokozott hangján van a lényeg, más miatt szeretjük őket.

Ahogy egyre beljebb haladtam a Volkswagenek sűrűjébe, szebbnél szebb restaurált old timer-eket találtam, de a kedvencem mégis az a T1-es busz maradt, amit a bejáratnál fedeztem fel érkezésemkor. Ezek már elég ritkák, főleg ilyen szépen felújított formában.

Ennél még ritkább az 1955. előtti bogár, vagy hivatalos nevén Typ 1. Látszólag ugyan nincs sok különbség a bogarak között, mégis előfordul generációnkként pár apróság. Ilyen az osztott hátsó ablak, becenevén „perec” ablakos bogár, vagy a B oszlopból kiugró kanyarjelző lámpa, amit az 1961. előtti modelleken használtak.

A buszok sorrendjében a következő a T2-es, amiből már jóval több volt jelen, az egyik különösen tetszett, nem csak a stílusa miatt, hanem azért is, mert egy VW bogárra emlékeztető hálókocsit vontatott maga után.

Az autók közös díszítőelemei a matricák, melyek számomra világosan jelzik, hogy ezeket az autókat nem csak munkába járáshoz használják.

Mialatt nézelődtem, többször elhaladtam egy Németországból érkező T3-as busz mellett, de csak később vettem észre a mögötte diszkréten pihenő, egyedi díszítésű Harley Davidsont.

A lakóautók egyik zászlóshajója is képviselte magát, amely annak ellenére, hogy nem Volkswagen könnyedén beilleszkedett a környezetébe. A Hymer név hallatán sokaknak felcsillan a szeme, akik a lakóautós kempingezésben otthonosan mozognak, hiszen a márka a huszadik század közepe óta gyártja az ehhez hasonló prémium lakóautókat, így már elég mélyen él a köztudatban.

Ha már „zászlóshajókról” van szó, ne feledkezzünk meg az elérhetőbb és praktikusabb, de több kompromisszumot igénylő Westfaliáról sem, ami szintén a múlt század közepe óta van versenyben, és amely szintén sokaknak kedves lehet, akik nem terveznek hosszabb, autóban alvós kirándulásokat, hétköznap is használnák az autójukat és ragaszkodnak a Volkswagenhez.

Nézelődés közben egészen megfeledkeztem magamról, de a hangosbemondó „Focimeccsre várjuk a jelentkezőket!” felszólítása visszahozott a valóságba. A magyar vendégek a románok ellen játszottak egy barátságos mérkőzésen, amit egy ügyességi vetélkedő, sörivással kombinált célba dobás és szlalomozás, majd pedig a Defender együttes koncertje követett.

Aki nem a koncerten, az a tábortűz mellett zárta a napot. Aki ilyen autós kemping élményre vágyik, azzal találkozunk jövő évben ugyanitt!