Fotó: DeepDive

Mosolygós, rózsás arcú, tündéri gyerekek, boldog felnőttek, meghitt, békés karácsonyi tájak, sipkás, alvó hold, álomszerű életképek, letiszult, és mégis expresszív kompozíciók: ezeket látom, ha most lapozom végig a miszlik Instagram-oldalát. 

Deák Katalin teljes mértékben kézzel alkotott világa a gyermekkor színes-játékos hangulatát testesíti meg. Jókedélyű szereplők, biztonságos környezetek köszönnek vissza ezekről a képekről, amelyek egyben sok örömet és szeretetet sugároznak. Így is szól a miszlik jelmondata: „rajzolt világ gyermekeknek és gyermekszívű felnőtteknek”. Aki élteti és ápolja még magában a gyermeket, biztosan talál kapcsolódási pontot ezzel a különlegesen megmunkált, könnyen felismerhető, szívmelengető rajzolt világgal, ami a miszlik.

ÚJ ROVAT INDUL AZ UH.RO-N!

Minden hónapban szeretnénk bemutatni egy olyan székelyudvarhelyi vagy tágabb értelemben hazai képzőművészt, akinek munkáira érdemes figyelni, útját támogatni. A hagyományos festészettől a fotográfián és szobrászaton át a nonkonformista műfajkeveredések művelőit és képviselőit keressük fel, hogy színesebben lássuk a világot, amely körülvesz, és megértsük azt a művészetet is, ami közös történeteinkből, közös életünkből ered.

„Amióta az eszemet tudom, rajzolok”, meséli Kati, akit mindenekelőtt arról kérdezek, hogy honnan ered életében a rajzolás, a képzőművészet iránti szerelem. „Nem tudom azt mondani, hogy a rajz egyszer csak bekerült az életembe. Mindig velem volt. Talán azóta, amióta először megfogtam egy ceruzát, vagy bármit, amivel nyomot lehet hagyni: ujjal rajzolni a párás üvegre, faággal a homokba, ujjal a hóba, étellel a tányérra – a gyermek mindennel tud és akar is rajzolni.” 

Kati sosem tanult képzőművészetet, amit egy ideig bánt, de később felszabadítónak találta azt, hogy nem ismeri a művészeti ág formai követelményeit, szabályrendszereit: a miszlik ezért a szabadság helye lett, egy olyan tér, ahol bármiből bármi lehet, és ahol az önmagával és a másokkal szembeni elvárásait is sikerült elengednie. Szerinte szerencsések azok az emberek, akik a beszéd és az írás elsajátítása után nem felejtik el az elsődleges, ösztönösebb kifejezési eszközeiket, mint a rajzolást vagy az éneklést.

Részletfotó 2020-ból.

Deák Katalin 1991-ben született Székelyudvarhelyen. Középiskolai tanulmányait a Tamási Áron Gimnáziumban végezte, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film karán tanult színháztudomány/teatrológia szakon, ahol mesteri diplomát is szerzett. A kolozsvári Puck Bábszínház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház munkatársa volt, szabadúszó dramaturgként számos előadás létrejöttéhez járult hozzá. Illusztrátorként a miszlik megalkotója. Naptárakat, képeslapokat, színházi plakátokat, társasjátékot is tervez, alkotásaival találkozhatunk a Napsugár és a Szivárvány gyermeklapokban, illetve a közösségi felületeken. Jelenleg óvónőként dolgozik.

„Amikor iskolás lettem, azaz írástudóvá kezdtek nevelni, a rajz volt az, ami segített. Figyelem- és tanulászavaros gyerekként képtelen voltam megjegyezni három egymást követő szót. Viszont édesanyám – aki pedagógus volt – észrevette, hogy a vizuális memóriám elég jó, ezért lerajzolta nekem a leckéket. A versnek minden szavát – az iskolában pedig úgy feleltem belőle, hogy közben láttam magam előtt a rajzokat, egyiket a másik után. Így volt ez a román tartalmaknál is. Később, az egyetemen szintén rajzokat készítettem magamnak, amikor a vizsgákra készültem. A rajznak tehát sokáig (legalábbis tudatosan) nem esztétikai szerepe volt számomra, hanem haszna”, meséli a miszlik alkotója. Amikor szakmailag fejlesztené magát, Kati színvonalas online képzéseket végez el, amelyekből elmondása szerint rengeteget tanul.

A természetes, a megfelelési kényszertől mentes öröm-alkotás meghozta a gyümölcsét Kati életében: bevallja, hogy az elmúlt két évben, amióta nyilvánossá tette munkáit, több sikerélménye volt a miszlik által, mint színházi alkotóként több mint tíz év alatt. Úgy érzi, a közeg, amelyben mozog és megmutatkozik, befogadó és kíváncsi, felszabadító érzés számára ide tartozni. „A színházi szakmában azt tanultam meg, hogy az alkotói folyamat csak akkor igazi, ha szétszeded közben a lelked, ha jól belehalsz. A miszlikbe eddig még nem haltam bele. Könnyű és felemelő itt az alkotás. Lassan-lassan elhiszem, hogy így is lehet.”

A Szivárvány számára készült illusztráció egy képeslapon.

De mitől egyedi a miszlik világa?