Amikor a ló és ember kapcsolatát próbáltam elképzelni teljesen kívülállóként, először egy szekér előtt vágtató, szenvedő ló, és a háta mögött ostorral csapkodó ember képe ugrott be. Aztán a csiniruhás díjugratók a fekete kobakjukban, ahol a ló csak egy varázsszőnyeg az egyéb kiegészítők mellett, amin suhanhatnak.
Az Eszterrel, és lovaival eltöltött nap teljesen felülírta ezeket a képeket a fejemben. Létezik olyan kapcsolat ló és lovas között, ahol az állat nem csak betörni való eszköz.
Porsche Eszter lókiképző, lovasedző, Bögözben lakik családjával. Saját udvarukon alakították ki a lovardájukat, ahol Eszter a három lovával foglalkozik, és – amennyit a két kisgyereke engedi – oktat is.
Tizenegy éves korában kezdett lovagolni, de amióta az eszét tudja, „lóbolond” volt. Hogy mennyire, azt elég jól szemlélteti, hogy az első szülése után hat héttel, amikor már zöld utat kapott a lovagláshoz, beköltözött a félkész házba egy asztallal és egy ággyal, mert nem akart egy perccel sem tovább távol lenni a lovától.
A homoródfürdői lovardában töltötte az első három évet, aztán rájött, hogy nem sokat tud azonkívül, hogy ül a lovon, az meg viszi a hátán. Ezután több oktatóval is tanult, de sok helyen csak épp annyi tudást adtak át, amennyi szükséges volt ahhoz, hogy az ő állataikat ne rontsa el. Annyi helyen tanult és dolgozott lovakkal az elmúlt húsz évben, hogy nehezére esik felsorolni is.
Az istálló egy vadregényes, kacskaringós ösvényekkel teli kert végében van. Hátra megyünk, a lovak nyerítve üdvözlik Esztert.
Barátkozom én is velük, beletelt egy kis időbe, amíg elég közel merészkedtem hozzájuk.
Eszter tanítványa, Virág segítségével ellátja őket, Záport közösen kicsinosítják, hogy kezdődhessen a munka.
A lótartás nyolcvan százaléka láthatatlan munka, és húsz százalék az, amikor foglalkozni tudok velük. Vannak napok, amikor a gyerekek is kell jöjjenek velem, amikor már unják, és nem értik, olyankor nagyon nehéz. A lovak átveszik az érzéseket, ha én idegesen megyek oda, akkor ők is idegesek lesznek. Megtanítottak arra, hogy ha stresszes vagyok, lenyugodjak, mindig megnyugszom, ha köztük vagyok. Ha csak leülök Artemisz mellé, és hallgatom, ahogy rág, már az is kellemes érzéssel tölt el. – fejti ki Eszter, hogy a lovakkal való foglalkozás megspórolja a pszichológust.
A lovak mellett fontos elcsendesedni, lelassulni. Hiába távolodott el az ember a természettől, s került bele egy folyamatos készenléti állapotba, ami megköveteli a rohanást, a lovat nem lehet siettetni, illetve lehet, de nem érdemes. Alapvetően egy préda állat, aki másképp lát, és másképp érzékel, mint az ember, türelemmel kell vele bánni, figyelni a jelzéseire, és idővel meghálálja.
Zápor, és háta mögött az anyukája, Artemisz
Eszternek jelenleg három lova van. Artemisz, a 15 éves középkorú hölgy korában már sok ló nyugdíjazás előtt áll, de ő még ereje teljében van. A lovak átlag élettartama 25-30 év, a lovas közösségekben az ilyen idős, és egészséges lovak gazdájának nagy gratuláció jár, mondja Eszter, és hozzáteszi, hogy reméli, hogy Artemisz is vele marad ilyen sokáig jó egészségben.
Az ő csikója Zápor a legfiatalabb, legnagyobb, és legharapósabb. A harmadik Bársony, a póni, akit a lovaglás iránt egyre jobban érdeklődő négyéves kislányuknak vásároltak. Ő az én kedvencem, mert nem tornyosodik annyira fölém, mint mondjuk Zápor, akit csak csipeszkedve tudok megsimogatni.
Magyarországon sok-sok lovat kipróbáltunk. Igazából Artemisz először nem is tetszett, de ha már ott volt, fel volt nyergelve, felültem rá, és az első pillanatban éreztem, hogy talál hozzám ez a ló. Utána még kipróbáltunk egy párat, de tudtam, hogy ő lesz az, már akkor jól működött köztünk a kommunikáció. – idézi fel Eszter, hogyan vásárolták az első lovukat.
Eszter most akadémista lókiképzést gyakorol, és folyamatosan tanul angol nyelven, online. A lovak testbeszédét próbálja minél jobban megismerni, és ezt használva tanítani őket. Előszőr mindent a földről tanít meg nekik, mert amikor egy-egy érintést, jelzést, gyakorlatot ismernek már földről, akkor a hátukról sokkal könnyebb. Ha megerősödtek a helyes izmok, a lovas súlya a ló hátát, ízületeit sem károsítja. Ez tulajdonképpen gyógytorna lovaknak.
Zápor, a toronymagas ifjú.
Ez a módszer egyébként nem egy modern hóbort, sőt, egészen régi metódus. Régen sokkal több lovas tudás volt, amit titokban kellett tartani, főleg háborúk idején, mert a ló harci eszköz volt. Ezért nem maradt fenn sok írásos dokumentáció róla, és kevés olyan ember maradt, aki még emlékezne rá.
Már akkor is nagyon ki kellett érdemelni, hogy ezt a tudást továbbadják. Itthon is voltak nagy mesterek, de a kommunizmus alatt szép lassan eltűntek, mivel hatalom van egy olyan lókiképző kezében, aki fegyverré tudja alakítani az állatot.
Míg egyetemen voltam Brassóban, a kézdialmási lovardában dolgoztam. Az ottani főnököm elvitt egy egy magyarországi mester kurzusára, aki elmondott egy csomó olyan új információt a lókiképzésről, amitől ledöbbentünk, nem értettük, hogy nem láttuk ezt eddig. Utána terhes lettem, egy ideig nem adódott alkalom, hogy tovább tanuljak. Aztán, mikor újra elkezdtem, akkor ettől a mestertől vettem órákat, ő indított el ezen az úton.
Közben Bársony kerül sorra, felszerelés nélkül futószárazza Eszter, és nagyon ügyesen teljesít, dicséretet is kap.
A legtöbbek által alkalmazott gyorstalpalós lókiképzésben, az akadémista lókiképzéssel szemben az a különbség, hogy nem a testbeszéden, a ló és ember kapcsolatán van a hangsúly, hanem a lovon mint sporteszközön. Az ember érzései fontosabbak, a ló érzéseit kevésbé veszik figyelembe.
Nem várják meg azt sem, hogy a ló betöltse az 5-6 évet, és a csontjai kialakuljanak, visszajelzést adjon, hogy ő is készen áll a munkára, hanem a 3 éves csikót két hónap alatt betanítják, és ha már lehet vele futószárazni, megszokta a szerszámokat, ülnek a hátára.
A cél az, hogy mihamarabb lehessen vele versenyre menni. Eszter sokáig a díjlovaglás szerelmese volt, azóta megváltozott a véleménye róla, mert hiába van a sportnak egy szép elmélete, a gyakorlatban a többség helytelenül csinálja.
Általában a lovasok a negatív megerősítést használják. Lehet a pálcát/ostort úgy is használni, hogy mutatok valamit a lónak, és ha nem csinálja meg, akkor egyre erősebb jelt adok, amíg úgy nem reagál, ahogy szeretném, vagy lehet ezt úgy is, hogy megpróbálom rávezetni a lovat, hogy megértse, hogy mit szeretnék, anélkül hogy egyre erősebben megütném/megnyomnám stb. Mi a pálcát kedvesebben használjuk, csak mutatunk, érintünk vele. Közös testbeszédet használunk kommunikációra. A ló többet ad, ha magától adhatja.
Úgy képzeltem el, ha lesz egy saját lovam, azzal nagy összhangban, szeretetben leszünk, és engedelmes lesz. A valóság az, hogy általában az engedelmességet úgy érjük el, hogy nyomást gyakorlunk a lóra, amitől csak akkor szabadul, ha csinálja, amit kell. Ettől szerintem senki sem lenne boldog, egy jó kapcsolatról nem is beszélve. A lovakkal is így van ez. Rengeteg új kutatás és felfedezés van a lovak testbeszédéről, az agyuk működéséről, és arról, hogyan tudnak a legjobban tanulni, ezek mégsem elterjedtek. Ha valakitől például azt kérdem, Záport a harapdálásról hogyan tudnám leszoktatni, legtöbben azt a választ adnák, hogy taslizzam, üssem meg. – magyarázza Eszter, hogy ezek az idejemúlt, berögződött tévhitek a legnagyobb akadály a módszer terjedésében.
A negatív megerősítést pozitívra cserélte, és jutalomfalatot, vakargatást, simogatást, dicséretet, vagy pihenőt kapnak a lovak. Így jobban megértik, hogy mit kell csinálniuk, mi az, amiért jutalom jár, és motiválja is őket. Artemisszel még az elején nem ezzel a módszerrel dolgozott Eszter, és nagyon nehéz az átállás, sok feszültség maradt benne. Akik fiatalok, lelkesek és frissek azokkal sokkal könnyebb.
A ló fejét, ha behúzzák, sokkal könnyebb irányítani, viszont az a lónak nem természetes, nem látja, hova lép, nem jó izmokat mozgat meg, viszont világszerte a legtöbben így tanítják. Az is elterjedt tévhit, hogy ha a ló feje be van húzva, izmosabb lesz a hátsó fele. Ez igazából úgy van, hogyha sikerül rávenni, hogy a hátsó lábával jobban dolgozzon, akkor magától szép tartást vesz fel a nyaka, csak ez sokkal időigényesebb módszer. A ló a hátsó lábaival inkább tol, az elsőkön inkább támaszkodik, tehát előrébb van a súlypontja. Hogyha sikerül ezt kiegyensúlyozni, hogy a hátsó lábaival súlypont alá lépjen, így azokat is jobban terhelje, a mellkasát s a lovas súlyát is jobban megtámassza, akkor sokkal jobban és szebben dolgozik, hosszabb ideig marad egészséges.
A képen Eszter Artemisszel vágtat, kantár nélkül, Artemisz a hátsó lábával belép súlypont alá.
Amikor a nehézségekről kérdezem, nagyot sóhajt. Várni kell, nagyon sokat várni, és türelmesnek lenni. Míg a legtöbb ember már három év után felül a lóra, ő kivárta, míg Zápor elég érett lett hozzá. A kiképzésnél is apró lépésekben halad, nem erőlteti, és nem dolgoztatja túl a lovait, igyekszik úgy befejezni a foglalkozást, hogy a ló is, lovas is jó élménnyel maradjon a végén.
Amikor próbálsz valamit elérni, de nem erőlteted, csak kéred, hogy csinálja meg, és azt a választ adja, amit te szeretnél, és érzed, hogy megértette, és veled együtt dolgozik és szívesen csinálja, és boldogok vagyunk együtt, hogy sikerült, az egy hihetetlen jó érzés. Mindegy, hogy ez lóháton történik, vagy üldögélve, vagy földről dolgozva.
Legnagyobb vágya, hogy felkeltse más lovasok érdeklődését is, és oktathasson, kurzusokat tartson, megismertesse mással is ezt a különleges érzést, hogy milyen az, amikor úgy érsz el valamit, hogy közben nem kell az állatot huzigálni, harcolni, veszekedni vele és erőltetni.
Szinte bármikor bármit csinálnak a lovak, hogyha közeledünk hozzájuk, akkor érdeklődéssel, barátsággal, kedvesen viszonyulnak hozzánk. Amikor legutóbb kurzust tartottam, igaz, hogy izgatottak voltak, és nehezen csinálták, amire kértem őket, de mindenkit követtek, pedig nem kaptak érte jutalomfalatot. Remélem, hogy úgy érzik, én is ilyen barátsággal, és kedvesen fordulok hozzájuk, mint ők hozzám.
Figyelmeztetett Eszter, hogy a lovak között nagyon gyorsan elrepül az idő, így is lett, eltelt a nap, besötétedett, a tücskök átvették a szót tőlünk, úgyhogy elbúcsúztunk. Én teljesen laikusként ahelyett, hogy a szakszerű mozdulatokat, a ló tartását és nyakvonalát, vagy a lépéseket vizslattam volna, azt figyeltem, ahogy Eszter együtt mozdul a lovaival, majdhogynem táncolnak, ahogy figyelik egymást, ahogy kommunikálnak, egyszerűen hálásak egymásnak, és ezért együtt szárnyalnak.
