A medve, szájában egy juhommal, fut az erdő felé

A szerző felvételei.

Nem akarjuk festeni az ördögöt a falra, de nagyon úgy néz ki, hogy a tavasz beköszöntével elkezdődött a medvetámadások új évada Székelyudvarhelyen és környékén is. Hétfőn reggel értesültünk egyik olvasónktól, hogy az egyik szejkei legelőre lecsapott egy medve, több jószágot is elpusztított az ott tartott nyájból.

A károsult juhászt, Béla Mózest éppen egy éve ismerhettük meg, akkor Szombatfalván négy állatát vitte el az „ördög”. Most a Szejkefürdőn találtunk rá, „ahol volt a tó”, amint társával éppen felmérték a kárt, fényképeztek, a fülszámot vették le a tetemekről, hogy azzal mehessenek a körzeti állatorvoshoz meg a „néptanácshoz” vadkárt igényelni.

  Kint aludtam az éjjel, nem volt semmi, s reggel hazamentem, hogy rendezzem el az otthoni állatokat. Még a kávét se ittam meg, mikor fél 7-kor hívott a szomszéd, hogy a medve a szájában egy juhommal fut az erdő felé – mesélte, majd körbe is vitt az útszéli birtokon, ahová alig egy éve, májusban terelte ki a nyáját.

Hiába van körbekerítve, a medvének nem akadály, mutatta, hol tépte le a drótkerítést, „mint a kisangyal”, ahonnan egyenesen a karám felé vehette az irányt. „Egész télen nem volt baj, most megindultak”, más támadásról a környéken nem is tudott eddig. A karám egyik oldala ledőlve, bent két állat feküdt, egy vemhes juh agyonütve meg egy berbécs (kos) „meglyukasztva”. – Ezelőtt egy hónappal eltűnt egy ilyen, nem tudom hová lett, lehet azt is elvitte – panaszkodott.

Érkezésemkor, délelőtt fél tíz körül még szuszogott, remegett a két szerencsétlen jószág, de már nem volt mit tenni értük, levágni sincs amiért, mondta Mózes bácsi. Majd elvágja a torkukat, csak meg akarta előbb mutatni, magyarázkodott.

A négy másik, már élettelen testet a birtokon szanaszét szórva találtuk, a karámtól bő száz méterre: kettő széttépve, egyikük benne a patakban, a másik a szélén, a harmadikba épp csak belémart, a negyediknek már csak a bundája került meg az erdő széléről. Azt elvonszolta és felfalta a medve, „mintha ember csinálta volna, úgy kivetkőztette”, a többit ejsze meghagyta későbbre, morfondírozott az öreg juhász és társa.

A karám körül is hiába hemzsegnek a juhászkutyák, három megkötve, három szabadon volt, az utóbbiak hajtották ki a medvét az erdőbe, de a pusztítást nem tudták megállítani. Körülbelül kétszáz, saját tulajdonú jószágából így hatot talált mozdulatlan, mire visszaért a szombatfalvi lakásától, s még utólag is kiszúrt a legelő nyájból egyet-kettőt, amelyik mintha véres volna és sántálna. „Az is megpusztul holnapra”, könyvelte el magában, s biza úgy is lett, tudtuk meg tőle másnap, hiába adott be injekciót neki, s még egynek az irháját megtalálta az oldalban. Így összesen nyolc állat esett áldozatul.

Azon is töprengtek, látván a pusztítás mértékét, hogy vajon nem volt-e több medve – ahogy tavaly nyáron, amikor egyszerre négy is meglátogatta őket. A szemtanú, a szomszédja, aki éppen sétáltatta a kutyáit a város és a Szejkefürdő között, azonban csak egyet látott aznap reggel, elmondása szerint nagytestű lehetett. A következő, keddre virradó éjszaka fél 2-kor egy kisebb példányt látott saját szemével Mózes bácsi, ami a dögszagra jöhetett be az erdőből, akkor a kutyáit mind elengedte s elkergették, mesélte.

Csak a kártérítés késik

Ahogy a korábbi években is, a juhász jelenteni fogja a vadkárt, de nem nagyon bízik benne, mert eddig se kapott semmit az államtól, nem tudja miért. Pedig a kár jelentős, mondja, a juhok darabját 500 lejre, a hároméves „kolozsvári törzskönyves” berbécset 2.000 lejre becsüli.

Hogy mi lehet az oka a késlekedésnek, arról a városházán érdeklődtünk: Béla Mózes nevén valóban szerepel több dosszié, amikre meg is kapta a brassói területi felügyelőségtől a jóváhagyást (aviz), viszont a kifizetés már Bukaresten múlik. Ez egy általános probléma, nem csak az illető kártérítései vannak elakadva – közölte Zörgő Noémi sajtószóvivő, a mezőgazdasági osztályra hivatkozva, ahol már tudtak a hétfői esetről, miután járt bent a károsult gazda.