Lisztes Piroska, Takács Dávid, Túri Ibolya, Sarkadi Zoltán, Dr. Csuka Pál.
A fotókat szerző készítette.
Végéhez ért a budapesti Pető Intézet ez évi tevékenysége Székelyudvarhelyen, a Pető András orvos-gyógypedagógus által kifejlesztett nevelési rendszert már harmadik éve alkalmazzák városunkban is.
„A Pető-módszer világhírű. Szerencsések vagyunk, hogy itt, Erdélyben is van képzési központ, ami Magyarországon kívül máshol nincsen. Kérték több helyen is, például Kanadában, Kínában, de Pető hagyatéka az volt, hogy magyar maradjon. Ez nem azt jelenti, hogy kezelés máshol nincs. De képzés nincs” – kezdte Sarkadi Zoltán az intézet sajtótájékoztatóját a baptista templom épületében.
Az egész épület akadálymentesített,
a speciális ágyak és az eszközök miatt a foglalkozások nagy helyet igényelnek, amit az egyház épülete biztosítani tud – ez is szerepet játszott az udvarhelyi kapcsolat kialakításában, de csak egy bónusz volt, nem kizárólagos feltétel – folytatta Sarkadi.
Hatékony az együttműködés a gyülekezet mindennapi életével is: „Gyorsan egy sarokba összehordunk mindent és akkor jön a mi hétvégi programsorozatunk. Nekünk is rendkívül jó érzés, hogy nemcsak arra használjuk ezt az épületet, hogy időnként összejövünk és istentisztelet van, vagy klubokat tartunk, hanem így részt tudunk venni a városnak ebben az életében is, a fogyatékkal élő embereknek így tudunk segíteni a hétköznapokban. Sőt, kapcsolatok is születnek közben, vannak olyan gyerekek a foglalkozásokról, akik eljárnak hozzám zenekuckós foglalkozásra” – mesélte Lisztes Piroska énektanár.
Az idén 51 felnőtt és 20 gyerek vett részt a programban.
Az év során négyszer három héten át, reggel 8-tól délután 3-4ig tartották a foglalkozásokat, ebből kettő gyermekeknek, kettő pedig felnőtteknek szólt.
A felnőttek java központi idegrendszeri sérüléssel, sclerosis multiplexszel, Parkinson-kórral küzd, agyvérzést vagy koponyasérülést szenvedett, a gyerekeknél pedig a születési sérülés a leggyakoribb probléma. A legfiatalabb résztvevő az idén fél éves, a legidősebb 87 éves volt – számolt be Csuka Pál, a határon túli rendszer koordinátora.
Az alkalmazott konduktív nevelési rendszerről
Túri Ibolya dékánhelyettes mondta el a legfontosabb tudnivalókat: „Itt a személyiség minden oldalról történő fejlesztése valósul meg, tehát nem csak a mozgást fejlesztjük, hanem egyidejűleg a kognitív, kommunikációs és szociális képességekre is hatunk. Az egyénre egészként tekintünk. És nem betegségként könyveljük el a hiányosságokat, hanem egy állapotként, ahol a tanulási folyamat valahol megrekedt. Ennek az újraindulását igyekszünk mi elősegíteni.
Abban különbözik a konduktív nevelés más terápiától vagy eljárásoktól, hogy ez egy pedagógiai megközelítésű rehabilitáció, mi a tanulásban látjuk a kulcsot. Az egyén érdekeltté és aktívvá tesszük a saját tanulásában. Nem mi mozgatjuk a gyerekeket, hanem ők aktívan vesznek részt ebben a programban, és minden egyes cél, részcél, amit elérnek, a saját tanulásuknak lesz az eredménye és a része, és erre építve tudnak majd tovább haladni”.
A konduktorok (vezetők) eddig mindig Magyarországról érkeztek, a most zajló utolsó foglalkozás az első alkalom, amikor hallgatók is jönnek. Az itteni képzés már három éve megy. Az első végzős évfolyam a budapesti négy éves alapképzéshez képest csak három éves, mivel olyan pedagógia végzettséggel rendelkező konduktorjelöltek érkeztek, akik esetében el lehetett fogadni az ún. alapozó pedagógiai ismeretet. Három hetes tömbökben ugyanazt a képzési tartalmat végzik, mint a Budapesten tanuló diákok, és ugyanolyan értékű diplomát is kapnak majd.
A gyerekeknél a szülők mindig jelen vannak, a felnőtteknél is van, hogy bejön a hozzátartozó, ez azért fontos, hogy a program vége után se szakadjon meg a tanulási folyamat. Ha nem lenne folyamatos, fennállna a felejtés lehetősége. Kell az együttműködés a szakemberek és a szülők között, így életszerű körülmények között segíthetnek a hozzátartozók a gyakoroltak és tanultak alkalmazásában, tudtuk meg Túri Ibolyától.
„Elfelejtettem a botom”
A fejlesztés csoportban zajlik, körülbelül 10-12 emberrel foglalkoznak egyszerre. „A csoport az egy összetartó, kohéziós erő. Mintát ad és vannak interakciók. Mi ezeket a hatásokat használjuk ki. Kevésbé hiszünk az egyéni fejlesztésben, magányosan kevésbé motivált az egész” – érvelt a társas foglalkozás mellett Túri Ibolya dékánhelyettes.
Az eredmények viszont egyénfüggők, mindenki, amikor bekerül a konduktív nevelési programba, kap egy egyéni fejlesztési tervet, amiben meghatározzák mik azok az alapvető célkitűzések, amiket ő el tud érni. Mindenki saját magához képest tud fejlődni. Eredmény lehet az is, ha valaki megtanul ülni vagy fogni. Csuka Pál, a határon túli koordinátor egy bottal közlekedő idős bácsi történetét mesélte el, aki a foglalkozás után azzal köszönt el, hogy majd a következő nap találkoznak, de öt perc múlva visszajött. Kiderült, hogy ott felejtette a botját.
Szerintük az is a pozitív eredményeket igazolja, hogy meghirdetés után nagyon hamar betelnek a helyek. Éppen ezért remélik, a jövőben is folytatódhat a program, ők készen állnak. Sőt, a jövőben új bútorokkal várják majd a jelentkezőket. Érdeklődni a székelyudvarhelyi baptista gyülekezetnél (Kuvar utca 83.) vagy a 0735 501 619-es telefonszámon lehet.
