Székelyruhás kislányok sürgölődnek a A Haáz Rezső Múzeum főút felőli udvarán összegyűlt kisebb tömegben, néhányan a kerítésen kívül fotózkodnak vagy elidőznek a néviseletben ábrázolt alakok előtt kedden, augusztus 11-én kicsivel hat előtt.
Hamarosan 1902-ből való népdalok törik meg a csendet: szentegyházi gyerekek csoportosulnak a kihelyezett mikrofon mögött. Ezutan Miklós Zoltán múzeumigazgató a Székelyföldi népviseletek Haáz Ferenc Rezső képein címet viselő kiállításról mondja el a megnyitón, hogy
mit érdemes érdemes tudni.
Haáz Rezső 1932-ben készítette a kiállított sorozatot, amelyet több alkalommal is bemutatott Székelyudvarhelyen, ezek később nyomtatott lapokra is kerültek, és úgy árusították őket. Hiteles forrásaként szolgálhatnak az udvarhelyszéki vagy éppenséggel csíki, gyimesi viseleti daraboknak, ugyanakkor a rajzok betekintést nyújtanak az Erdélyben együtt élő népek sokszínűségébe is: vannak a képek között románokat, szászokat, és akár gyimesi csángókat ábrázoló darabok is.
A múzeum és a család hagyatékában megmaradt számos Haáz Rezső által színezett rajz, innen származik a gyűjtemény java, két kép pedig Balázs Ödön fotóművésztől, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársától van, sorolja Bartalis Izabella, a Forrásközpont igazgatója. Szerinte a népviselet sokatmondó: megmutatja milyen korosztályhoz, melyik vidékhez tartozunk, jelenti a megmaradást, a létezést, a jövőben pedig a generációkról generációkra való fennmaradást. A kiállítással is az a céljuk, hogy az arrajárók figyelmét felhívják arra, milyen színes világ vagyunk mi, ezt a képek jelenlegi helyének köszönhetően pedig a vártnál több embernek is sikerül majd megmutatni.
Kint jobb, mint bent,
ért egyet az igazgatónővel P. Buzogány Árpád művelődésszervező, aki szerint a megszorító intézkedések erre a kiállításra pozitívan hatottak: a 2016-ban a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont által képeslapsorozatként kiadott akvarelleket kinagyítva, a szabad ég alatt így bárki bármikor megtekintheti, és nézővé válik mindenki, aki az utcarészen elhalad.
A kiállítás a székelymuzsnai, a peteki, almási, lövétei, gyulakutai-siklódi, a kecsetit és kecsetkisfaludit, illetve felsőrákosi, gyergyóvidéki székely, gyimesfelsőloki csángó, lövéri román és bátosi szász népviseletek rajzait tartalmazza. Mivel az ábrázolások többsége az egykori udverhelyszék településeinek a viseleteit mutatja be, legelső alkalommal a vidék központjának számító településen, Székelyudvarhelyen állították ki őket, önként adódott az a megoldás is, hogy Haáz Rezső rajzait a Haáz Rezső Múzeumnál tegyék közszemlére, indokolja a helyszínt.
„Valahányszor ránézünk ezekre a képekre, jusson eszünkbe, hogy mi is tagjai vagyunk ezeknek a közösségeknek, kultúrát, életszemléletet, tudást kaptunk tőlük, ezért szolgálni tartozunk ezeket a közösségeket, amíg élünk. Aki megismeri, és megérti a népi kultúrát, az egy nagyon fontos tudásnak lesz a birtokosa. A kiállítás témája, a népviselet, az egyik legszebben csillogó gyöngyszem ebből a hatalmas gazdagságból”– mondja még el, mielőtt a Haáz család képviseletében, Haáz Sándor zenepedagógust, a szentegyházi gyermekfilharmónia alapítóját és vezetőjét szólítja a mikrofonhoz.
„Az öreg lefestette, apám lefilmezte a táncokat, mi kottával közlünk” –
kíváncsi, hogy a „következők” a néprajz milyen területeit fogják „kihalászni”, jegyzi meg, aztán a gyerekek újabb, ezúttal katonadalokkal zárják le a megnyitót.
A kiállítás szeptember végéig lesz látható. Következő kedden, augusztus 18-án szintén a Haáz Rezső Múzeum udvarára várják a látogatókat Márton Zsigmond Székelyudvarhelyi életképek az 1960-80-as években című könyvbemutatójára.
