Zetelaka, a világ közepe. Nyáron a pápai nuncius látogatott ide, most Szent Miklóst várják. A pápa nagykövetét a plébános bácsi hívta meg, a Mikulást a gyerekek. Ezer meg ezer levelet írtak neki.
A román titkosszolgálat embereinek sikerült délben hátulról lefotózni Mikulást, amint hatalmas csomagokkal mászkált a falu melletti bozótosban.
Sőt, egy krampuszát is lencsevégre kapták, aki láthatatlansági zsákokba csomagolt titkos ajándékokkal húzott el a Mikulás kövér rénszarvasa mellett, a sok munkától elvásott térdű nadrágban.
Gyanús volt a szekusoknak az is, hogy egy rakás kékruhás fickó jelent meg a falu határában, egy kedves, jólöltözött nőszemély társaságában. Odébb egy vérszomjas medve, egy varjú, egy leánykára támadó farkas, s egyéb furaságok. Hosszas nyomozás után kiderítették, hogy ezek a zetelaki meseváros lakói, az Éva klub húsz évvel ezelőtti alkotásai. Az Éva klubról ennyit találtak a titkosszolgálat archívumában: Laza, életrevaló öregasszonyok, akik nem vetik meg a jókedvet. Ők alkották meg a zetelaki mesevárost, melyet aztán a cserkészek vittek tovább.
Délután négy óra magasságában elterjed a hír: Mikulás krampuszaival az erdőben várja a gyerekeket, akik megtalálják őt, azoknak ajándékot ad.
Tízesével, húszasával indulnak útnak a gyerekek, hogy megtalálják a huncut vén pirosruhást. Itt egy ágra akadt sapka, amott néhány elpotyogtatott cukorka, lépésről lépésre nyomozzák ki a Mikulás bújóhelyét az erdőben.
Aki kitalálja, hogy melyik az Igazi Mikulás, virgácsot nyerhet.
Annyit könnyítésül elárulunk, hogy ő a Mikulás unokaöccse. Ha nem az Igazi Mikulás nyerte volna a legszexibb címet, akkor minden bizonnyal ő. A piros diszkófény a feje fölött csak fokozza a szexepiljét.
Az erdőben csomagpakolás közben kapják rajta a gyerekek Mikulást és krampuszait. Szörnyen megijednek a zajra a távoli vendégek, úgy hallották, hogy errefelé medvék is vannak.
Nagy az öröm, mindenki ajándékot kap.
Van, aki kettőt-hármat is. A Mikulás szemében mindenki egyenlő, de vannak egyesek, akik még egyenlőbbek. Mikor a legnagyobb csomag kerül átadásra, mindenki sóvárog utána. Pedig csak egy nagy faló van benne, derül ki utólag.
Több mint száz gyereket ajándékoz meg itt a zetelaki határban Mikulás, mielőtt továbbhajtana szánján. Hogy merre fog továbbmenni, az titok, még a hírszerző szolgálatnak sem sikerült megtudnia. „Jöjjön este nálunk!” – invitálja az egyik gyermek. Mikulásnak nagyon nagy a szókincse, tudja, hogy itt a Küküllő felső folyásán, ha azt mondják, hogy „gyertek nálunk”, akkor arra gondolnak, hogy „gyertek hozzánk”.
Egy másik gyerek őszintén mondja Mikulásnak: „az óvodában féltem tőled”. Mikulás nagy nyugodtan, bölcsen: „Jaj, emlékszem.”
Csomagok súlya alatt görnyedő gyerekeket vezet ki a főkrampusz a fák közül. A titkosszolgálat megtudja, Mikulás helyi főkrampusza, a mikuláslátogatás megszervezője az ivói tanítónő, Nagy Lenke, CNP 273XXXXXXXXX (utólag titkosítva), aki a helyi vendéglősökkel, Dalmával és Zoltánnal szervezkedett, mindhármuk ellen külföldi állampolgár bejelentetlen vendégül látása és rejtegetése váddal indít hivatalból nyomozást a rendőrség. Ráadásul a rénszarvasnak nem volt engedély kérve az állategészségügytől, a szánnak nem volt Sanepid-es engedélye és a Mikulás nem fizette ki a rovinyetát romániai tartózkodása alatt. Ezen kívül „Mikulaş a fost depistat cu pistolul radar din dotare circulând cu viteza de 103 km/h în afara localităţii cu o sanie neînmatriculată, fără permis de conducere”. A büntetést elküldik utána Finnországba, éljen az Unió.
Mikulás búcsút vesz a zetelakiaktól, majd nyom nélkül elhúz. Jövőre ismét eljön, ha elegen hívják.
Unokaöccse úgy dönt, hogy itt marad Zetelakán, mert itt erőst jók a krampuszok. És finom a forralt bor.
