Szó volt már arról, hogyan lehetne jobb az élet Udvarhelyen és, hogy milyen szerepe van ebben a sajtónak. Megtárgyaltuk a kutya-macska témákat, városi rókákat, a szomorú sorsú agámákat a Budapesten udvarhelyiesen viselkedő újságíróval. Az uh.ro 14. születésnapján az utolsó beszélgetés Ács Dániel 444-es újságíró és Egyed Ufó Zoltán kollégánk között már nem egy könnyed teadélután hangulatát idézte. 

Fotó: SZÁSZ ZSUZSI

Beszélgettek arról, hogyan érdemes leszólítani az úton Mark Zuckerberget, hogy utána senki ne felejtse az interjút, hogy mi történik azzal az újságíróval, aki a parlament mosdójában meztelenkedik. Téma volt, hogy milyen a magyarországi sajtó helyzete, mit tapasztalhat a saját bőrén ennek mintájára pár év múlva az erdélyi újságíró is. Kitárgyalták, milyen eszközökkel lehet megfélemlíteni és sarokba szorítani a sajtót. Közönségkérdésre szóba kerültek az RMDSZ manipulációs eszközei, illetve az okok is, amikért az erdélyi magyar média cenzúrázza saját magát.

Hello Mark!

Hogy ne legyen olyan éles a váltás, Ufó előbb olyan történeteket idéz fel Dani munkásságából, amelyek közönségkedvencek voltak. Ilyen az, amikor Dani hirtelenjében elkészítette a lehető legrövidebb interjút a Facebook atyjával Budapesten. Aztán ott van az a történet is, amikor kitiltották a 444 videós újságíróját a parlamentből, miután készítettek egy videót, amiben a parlament és a benne lévő politikusok egy nagyon veszélyes no-go zónát alkotnak, és amelyben Ács Danit egy szál alsóneműben láthatjuk az Országház mosdójában. 

Újságírás gombnyomással

Majd Ufó arról kérdezi Danit, miért kedveli inkább azokat a témákat, amik a szűkebb környezetéből kerülnek ki, mint a globálisabbakat. 

Elsősorban azért, mert az olyan dolgok, mint hogy Mészáros Lőrinc „lenyel” egy megyét és közel 30 milliárdos jachton nyaral, vagy a Matolcsy családnak újabb Porsche-gyűjteménye lesz, az túl távoli az embereknek, hogy elérje az ingerküszöbüket, hogy hasson rájuk. A helyi dolgok és azok az emberek, akiket ismernek, akiknek a háza előtt minden nap elmennek, azok viszont elérik őket. „Úgy érzik az emberek, hogy ez róluk, ez az ő életükről szól, de a 27 milliárdos jacht már olyan távoli, hogy nem lehet felfogni” – feleli Dani.

Hozzáteszi, hogy ebben a szűkebb közegben esetleg még a politikára is lehet hatással, összefuthat az utcán a kincstárnokkal, szembejön a polgármester, számon lehet őket kérni közmeghallgatáson. Szemben az országos jelentőségű politikusokkal, akikkel nem lehet találkozni és akiktől nem lehet kérdezni, mert safe space-ben vannak a Karmelitában vagy az Országházban. Ez utóbbiak kampányai is már igazából a Facebookon mennek, az élőben résztvevő emberek az utasítások szerint kell, hogy viselkedjenek. Ilyen szabály például, hogy ne tartsák magasra a zászlót, mert nem néz ki jól a képen, és akkor nem lesz jó a poszt sem. 

A saját környezetében visszajelzést is kap az újságíró, újabb történetek futnak be hozzá, kialakul egy „kis civil kurázsi”, az emberek is úgy érzik, hogy képviselve van az akaratuk, ki vannak hangosítva a problémáik. „A helyi sajtó Magyarországon teljesen megszűnt, nem tudom, hogy ti tudjátok-e, de a megyei lapok most Budapestről, egy gombnyomással készülnek. Ugyanaz a cikk jelenik meg az összes megyei lapban, ugyanúgy kerül ki az összes Facebook-oldalra, ugyanazzal az emojival, ugyanazzal az ajánló szöveggel. De hát ez nem a helyi problémákkal foglalkozik. Pedig vannak az embereknek közös ügyeik, nincsen hozzáférésük a nyilvánossághoz, nincsenek kihangosítva a problémák. Ha valahol lesz egy kis helyi független sajtó, arra elképesztő mennyiségű téma fog rázúdulni” – magyarázza Dani. 

A média kontroll szerepének haláltánca

Ufó arra kíváncsi, hogy a 444 újságírója szerint lehet-e változást is elérni a helyi munkával. Azt feleli, hogy csak nagyon apró dolgokat, nagyon-nagyon sok munkával. Például, ha a közeli játszótéren a csúszda eltörik, akkor sok-sok cikk után felfigyelhet az önkormányzat. De országos szinten már annyira elvesztette a média a kontroll szerepét a hatalom felett, hogy szerinte igazán nagy változásokat nem lehet elérni. Itt egy kicsit meggondolja magát, „voltak nagyobb sikerek is, kicsit elbagatelizálom”.