Ezt is megértük.

Fotók: Dávid Anna Júlia.

Szép lassan sorakoznak az autók péntek déltájt a vadonatúj tömbház előtt frissen aszfaltozott parkolóban, a közéletből meg a sajtóból néhány arcot leszámítva nem igazán ismerünk senkit, de egy kis szimatolás után lassan körvonalazódik, hogy melyikük a befektető, kik lehetnek a kivitelezők, a lakók. Habár csak egy egyszerű terepszemlére számítottunk, amin új lakásokat fogunk látni, más szempontból is érdekesnek bizonyult a Fortuna lakópark első kész tömbházának ünnepélyes átadója.

Egyenként begurul a polgármester autója, a városmenedzseré, majd a műszaki igazgatóé is. Elsőre nem igazán tudjuk hová tenni a jelenlétüket ezen a teljesen magánkézben lévő beruházáson, de láthatóan jókedvűen érkeznek, Gálfi Árpádnak gyorsan a kezébe is nyomnak egy ollót, a másik pedig a befektető, Csergő Zsolt kezébe kerül.

Ekkor hangzik el, hogy mindenkinek, de a hivatalnak kiemelten köszönik, hogy ez a beruházás megvalósulhatott. Én úgy tudom, hogy a hivatal dolga betartatni a törvényeket, felügyelni a munkálatokat, s ha a közigazgatási folyamat gördülékenyen megy, akkor ez inkább a beruházó érdeme, de ha ők úgy érzik, hogy ez együttműködésben történt, ki vagyok én, hogy elvitassam ezt tőlük? Hogy ez nem csak az építő meg a vásárló számára jó biznisz, azzal próbálták éreztetni, hogy helyi alvállalkozókat, helyi munkaerőt is bevontak az eurómilliós projektbe.

A csíki üzletember nem is ereszti bő lére a dolgot, köszöni, gratulál s „ennyi”, a felkért szószóló – a Príma rádiós – Csizmadi Attila által felolvasott PR-köszöntőhöz nincs is mit hozzátenni, abban eléggé kifejtik, hogy egy kihasználatlan ingatlant tölt meg ÉLETtel világszínvonalú ÉLETkörülményeket biztosítva, ÉLETre vannak tervezve, nem csak ottlakásra stb. Ugyancsak felolvasott beszédét Gálfi pedig arra élezte ki, hogy lám, „a bővülés útján halad Udvarhely”, „nem kerüli el a magánszektor”. Ő minden beruházásnak örül, ha köz-, ha magán – pláne, ha egyikből sincs valami sok, jegyzem meg magamban.

Hogy ekkora feneket kerítenek neki, az mégis érthető, hiszen a 2008-as ingatlanválság óta az első felépült tömbházról van szó, ha nem számítjuk az újabb ANL-s blokkokat. Ez azért elég nagy szám, ha figyelembe vesszük, hogy öregednek el a blokklakások Udvarhelyen, meg hát nem mindenki akar vagy engedheti meg magának, hogy házat építsen.

Mit keres itt Szász Jenő?

Minden kamera és tekintet a bejáratra és a piros szalagra szegeződik, csak a vágás után veszem észre volt polgármesterünket, Szász Jenőt, aki a családjával érkezett. Vajon, mi köze lehet hozzá, kezdek morfondírozni magamban, pláne, hogy a munkások főnökével beszélget hosszasan. Egy életem, egy halálom, én megkérdezem tőle.

Némi kásakerülgetés után, amíg azt bogoztuk, hogy ez magánügy vagy sem, ő közéleti szereplőnek számít vagy sem, meg hogy az uhá is milyen, egy annyit csak kibökött, hogy befektetés a gyerekei jövőjébe, pláne azok után, hogy egy súlyos betegségből épült fel. Hiába győzködtem, hogy árulja el, üzlettársként vagy vásárlóként van jelen az egyébként sajtónyilvános eseményen, hadd ne találgassunk mi sem meg az olvasók sem, csak off-the-record nyilatkozott. Hiába mondtam, hogy nincs amit titkolni ezen, pláne ha sikertörténetként éli meg minden fél, s hogy különben is ki tudnánk kérni a telekkönyvi meg a cégviteli adatokat, végül csak mástól kellett megtudjam, hogy mindkét minőség talál rá.

Ahogy haladunk felfelé a lépcsőházban, hogy körülnézzünk kicsit, már csicseregték a madárkák, hogy a teljes legfelső szint, a három legnagyobb apartman (penthouse) az övé lehet.  A befektető is úgy gondolta, hogy nincs ezen mit titkolni, és kerek perec elmondta azt is, hogy Szász Jenő édesapjától vásárolta meg a volt IFET privatizációjából származó telket, ami a Kaufland mögött fekszik. Hát persze, hiszen a hulladékkezelő RDE Harghitának meg a polgármester cégének, a Galfi Servcónak is helyet adott az IFET-birodalom, és mindkettő Szász érdekeltségéhez tartozik, csapok a homlokomra, visszaemlékezve egy régebbi cikkre.

A teljes panorámás kilátással rendelkező, 120-140 négyzetméteres lakrészeknél hosszasan el is időzik a Szász család, a tömbház többi szintjétől eltérően a nyolcadik emelet még nincsen készen, zajlanak még a beltéri munkálatok, finomítások. Látván ezeket, a hivatal műszaki osztályának munkatársai elismerően vélekednek róla, de azért megkérdem futtában Szász feleségét is, hogy mit szólnak hozzá, elégedettek-e vele. Ő is diplomatikusan kerüli az egyenes válaszadást, valami olyasmit tesz hozzá, lényegében a férjét idézve, hogy ez egy mennyire pozitív történet a város életében meg a gyerekeik jövőjében. Nem is fér kétség hozzá, csak nem ez volt a kérdés, de ő tényleg nem közszereplő, nem is nyaggattam tovább szegényt.

Inkább körülnéztünk egy kicsit mi is

laikus szemmel, mit is jelent a luxus „elérhető áron”, például egy 50 négyzetméteres lakás 60 ezer eurótól kezdődően. Az anyagok minőségét szakértelem hiányában nem állt módunkban megítélni, azonban a befektető állítása szerint minden a legjobb minőségű, külön büszkék arra például, hogy a nyílászárókat Németországból rendelték, az OTIS gyártmányú lift a legtutibb a piacon, meg fűtött-hűtött földalatti garázsuk van. Ja, az egész lépcsőháznak egy nagy teljesítményű, közös kazánja van, a lakásokba nincs is gáz vezetve, minden elektromos a háztartásokban.

A nyolcadikon található Szász-lakások rendelkeznek nyilvánvalóan a legpazarabb kilátással, tágas, az egész szinten végighúzódó terasszal, már csak a tengerpart hiányzik az épület aljáról. Ezek 3-4 hálószobásak, két-két fürdővel, meg tágas konyhanappalival, a beosztásuk pedig kifejezetten élhetőnek tűnik, minden oldalról fényt kap a lakás. S a magaslatból nem is olyan zavaró az ipari zóna látványa, mint gondoltam. Pedig még a teraszkorlátok is valami strapabíró üvegből vannak, így még tágabb a perspektíva.

A megtekintett lakásokban tetszett, de ez már a tulajok ízlését is dicséri, hogy a parketta, a csempe, az alapbútorzat stílusát tekintve mindenhol egyszerű volt még a beköltözés előtti állapotban. A vevők vagy az alapcsomagból választhattak több változatból, ami belefért egy bizonyos keretösszegbe, vagy drágábbat is kérhettek, de az már többletköltséget jelentett. Akárcsak a kérésre kivett, beszúrt vagy átfestett falak, meg a földalatti garázshely, ami 10 ezer eurót kóstál, de így is volt, aki többet igényelt volna. Csakhogy előbb minden lakrésznek megadták a lehetőséget a vásárláshoz, s akkor adták másnak, ha a jogosult nem kérte. Egyébként a lakók használhatják még a mintegy húszhelyes sorompós parkolót, és a sorompón kívül a vendégeknek, futároknak is van hely bőven, igaz, még nincs teljesen leaszfaltozva a bejáró.

Amúgy az 50 négyzetméteres agglegénylakást is egészen tágasnak éreztük az egybe épített konyhanappalival, még a teraszon is jól elférne egy asztal, amit a haverokkal kényelmesen körbe lehetne ülni. Igaz, az alsóbb szinteken már nincs az a kilátás, mint a penthouseban. Megnéztünk még egy kétszobást is, abban külön volt a vécé meg a fürdő, s a hálószobák mérete kábé akkora, amiben én felnőttem a Bethlen negyedben, annyi különbséggel, hogy itt a nappali azért külön van.

A kilátás mellett nagy előnye a lakóparknak, hogy viszonylag szellős környéknek számít, közel vannak a bevásárlóközpontok, tanintézetek, a múzeum, de a városközpont sincs messze. Ami egyelőre hiányosság, hogy a gyerekeknek még nagyon nincs hol játszaniuk a blokk körül, ha a Küküllő-partot nem vesszük annak, még a gyep se nőtt ki rendesen, hát ha még elkezdik taposni a lurkók!

De ez még csak a kezdet,

avat be Csergő Zsolt a földszinti csilláros teremben. Ha itt lehet majd a közköltséget fizetni (de nem), akkor szívesen járna ide az ember, beszéljük egymás közt, miközben a lakópark makettjét bámuljuk. Azon már a tömbházak közötti zöldövezetek is látszanak, sőt, a tágabb terveken már egy medence is megjelenik.

A beruházás ugyanis több ütemben épül fel, első szakaszban három, majd a második szakaszban még három tömbház épül ezen a telken, ami a Kaufland mögött terül el. Minden társasházban 44 lakás található, melyek 48-140 négyzetméter alapterületűek, avatnak be az adatokba. De hogy mindezt már nem is annyira reklámból mondhatják, igazolja, hogy az épülő második tömbházban szinte az összes és a – még terv szintjén létező – harmadikban is már több mint a felére letették a foglalót, ami lakásonként 10 ezer eurót jelent. Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is folyamatosan építkeznek, a megépültek százszázalékosan eladottak, büszkélkednek.

– Aki három éve csak tanakodott, hitetlenkedett, az lemaradt, mert az első udvarhelyi tömbházra már két éve minden lakás foglalt volt – jegyzi meg az értékesítéssel megbízott Simona, aki a lakásokban is körbevezetett. Az ütemterv szerint évente szeretnének egy-egy tömbházat átadni, de a piac bármikor közbeszólhat. Ahogyan azt 2020-ban is tette.

Az első tömbház átadási határideje ugyanis 2020 decemberéig szólt, és a járvány miatti gondok (például téglahiány) egy háromhónapos csúszást okoztak. A másik probléma, amivel ez idő alatt szembesültek, pénzügyi jellegű volt. Szerencséjük volt ugyanis azoknak, akik még az építkezési árbumm előtt vásároltak, mert az eladó kénytelen volt már 10-15%-al nagyobb áron kínálni a harmadik tömbház lakásait, ami 8-15 ezer eurós különbözetet tesz ki a vas, a szigetelés, a tégla jelentős drágulása miatt – és ez a befektetőt is terheli, nem csak a vevőt. Ennek ellenére nem volt visszalépés a foglalólistán, és ők is folytatják, annak ellenére, hogy a négyzetméteráruk így is gyakorlatilag annyi, mint a régi panelé, ami nem normális Csergő szerint, de ezt diktálja a láthatatlan kéz, a piac. „Harminc éve nem épült semmi, azért ilyen drága”, tette még hozzá.

A kulcsokat egyébként már jóval a pénteki ünnepség előtt átadták a vevőknek, három-négy családról tudnak, akik már be is költöztek, s további húszban folyamatban van a berendezés, úgy tudják. Többen külföldről jönnek haza, vettek itt lakást, mesélték.

Ami azt illeti, egy lakásnál volt is mozgás a teraszon az avató idején, be is csöngettünk hozzájuk, hátha ők elmondják, mennyire elégedettek azzal, amit a pénzükért kaptak, de nem jártunk szerencsével. A jó hír viszont az, hogy elvileg nekik lesz egy külön avatóbuli majd valamikor, ígérte az építtető.