10 óra 40 perckor érkezem ki az Urbana melletti buszmegállóba, ekkor szokott ugyanis a megállóba érkezni a városi busz egyik vonalának járata, mindig negyvenkor. Az Urbana – miután rendkívüli tanácsülésen döntöttek róla – hétfőn, augusztus 29-én vette át a székelyudvarhelyi közszállítást. Tizedmagammal együtt, egy adott pillanatban 15-20 Bethlen-negyedi nénivel is álltam a megállóban, de 11 után többen feladták a várakozást, csak nem a hősök.
Ők tudták, hogy az egész után 10 perccel érkező kék busz még befuthat. Én is azt vártam ugyan már 45 perce, ami negyvenkor kellett volna érkezzen, de tudtam, hogy már azzal is eljövök, ami egész után 10 perccel kellett volna érkezzen. És végül 15 perc késéssel meg is érkezett, de azóta is foglalkoztat a rejtély: hová tűnt a negyvenes? Már, amikor megjelent a Győzelem utca végén a nagy kék autóbusz, felcsillant a várakozók szeme, akik aztán további 5 percen keresztül nézték, ahogy a parkoló autók miatt 100-200 méteren keresztül araszol végig az utcán, míg végre buszra ülhettünk. Rekordidő, egy óra alatt értem le a felső Bethlenből a központba. Tudom, tudom, időt kell adnunk nekik, jelentem, részemről megvolt.